Angyali katona (Befejezett)

34.rész: Gyógyulás

Mikor felkeltem, éreztem pár hideg kezet a testemen. Felébredtem és láttam, hogy két orvos a testem tartja a kezét. Gyógyítók gondoltam magamba.

- Felébredt? Kérdezte az egyik fehér köpenyes alak.
- Igen.
- Emlékszik mindenre? Kérdezte a masik.
- Igen, tudom miért vagyok ilyen állapotban.
- Az ujját elvesztette. Tud róla?
- Igen tudok.

Ekkor rápillantottam a csonkra.
Fura volt, hogy egy ujjal kevesebb van. Remélem hátrány nem ér azzal.

Megcsinálták a vizsgálatot kicsit jobban is éreztem magam, majd magamra hagytak.

Az ágyam mellett volt egy virág, meg reggeli és innivaló is.

Elkezdtem enni.

Valaki bejött. Mikor az ágyamhoz lépett, akkor vetten észre, hogy Rúfusz volt az.

- Jobban vagy? Érdeklődött a férfi.
- Igen.. Tegnap nem hittél nekem! Vágtam a fejéhez.
- Mármint, hogy a fekete harcosok vezetője, vagyis Lucifer a te testvére?!
- Így van. Igazat mondtam.
- Biztos? Még mindig kételkedve fürkészte az arcomat.
- Igen! Ezt már ordítottam.
- Ne ordibálj kérlek! Elhiszem.

Valaki beszaladt az ordibálásomra. Akriel volt az.

Vissza raktam az ételt az asztalra, majd vissza feküdtem.

- Mi volt ez az ordibálás? Kérdezte zavartan.
- Az, hogy Rúfusz nem hisz nekem.
- Miért?

Elmeséltem neki is a tegnap történtek eseményeit és híreit. Meglepett arccal nézett rám, majd Rúfusz-ra.

- Én se hittem volna el, ha tegnap hallom tőled.., de most elhiszem, nem kételkedem benned.
- Köszönöm.
- Tetszik a virág? Kérdezte Rúfusz kicsit később.
- Tőled van? Lepődtem meg.
- Igen!

Akriel csúnyán nézett Rúfusz-ra. Gondolt egyet és közvetlen az ágyam mellé állt, majd felém hajolt és egy csókot adott a homlokomra.

Körülbelül úgy nézhettem ki, mint aki kísértetet lát. Tágra nyílt szemek és értetlen bamba fej.

- Miért kaptam? Fordultam Akriel felé.
- Mert szeretlek!  A szeretlek szót hangsúlyozta, hogy Rúfusz is jól hallja.
- A te sebeidet nem kéne ápolni? Förmedtem rá.
- Én jol vagyok!

Most lett elegem gondoltam magamba. Nem elég, hogy itt veszekednek, de még Akriel nem is figyel a testi épségére.

- Menjetek ki! Most!
- Most miért? Kérdezték egyszerre.
- Fáradt vagyok!  Förmedtem rájuk.

Nem voltam fáradt, csak nem bírtam elviselni a kettőjük szerelmi harcát és nem is volt nagy kedvem az ilyenhez.

Elmentek a fiúk. Kicsit aludtam, majd arra ébredtem fel, hogy valaki az ágyam előtt áll és csak figyel.

Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Koda az.

- Szia! Mosolyogva köszöntem rá.
- Szia! Gondolom már sokan megkérdezték, de hogy érzed magad? Kérdezte Koda.
- Jól vagyok, nem is értem miért tartanak itt.. Ingattam meg a fejemet.
- Gondolom már szeretnél kimozdulni. Mosolygott huncutul.
- Lehet? Csillogó szemeimet rávetettem.
- Igen, de csöndben.
- Hova viszel?
- Fel, hogy lásd a holdat, ami már feljött.
- Akkor, használom a teleportálást és akkor nem fognak észre venni.
- Elbírsz te azzal, ilyen állapotban?
- Nem érdekel, így tuti nem bukunk le!
Gyere fogd meg a kezem.

Mikor mellém állt, egy pillantást vetett a virágra, majd megfogta a kezem.

Seperc alatt kint is voltunk a szabad ég alatt. Tényleg este volt már és a hold bevilágította az erdőt és a bázist.

- Tetszik? Kérdezte Koda.
- Igen! Végre friss levegőn lehetek!

Nagyot szippantottam a levegőbe, majd kifújtam.

Leültünk az egyik fa tövébe és onnan néztük a holdat és a csillagokat.

- Tudod Koda örülök, hogy akkor találkoztunk.
- Miért?
- Mert, akkor nem ismerhettem volna meg ezeket a nagyszerű harcosokat, vagy azt se hogy ki vagyok valójában.
- Hallottam hírét, hogy Lucifer a testvéred. Hogy érzed magad ettől?
- Tudod, te vagy az első aki megkérdezi hogy hogyan érzek ezzel kapcsolatban.
Sóhajtottam egy nagyot.
Csalódott is voltam, meg boldog is voltam. Örültem, hogy van testvérem, de sajnálom hogy nem bírtam a jó útra téríteni.
- Ha harcra kerül a sor, akkor te és ő összeütköztök?
- Ha kell akkor igen..
Lehajtottam a fejemet

Átölelt, majd a vállára helyeztem a fejemet és így pihentem.

- Kitől kaptad a virágot? Kérdezte hírtelen.
- Rúfusz..
- Nagyon aggódhat érted, ha ilyet tett.
- Nem tudom mit gondol.., de úgy látom itt valami szerelmi háromszögbe csöppentem bele.
- Mert ki még?
- Akriel.
- Nem lehet könnyű.
- Nem tudom, hogy miért kezdték el, de most nincs hangulatom ehhez.
- Akkor egyikük se tetszik? Kérdezte kissé elhaló hangon.
- Nem tudom..

Kicsit elbóbiskoltam a fájdalom csillapító hatása és hogy próbál gyógyulni a testem.

Koda előtt nem mutattam, de megerőltettem magam, mikor vele teleportáltam ide. Nem akartam, hogy azt higyje miatta van.

- Nita. Szólt halkan hozzám.

Hümmögtem válaszként.
- Vissza kéne mennünk, nem gondolod?
- Kéne..
- Őrülök, hogy végre kettesbe lehetek veled, de vissza kell mennünk már hajnalodik.
- Rendben. Bólintottam.

Vissza teleportáltam magunkat a gyengélkedőre, onnan pedig Koda egyből elment.

Kidőltem és 11-ig fel se keltem...

--99Pep99--