Angyali katona (Befejezett)

50.rész: Váratlan fordulat

Még vártunk a palota lakóira, addig elmeséltem hogy mi történt velem. Mikor Lucifer mesélte ezt Cas-nak, akkor azt nem hallották az én katonáim.

Minden katona aki figyelt rám a mesém végén el se merték hinni az egészet.

- Az a lényeg mostmár itt vagy, épen és egészségesen. Mondta Rúfusz megkönnyebbülve.
- Igen!
- Most hogy nincs csata, Nita maradsz a bázison? Kérdezte Rúfusz kíváncsian.
- Őszintén, nem tudom.. Ingattam meg a fejemet.
- Elég később is megadnod a választ! Mi szívesen várunk téged tárt karokkal.

Mellém állt a testvérem és nézte a katonákat.

- Meg persze mostmár téged is szívesen látunk! Nézett a mellettem álldogáló testvéremre.
- Köszönöm, de szerintem elválok a csapatomtól és próbálok valamit kezdeni magammal.

Őszintén nem tudtam, hogy mit akarok. Vissza akarok menni a bázisra, de mondjuk a palotai élet se volt rossz.. Viszont édesanyámat is szeretnem már látni. Bár elfelejtették vele, hogy aznap mi történt, de én tisztán emlékszem azokra az időkre. Hiányzik már nagyon, mindig megakartam keresni, de nem engedték és nem is volt jó ötlet.

- Itt vannak! Kiáltotta az egyik katona és mutatott a horizont felé.

Mindenki a mutatott irányba fordult és láttuk hogy sok-sok szárnyas ember közeleg, ők voltak a palota lakói.

Leszálltak a földre kissé félve, hisz ők még nem tudják mi történt itt.

- Nita, te vagy az? Kérdezte a királyné.
- Igen!
- Úgy őrülök, hogy látlak! Szólt Emily.
- Én is ürülök, hogy épségben vagytok!

James jött előre mivel a tömegben volt, hogy megnyugtassa az embereket.

- Nita! Mosolygott kedvesen a férfi.

Bólintottam és mosolyogtam kedvesen vissza rá.

Elmondtam nekik mindent töviről hegyire. Mostmár megtudták, hogy béke honol és hogy vége a csatának.

- Sajnálattal közlöm a palota eltünt.. Lógattam az orrom, hisz a mi hibánk hogy ez lett.
- Ne aggódj drága, majd újjá építtetjük! Szólt kedvesen Emily.

- Segítünk mi is! Ajánlkozott fel Lucifer, a katonái helyett is.
- Köszönjük a segítséget elfogadjuk! Szólt ezúttal James a király.

Láttam a királyi páron, hogy meglepődtek a testvérem viselkedésén.

- Mi is segítünk! Vállalkozott Rúfusz is.
- Köszönjük! Szólt egyszerre a királyi pár.

Cas mérgelődött, hogy Lucifer helyette is döntött.

Félre húzta a testvéremet és elkezdtek sugdolózni.

- Nem is egyeztem bele, hogy segítek nekik! Mondta feszülten Lucifer jobbkeze.
- Nem érdekel! Szeretném ha mostantól készségesen segítesz másokon is! Dorgálta meg a férfit.

Nem mondott semmit. Lucifer otthagyta, majd vissza állt mellém és a királyi pár felé fordult.

Hirtelen felordított Cas.

- Nem fogadom el!

Cas a királyt támadta. Szíven szúrta egy tőrrel, ami el volt bujtatva a páncélja egyik részébe. Időnk se volt, hogy megállítsuk a férfit. A nők sikítani kezdtek, Emily el se hitte hogy a férje ott helyben meg is halt. Mikor az agyáig eljutott, elájult a királyné.

A király nem szenvedett sokat. Lucifer , Cas-t földre szorította, majd leütötte a férfit úgy hogy az elájuljon.

Mindenki elkezdett zsibongani.

- Csend! Szólt Lucifer.

A királynét felébresztettük.

- Őszinte részvétem! Szóltam halkan a királynéhoz.

Lucifer kivette a tőrt a király szívéből, majd a két kezét a mellkasára helyezte, a szemét pedig lecsukta.

Felállt a királyné, majd odament a férjéhez és letérdelt.
Arra várt hátha felébred, de mindhiába, ő már az angyalokkal van odafent.

- A férfi.., mi lett vele? Kérdezte a királyné könnyekkel küszködve.
- Eszméletlen, egyenlőre! Válaszolta Lucifer.
- Rendben, méltó büntetést kell szabni neki! Kis düh csengett a szavaiban.
- Természetesen meg lesz!
- Felség most a bázisunkra kellene hogy jöjjön, addig ott lesz elszállásolva, míg kész nem lesz a palota.

Bólintott. Mindenki felszállt még a fekete harcosok is. Indultunk a bázis irányába. Lucifer vitte Cas-t, Rúfusz pedig a királyt.

Mikor odaértünk elszállásoltuk a királyi családot. Cas-t lebilincseltük egy székhez. A királyt fehér lepedővel lefedtük.

Úgy 10-20 katonával vissza mentünk a harctérre és összeszedtük a halottakat.

Méltón el lettek temetve a katonák.

Két napba is beletelt, mire végeztünk a katonák összeszedésével és annak elásásával.

A királyt csak utánna temettette el a királyné. A királyi sírhoz vittük és ott lett végső nyughelye. A királyné még egy darabig sírdogált és maga alatt volt.

Szerencsére volt annyi helyünk, hogy mindenkinek legyen külön helye. Ott volt a bázis alatt lévő bunker és a bázis maga a felszínen. Kellett még pár katonai sátor is, hogy kényelmesen elférjenek a vendégek...

--99Pepy99--