Angyali katona (Befejezett)

39.rész: Megmentem Rúfusz-t a haláltól

Rúfusz küzdött, hogy felkeljen a földről, de az ellenfele egyre jobban taposta a hasát vissza a földre.

Egy katona ment oda Lucifer mellé és adott egy kardot a kezébe.
Fényes és éles volt a kard. Megpörgette a kezébe a kardot, kétszer háromszor, majd Rúfusz felé bökött a hegyével. Csak tartotta a kardot közvetlen előtte.

Alig bírtam már megállni, hogy ne avatkozzak bele.

Fél szemmel nézett engem Rúfusz, így nem tudtam cselekedni.

Felemelte magasba a kardot, majd hirtelen szúrós szemmel figyelt egyetlen egy pontot, vagyis a parancsnok szívét. Szinte láttam a cél keresztet Rúfusz szíve helyén.

Meglendítette a kardot, már majdnem beleszúrta a szívébe, mikor én ott teremtem és megfogtam a kard élét. Elkezdett csöpögni a vér a kezemből, egyenesen Rúfusz mellkasára érkezett.

Miután meggyőződtem, hogy a vége nem érte el a parancsnok testét felnéztem és szemtől szembe találtam magam Luciferrel. Lucifer meglepődött a tettemen, de ezzel nem volt egyedül. Észre se vettem, hogy mozdulok, már csak az éles fájdalmat éreztem.

Kihúztam a kardot Lucifer kezéből, majd messzire eldobtam. Rúfusz-ra pillantottam, akin egyáltalán nem látszott, hogy hálás lenne a tettemért, inkább megvetett pillantásokat szórt felém.

Kitártam a két szárnyam, majd kissé felreppentem, éppen annyira  hogy az ellenség fejét találjam el a lábam segítségével.
Persze a pokol hercege kivédte a két kezével, majd hátrálni kezdett. Csak állt és nézett.

Eközben Rúfusz felkelt és próbálta megtalálni az egyensúlyát. Többé kevésbé sikerült is neki. Mivel háttal álltam neki, így ezt a folyamatot nem láttam. Viszont Lucifer teljesen látta és ezért is dermedt meg az egész teste.

Mivel nem gondoltam, hogy Rúfusz-t nézi, így támadni kezdtem az ellenfelemet. Már éppen csapni akartam a szárnyammal párat, mikor valaki megfogja a bokámat és leránt a földre.

Hátra néztem és láttam, hogy Rúfusz az, csurom véresen.

- Mit csinálsz?! Ordítottam rá.
- Én harcolok vele, nem te!

Fejbe ütött Rúfusz és így elájultam. Se kép, se hang a következő fél órában.

- Milyen parancsnok vagy, hogy a társadat kiütöd?! Lepődött meg Lucifer.
- Nem rád tartozik, hogy mit csinálok, kivel és mikor! Foglalkozz a harccal.
- Bár ellenségem a húgom, mégis sajnálom és bánt a dolog, hogy így bánsz vele! Ezért megfizetsz!

Nekirontott Lucifer a parancsnoknak, aki alig állt a lábán. Lassan mozgott, így a legtöbb ütést benyelte Rúfusz.
A parancsnok már homályosan látott, de még küzdött. Használta ismét a léggömb technikáját, ám Lucifer nem vette be kétszer, így mielőtt sikerült volna jól megformálni, már a háta mögé került és nagy erővel bele talpalt Rúfusz hátába.

A parancsnok hirtelen elengedte a gömböt, ami aztán fel repítette az égbe saját magát és került le a földre aztán.

Lucifer annyira nevetett a parancsnokon, hogy még az én álmomat is megzavarta. Ébredeztem lassacskán. Fájt a fejem és éreztem egy nagy púpot, mikor megfogtam a fejem egy részét.

Nagy nehezen újra élesen láttam és nem szédültem. Felkeltem nehézkesen, majd egyből kerestem Rúfusz-t.

Láttam, hogy a földön hever eszméletlenül és Lucifer pedig mellette nevet.

Oda tántorogtam Rúfusz mellé. Hirtelen minden lelassul körülöttem. Annyira sokkos állapotba kerültem, hogy most mindent lassítva láttam. Láttam, ahogy a mi katonáink harcolnak az ellenséggel. Sok katonánkat elvesztettük, de még állják a sarat. Akriel-t sajnos nem láttam sehol se.

Megráztam a fejem, hogy fel eszméljek. Lucifer nem tett semmit, csak állt és ezúttal már nem nevetett.

- Miért ütött ki? Kérdezte végül a bátyám.
- Nem akarta, hogy beleavatkozzak. Rángattam meg a vállam.
- Ezért inkabb kiüt? Lepődött meg.
- Nem tudok mit csinálni vele, de mostmár készen állok! Remélem ez idő alatt kipihented magad.
- Húgi, nem akarsz te velem harcolni!
- Ne nevezz így! Nagyon is tudom mit akarok!
- Mit akarsz? Vágta rá gyorsan, hogy időt nyerhessen.
- Hogy vége legyen ennek az egész rém álomnak!

Nagyot sóhajtottam, majd rátámadtam a testvéremre. Mivel Rúfusz eszméletlen volt, így teljes erőből tudtam harcolni. Villámok kezdtek cikázni a testem kőrül. Felgyorsítottam az ütéseimet, lépéseimet annyira amennyire csak bírtam. Lucifer alig bírta követni a mozgásomat. Előszőr csak eltereltem a figyelmét, azzal hogy össze vissza cikáztam körülötte , majd az egyik pillanatban az öklömbe összpontosítottam az összes energiámat, majd arcon ütöttem.

Olyan nagy erővel értem el, hogy a testvérem nekiütközött egy fának a birtok egyik végében. Újra rá rondítottam, de ezúttal a hasát céloztam, hogy érezze mit tett Rúfusz-szal. Felköhögőtt egy kevéske vért, majd mosolyogni kezdett mint egy őrült.

- Min mosolyogsz?! Kérdeztem értetlenül.
- Azt hiszed ennyivel elintézel?

Mielőtt mondhatott volna ezután bármit is, még egyszer hasba ütöttem ugyan oda mint az előbb. Leroskadt a földre. Szuszogott hangosan és néha köhögött. Megfogta a hasát és maga elé nézett...

--99Pepy99--