A bűn vajon megbocsájtható - e? Vezekelhet - e valaki a tetteiért? Vagy örökké a sötétség és a magány rabja marad!
Sötétség vagy fény? Mi várható?
A sötétben bolyongtam. Nem tudom merre megyek, hogy hol vagyok. Vajon van e számomra remény, vagy itt bolyongok örökké?
Egy furcsa érzés kerített hatalmába. A hátam fájni és égni kezdett!
" Vajon mi ez?" - Miért fáj ennyire? S miért ilyen nehéz?
- Ez a hang? Te vagy az Itachi?
Fordulok körbe. De nem látok senkit, csak sötétséget! S még mindíg húzza valami a hátam.
- Itachi? - szól ismét a hang
- Ki vagy? S mit akarsz? - kérdem, de semmi.
- Áh végre meg vagy! - fogják meg a vállam. Az érintéstől megugrottam! "Ki a fene az? "- fordulok meg.
- Neji? - döbbenek meg - Te mit keresel itt?
- Hogy mit keresek itt? Téged kerestelek már elég régóta? - válaszolja higadtan, csipőre tett kézzel. - Gyere dolgunk van! - mondja majd elkezd húzni maga után.
- Még is milyen dolgunk? - kérdezem.
- Te semmit nem tudsz? - fordítsa fejét hátra válla felett.
- Nem! - rázom meg a fejem.
- Akkor figyelj! - majd megfordúl - Te - mutat rám - és én - mutat magára - védőangyalok vagyunk! S jó lenne munkába állni! Nem sokára megszületnek a porontyok!
- Hogy védőangyal? - pislogok. Nekem sok ez az információ! Még is hova kerűltem én.
- Hahó Itachi! - szolongat és a kezével hadonászik előttem.
- Hmm?
- Mennyünk! - mondja, majd átlép egy átjárón.
" Ez meg mikor kerűlt ide?"
Az átjárón mind a ketten átmentünk. Az égen áltunk meg Konohagakure felett!
- Neji mit jelentsen ez az egész? - fordulok felé.
Rám mosolyog. - Röviden annyit, hogy kettőnket vissza küldtek a fejebvalók! Születik egy gyermek és rá kell vigyáznunk! A bajtól meg óvni és hasonlók!
- Értem! De honnan fogom tudni, hogy ki lesz az? - érdeklődöm.
- Meg fogod érezni! -mondja majd elröppen.
Egy ideig még Neji távolodó alakját nézem. A kezemben egy furcsa fonál keveredett.
" Na ez meg, hogy kerűlt ide? Mi ez a furcsa érzés? Mint ha valaki hívna!"
Az érzés átjárja a testem. A szemem becsukom s mikor újra kinyitom, egy szobában találom magam. Egy kis nevető hangot hallok meg. Fölé hajolok, majd a kislányra mosolygok!
Kezecskéjét felém nyújtja!
- Mint ha csak látnál! - mosolygok, de a kislány felkacag. Döbbenten figyelem a jeleneteket.
- Sarada - szólal meg egy ismerős hang. Az ajtón egy fekete hajú férfi lép be. Elmosolyodom!
- Szóval Sarada, és a te lányod Sasuke öcsém! - egy halvány mosolyt ejtek, majd Sasuke mögé lépek, hogy Saradara nézhessek! A szívemet melegség járja át.
- Vigyázni fogok rá. - megsimogatom a fejét, amire felkacag.
KAMU SEDANG MEMBACA
SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -
Fiksi PenggemarHa szeretnél kérni egy történetet, csak nyugodtan! :D Rövid történetek! Nem tudom, hogy érkeznek majd. Heti egy talán kettő lesz! A tötténetek érzelmi hullámok munkája. Ha szeretnéd, hogy írjak kedvenc párosodról vagy csak akár, van egy ötleted és n...