Védőangyalok /Itachi/

686 22 6
                                    

A bűn vajon megbocsájtható - e? Vezekelhet - e valaki a tetteiért? Vagy örökké a sötétség és a magány rabja marad!

Sötétség vagy fény? Mi várható?

A sötétben bolyongtam. Nem tudom merre megyek, hogy hol vagyok. Vajon van e számomra remény, vagy itt bolyongok örökké?

Egy furcsa érzés kerített hatalmába. A hátam fájni és égni kezdett!

" Vajon mi ez?" - Miért fáj ennyire? S miért ilyen nehéz?

- Ez a hang? Te vagy az Itachi?

Fordulok körbe. De nem látok senkit, csak sötétséget! S még mindíg húzza valami a hátam.

- Itachi? - szól ismét a hang

- Ki vagy? S mit akarsz? - kérdem, de semmi.

- Áh végre meg vagy! - fogják meg a vállam. Az érintéstől megugrottam! "Ki a fene az? "- fordulok meg.

- Neji? - döbbenek meg - Te mit keresel itt? 

- Hogy mit keresek itt? Téged kerestelek már elég régóta? - válaszolja higadtan, csipőre tett kézzel. - Gyere dolgunk van! - mondja majd elkezd húzni maga után.

- Még is milyen dolgunk? - kérdezem.

- Te semmit nem tudsz? - fordítsa fejét hátra válla felett.

- Nem! - rázom meg a fejem.

- Akkor figyelj! - majd megfordúl - Te - mutat rám - és én - mutat magára - védőangyalok vagyunk! S jó lenne munkába állni! Nem sokára megszületnek a porontyok!

- Hogy védőangyal? - pislogok. Nekem sok ez az információ! Még is hova kerűltem én.

- Hahó Itachi! - szolongat és a kezével hadonászik előttem.

- Hmm?

- Mennyünk! - mondja, majd átlép egy átjárón.

" Ez meg mikor kerűlt ide?"

Az átjárón mind a ketten átmentünk. Az égen áltunk meg Konohagakure felett!

- Neji mit jelentsen ez az egész? - fordulok felé.

Rám mosolyog. - Röviden annyit, hogy kettőnket vissza küldtek a fejebvalók! Születik egy gyermek és rá kell vigyáznunk! A bajtól meg óvni és hasonlók!

- Értem! De honnan fogom tudni, hogy ki lesz az? - érdeklődöm.

- Meg fogod érezni! -mondja majd elröppen.

Egy ideig még Neji távolodó alakját nézem. A kezemben egy furcsa fonál keveredett.

" Na ez meg, hogy kerűlt ide? Mi ez a furcsa érzés? Mint ha valaki hívna!"

Az érzés átjárja a testem. A szemem becsukom s mikor újra kinyitom, egy szobában találom magam. Egy kis nevető hangot hallok meg. Fölé hajolok, majd a kislányra mosolygok!

 Fölé hajolok, majd a kislányra mosolygok!

Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.

Kezecskéjét felém nyújtja!

- Mint ha csak látnál! - mosolygok, de a kislány felkacag. Döbbenten figyelem a jeleneteket.

- Sarada - szólal meg egy ismerős hang. Az ajtón egy fekete hajú férfi lép be. Elmosolyodom!

- Szóval Sarada, és a te lányod Sasuke öcsém! - egy halvány mosolyt ejtek, majd Sasuke mögé lépek, hogy Saradara nézhessek! A szívemet melegség járja át. 

- Vigyázni fogok rá. - megsimogatom a fejét, amire felkacag.

SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang