Angyali katona (Befejezett)

41.rész: Lucifer felül kerekedik

Végül a harcmező kellős közepén találtam meg, ahol kőrbe ölelte őt a sok csatázó katona. Szinte alig észrevehetően bújt el ott. Sok katona a földön heverve feküdtek. Csurom véresen és mozdulatlanul. Tudtam, hogy azok a katonák többé nem kelnek fel.

Ő még nem vett észre, forgolódott jobbra balra. Kihasználtam az alkalmat és mögé teleportáltam magam. Mielőtt ezt megtettem, felvettem egy fegyvert a földről, majd szempillantás alatt Lucifer mögött teremtem. Gyorsan szúrtam is a karddal a testvérem válla felé.

Gyors volt a reflexe, így könnyedén megfogta a suhanó pengét. Kiverte a kezemből, majd hangos csörömpöléssel a földre zuhant. Fel akartam venni, de Lucifer rátaposott olyan erővel, hogy meg se bírtam mozdítani az eszközt.

Szúrós szemekkel néztem rá. A bátyám csak mosolygott idétlenül.

Felrúgta a levegőbe a kardot, olyan magasra, hogy azt ugorva nem lehetett elérni. Kitárta a szárnyait újból, majd felreppent érte. Követtem őt a levegőben.

Elkezdett hadonászni a levegőben Lucifer és többé kevésbé ki tudtam védeni azokat.
Próbáltam a szárnyam segítségével ütni, főleg a páncélozott részével. Párszor eltaláltam a szárnyát, így néha megbillent az egyensúlya a levegőben.

Lucifer gyorsan rendbe hozta magát fentebb reppent, én is mentem utánna. A következő pillanatban, sajnos gyorsan megfordult az ellenség, így nem tudtam kitérni a következő támadásától. Teljes erőből nekem jött lefogva a kezemet. Egyenesen belefúródtunk a talajba. Háttal érkeztem, rajtam pedig Lucifer csüngött.

Fel köhögtem párszor, mire kaptam levegőt.

- Add fel! Ordította Lucifer felém, hiába volt közel hozzám.

Én csak bólogattam jobbra balra, hogy nem. Erőm nem volt, hogy most pár szót is szóljak.

Körül vettek a harcoló katonák bennünket. Lucifer nem vette figyelembe, a mögötte lévő ismerős katonát

Nem tudtam kikászálódni a karmai közül, így segítségemre sietett Akriel, az F osztag parancsnoka.

Gyorsan leszedte rólam és elkezdtek hemperegve küzdeni a földön.

Próbáltam felkelni az ütközés okozta lyukból. Mikor sikerült, gyorsan megkerestem Akriel-t és Lucifert. Kissé távolabb voltak, mint gondoltam. Odarepültem, majd próbáltam segíteni Akriel-nek.

Leszedtem Akriel-ről Lucifert, majd felreppentem vele az égbe. Követett Akriel is. Mikor a lehető legmagasabban voltam, ugyan azt csináltam vele, mint ő velem. Elengedtem had zuhanyon. Akriel közbe bele-bele taposott talpal, hogy nagyobb erővel csapódjon a földbe.

Nem várt esemény következett be. Lucifer katonái segítségére siettek. Volt akik megfogták a levegőbe és voltak, akik a földön várták a becsapódást.

Akriel és én egymásra néztünk, majd mintha a tekintetünkkel beszéltünk volna, támadtunk egyszerre a katonákra.

Könnyebb volt leszedni őket, mint gondoltuk. Inkább Luciferrel foglalkoztak, mint velünk. Akiket leszedtünk azok helyett más katonák jöttek.

Mi hozzánk is csatlakoztak katonák, így már voltunk elegen, hogy leszedjük az ellenséget Lucifer körül.

A testvérem még nem tért észhez, csak dobálták a testét ide-oda.

Elkezdtem használni a villámot a testem körül. Becéloztam Lucifer tehetetlen testét, majd a lehető leggyorsabb löketet megadva, kiszedtem a katonái közül és messzebbre vittem, hogy ne jöjjenek utánunk.

Akriel készségesen jött utánunk.
Nekicsapódtunk egy fának, ami jó vastag volt. Nem láttam sajnos, mivel túlontúl begyorsultam. Minden összefolyt körülöttem, kivéve a testvérem eszméletlen teste.

Mikor becsapódtunk Lucifer kinyitotta a szemeit. Rám villantak az ördög vörös szemei, de azok üresek voltak. 

Még mindig eszméletlenül hevert előttem, nyitott szemekkel. Kissé hátráltam, hogy pihenjek egy keveset, addig Akriel vette át a stafétát.

Akriel kissé megviselte a harc. A szárnyai tépettek voltak, a páncélja tiszta karc és piszkos. Néhol vér csurgott végig a páncél vonásain.

- Jól vagy? Kérdeztem a férfit a szusszanás közepette.
- Igen! Ne aggódj!
Kissé oldalra fordult és egy gyengéd mosolyt küldött felém.
Te, hogy vagy? Kérdezte végül.
- Meg vagyok!
Ingattam meg a fejemet, bár ő ezt nem látta, mert Lucifert figyelte.

Hazudtam neki, nem mertem elmondani az igazságot, hogy nagyon rosszul vagyok, alig állok a lábamon fáj a hátam és hogy az energiám is fogytán van.

Egy pillanatra, mind a ketten félre néztünk, mert egy nagy puffanást hallottunk a távolból. Lucifer eközben felébredt és engem vett célzásba.

Leterített a földre és szorította a nyakamat. Kapkodtam a levegőt, de mind hiába. Kapálóztam, hogy hátha ki tudok szabadulni a fogásából, de annyira erősen lefogott, hogy nem tudtam semerre se menni.

Megpróbáltam lefejelni, de vissza lökte a fejemet a nyakamnál fogva. Hallottam, hogy valami reccsent. Reméltem, hogy nem a nyakam volt az...

--99Pepy99--