Angyali katona (Befejezett)

35.rész: Rúfusz vagy Akriel

Míg aludtam egy álmom volt.
Az álomban Akriel és Rúfusz szerepeltek. Veszekedtek, hogy kit válasszak. Harc bonyolódott ki kettőjük közt, úgy hogy meg se hallgatták mit akarok mondani. A harcot félbe szakította Koda, aki leteremtette őket, hogy nem kéne egy nő miatt veszekedni, ám ők továbbra is harcoltak. A vége az lett, hogy Akriel megakarta ölni Rúfusz-t, am én felkeltem mielőtt ez megtörtént volna.

Hírtelen felkeltem és kiegyenesedtem az ágyban. Verejték csorgott le a homlokomról. Kicsit fáztam is emiatt, vagy mert féltem, hogy ez lesz a vége. Rájöttem, hogy ez csak egy álom és az is marad.

Megkönnyebbülve vissza dőltem.

Két orvos jött akik helyre hozták a sérüléseimet.

- Ma már kikelhet az ágyból, ám nem csinálhat semmilyen megerőltető munkát és legfőképpen ne használja a képességeit.
Közelebb jött hozzám az egyik fehér palástos orvos. A fülemhez hajolt, majd súgott abba.
Azt mondta, hogy tud a kiruccanásomról és hogy legközelebb ne csináljak ilyet, mert ilyen sérülésekkel meg is halhatok.

Ezt csak bizalmasan mondta, nem akart problémákat. Mikor vissza kiegyenesedett mélyen a szemembe nézett. Tudtam, hogy a válaszra várt, így bólintottam egyet, hogy egyetértettem.

Elmentek az orvosok, én pedig kezdtem kikelni az ágyból. Fájt mindenem, így lassan ment minden. Átöltöztem, majd vissza mentem a kabinomba.

Mialatt sétáltam, sokan néztek engem.

Koda sietett mellém.

- Szia kiengedtek? Kérdezte hírtelen.
- Szia igen! Hamis mosolyt imitáltam az arcomra.

Bántott a dolog amit mondott az orvos és ezt nem tehetem amíg vége nem lesz a harcnak.

- Mi a baj?  Észrevette, hogy hamis volt a mosoly.
- Nincs semmi baj! Újra egy gyengéd mosolyt vetettem felé.
- Rosszul aludtál? Kérdezett ujra a férfi.
- Igen, egy rossz rémálom volt. Legyintettem hogy nem lényeges.
- Mi volt benne? Fürkészte a tekintetemet.

Ekkor mellettem termet Rúfusz.
Sóhajtottam egy nagyot.

- Kiengedtek? Kérdezte Rúfusz.
- Hmm jól látod!
- Koda nincs jobb dolgod? Kérdezte Rúfusz.
- Jobbulást Nita!
Megsimogatta a karom, majd arrébb állt. Forgatta a szemeit, mert nem tetszett neki, hogy elzavarta Rúfusz.
- Miért zavartad el? Kérdeztem ingerülten, tovabbra is az utat figyelve.
- Fel kell készülnünk a harcra. Nincs lazsálás.
- És te? Vágtam rá.
- Hogy én?! Értetlenül kérdezett vissza.
- Hagyjuk! Egyedül akarok lenni!
- Nem lehet, figyelni kell az épségedre!

Akriel a másik oldalamnál landolt.

Ő is feltette ugyan azokat a kérdéseket, én pedig robot módjára ugyan azokat mondtam.

- Nem akartok békén hagyni?! Egyre gyorsabban vettem a tempómat.
- Állj meg kérlek! Akriel szólt hozzám.

Megálltam, majd egy nagy sóhaj hagyta el a számat.

- Tegnap mondtam neked hogy szeretlek! Nem mondasz rá semmit?
- Hagyd már ezzel Akriel! Ordított rá Rúfusz.
- Nincs mondandóm ezzel kapcsolatban Akriel. Mondtam a férfinak.
- Velem mi a helyzet? Tolakodott a kérdésével Rúfusz.
- Nem értem, mit nem értetek azon, hogy egyedül akarok lenni! Most a harc az első és nem a személyes érzéseim! Kiáltottam ezúttal rájuk.
- De mi most akarjuk a választ, mert ennek nem lesz jó vége! Mondta Akriel mindkettejük nevében.
- Úgy van! Egyezett bele Rúfusz.

Már nagyon fárasztottak a hülyességeikkel. Akeriel-el van egy félbe hagyott ügy, de Rúfusz és én közöttem soha nem volt semmi, csak civódás.

Nem értem, hogy Rúfusz hogy változott meg ilyen hirtelen. Főleg az érzései. Én kedvelem mindkettejüket, ám most nem tudok kapcsolatra gondolni. Akriel fontos az életemben, Rúfusz pedig nos hát ő, a parancsnokom akivel soha nem jöttem ki mostanáig.

- Akriel! Aznap éjjel jól éreztem magam és őszintén szerettem volna ha az folytatódik, ám ez az érzés már nincs többé. Sokminden történt velem és az érzéseim se már a régiek. Nem szeretnék veled lenni sajnálom.

Meg se vártam hogy mit mond rá Rúfusz felé fordultam.

- Rúfusz! Tudod veled soha se jöttem ki igazán, így nem is értem miért akarsz tőlem többet mint eddig. Sok vitánk volt és majdnem megöltelek akkor.. Egyszóval nem gondoltam arra , hogy lenne is bármi közöttünk a jövőben. Ne haragudj remélem elfogadod.

Elindultam. Nem sok kellett már, hogy elérjem a szobámat. Gyorsabban sétáltam ám hallottam, hogy Rúfusz és Akriel egyszerre mondták hogy :
- Mi várunk rád!

Gyorsan bementem a szobámba, majd az ajtó előtt lekuporodtam a földre. Nehezemre esett ez főleg az álmom miatt. Félek hogy ezek után harcolni akarnak.

Később elmentem az ajtótól és az ágyamra ültem.

Valaki kopog a vas ajtón.

- Gyere!

Koda volt az.

- Te vagy? Lepődtem meg.
- Igen, remélem nem másra vártál. Nevetett fel kissé.
- Az előbb rendeztem a dolgokat Rúfusz és Akriel között.. és azthittem valamelyik az.
- Túlságosan is akarnak téged, ezért nem veszik figyelembe, hogy te mit akarsz.
- Igen.. Sóhajtottam egy nagyot.
- Nem is érdekel senki a bázison? Kérdezte zavartan Koda.
- Létszi ne kezd te is. Szúrós szemmel néztem rá.

Közelebb jött, majd szó nélkül megölelt és úgy voltunk egy darabig ketten a szobában...

--99Pepy99--