51.rész: Büntetés és a palota helyrehozásának az előkészületei

161 11 0
                                    

Másnap reggel, mikor felkeltem, olyan rosszul éreztem magam, mint még soha. Fájt mindenem, nem volt jó a közérzetem.

Az F osztag csarnokában aludtam, ahol volt a szobám. Semmit nem változtattak rajta és üresen is hagyták.

Kimentem a folyosóra, megmostam az arcom a csapnál, majd körbe néztem.

Láttam, hogy az F osztag tagjai is fáradtak és hogy nincs semmihez se kedvük.

Sajnos egy valaki hiányzott..., Akriel volt az. Most ennek a csapatnak nincs vezetője.

Rúfusz jött be az ajtón.

- Nita, gyere légyszíves!

Odamentem a parancsnokhoz.

- Igen?
- Meghatározom a büntetés fajtáját a férfinak, addig te megtudnád csinálni hogy csapatokba szerveződtök és elkezditek építeni a palotát?
- Persze.

Kimentem Rúfusz-szal együtt a csarnokból. Lucifer épp nézelődött, hisz most van előszőr a bázisunkon.

Oda mentem hozzá, majd megböktem a vállát.

- Szia! Szóltam a testvéremhez.
- Szia!
- Tudod, Rúfusz meghatározza Cas büntetését.., gondoltam szólok.
- Rendben.., hol találom meg a parancsnokot?
- Fogd meg a kezem!

Megfogta és egyből oda teleportáltunk.

- Nita kérlek hagyd ezt abba!
Bólintottam, bár kissé elmosolyodtam, hisz a régi időkre emlékeztetett.
- Rúfusz, szeretném én meghatározni a katonám, Cas büntetését. Mondta Lucifer határozottan.
- Igazad van, hisz a te katonád! Még ma add meg a választott büntetését, ha lehet! Utasította a testvéremet.
Bólintott, majd egy nyugis helyet keresett magának ahol gondolkodni tudott.

Én még Rúfusz sátrában voltam.
Meglepődtem Rúfusz viselkedésen, könnyen belement, hogy Lucifer találjon egy méltó büntetést.
- Kész van a csapatok válogatása? Kérdezte a parancsnok, bár tudja a választ.
- Nem!
- Akkor ne ácsorogj itt!

Ki is mentem a sátrából.

A hangosbemondón át beszéltem, hogy mindenki jöjjön a katonák közül, aki tud mozogni.

Több száz katona jelent meg a téren.

- Azért hívtalak ide titeket, mert Rúfusz megkért, hogy csapatokat szervezzek a palota újjáépítése miatt.
Szeretném ha lenne olyan akik az alapanyagokat hozzák, akik elviszik a törmelékeket, akik segítenek megtervezni a palota kinézetét, szerkezetét, végül az építésben mindenki segítségét kérném!

Szerencsére rendezett volt a csapat, így nem kellett sokat gondolkodni, hogy ki mit csinál. Sorba mondták, hogy melyik feladatot választják.

- Köszönöm, hogy együttműködtök! Az alapanyag és a törmelék csapata már most elkezdheti! Utasítottam a két csapatot.

Vegyesen voltak a mi katonáink közül és a fekete harcosok közül is. Jó volt látni, hogy kijönnek egymással, annak ellenére, hogy egy nappal ezelőtt csatáztunk egymással.

Vissza mentem Rúfusz sátrába. Nem volt egyedül, épp Lucifer ült az asztala előtt.

- Megzavartam valamit? Kérdeztem őket.
- Nem! Mit akarsz? Kérdezte Rúfusz.
- Csak jelenteni jöttem, hogy a csapatok megvannak és hogy két csapat elkezdte a munkálatot az alapanyag beszerzők és akik a törmelékeket viszik el a palota területéről.
- Rendben, köszönöm!

Épp menni akartam ki, mikor meghallottam, hogy a testvérem azt mondja, hogy megvan a büntetés Cas számára.

Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a sorsa. Kiléptem a sátorból. Emily várt rám.

- Mi szél hozta királyné? Kérdeztem kissé meglepődve.
- Szeretnék veled pár szót váltani, ha ráérsz!

Bólintottam, majd mutattam, hogy sétáljunk miközben beszélgetünk.

- Most hogy a király meghalt.., sajnos király nélkül maradtunk. Mivel a férjem nincs többé, így én se maradok, vagyis lemondok a királyságról. Szeretném ha te vennéd át a helyemet, hisz téged illet meg a hely! Férjed pedig Sebastian herceg lenne, ő követi testvérét a trónon.
- Áhh.. izé... én nem..
- Várj, mielőtt elhamarkodottan döntenél. Várok amég a palota készen nem lesz, akkor megmondhatod a válaszodat!

Itt is hagyott.
Most hogy említi Sebastian-t nem találom sehol és nem is láttam.. Gondoltam magamba.

Megkerestem a fiút. A bázis alatti gyakorlópályánál volt és pár katona harcolt vele. A férfi meggyötört kinézetet kölcsönzött magára.

- Sebasntian herceg!

A férfi leállította a katonákat, majd felém jött.
- Úgy őrülök, hogy végül nem haltál meg! Azért nem láttál, mert a tömeg közepe felé voltam. Nem szerettem volna most senkivel se lenni, mivel a testvérem meghalt...
Sóhajtott fel hangosan.
- Emily le akar mondani a királyságról! Böktem ki végül.
- Tudom, azt is tudom mit szeretne, ha nem akarod nem kényszerítelek!

Kissé megnyugodtam, hogy ezt válaszolta.

Egy hangosbemondó kezdett el recsegni, majd megszólalt egy hang.
- Mindenki jöjjön a térre kihirdetjük a bűnös büntetését és végre is hajtjuk!

Mindenki ment a térre, ahogy a hang utasított.

Lucifer és Rúfusz közre fogták a bűnöst.
Mindenki csöndben várta az ítéletet. Emily ülve nézte végig az eseményeket.

- Cas megölte a királyt, miután békét kötöttem veletek, ezért én szabtam ki a büntetését. Jelentette ki a testvérem. Láttam rajta, hogy nehezére esik mind ez.
A büntetése a következő:
Levágjuk mindkét szárnyát, ezzel megfosszuk az angyali mivoltától. A kezét levágjuk, amivel megölte a királyt, vagyis a jobb kezét. Végül szíven szúrjuk, ahogy ő tette James királlyal!

Kicsit kirázott a hideg, hogy ilyen szörnyűséget talált ki.

Ahogy mondta, levágták a szárnyait egy hang nélkül tűrte. A kezét is levágták, majd a nyakába akasztották. Végül a szív döfés következett.

A férfi már-már alig bírta tartani magát, nem ordított a fájdalomtól és ez sokunkat megrémített.

- Várjanak! Szólt Emily királyné.
- Igen? Kérdezte egyszerre Rúfusz és Lucifer.
- Én.. én akarom megtenni, hogy bosszút állhassak a férjemen!

Mindenkinek el állt a szava, hogy a királyné ölni akar.

- Csak tessék! Mondta Lucifer és nyújtotta a tőrt a nő felé.

A királyné felállt a székről, majd odament és elvette. Jól láthatóan habozás nélkül elkezdte a szíve helyére szúrni. A hegye kezdett eltűnni. Szép lassan tolta bele a tőrt, hogy tovább tartson a szenvedése. Végül teljesen elérte a szívét, a férfi pedig vért köpött fel, majd meghalt.

Emily csurom véres lett. Ott hagyta a tőrt a férfi szívében, majd megremegett a lába és nem bírta tovább tartani magát...

--99Pepy99--

Angyali katona (Befejezett)Место, где живут истории. Откройте их для себя