A tizenhármas

9. fejezet

Másnap reggel arra keltem, hogy Peter nincs mellettem. Szemeimet törölgetve felültem és körbe néztem. -Peter?-álltam fel és a fürdőbe mentem. Benyitottam de nem volt bent. Hirtelen csörömpölésre lettem figyelmes a folyosóról. Óvatosan kinyitottam az ajtót és kinéztem. Vincent ordibált Peter anyjával, apa most rohant oda hozzájuk. Felvettem egy nadrágot és kiszaladtam. -Mi történik??-kérdeztem rekedtes hangon. -Menj vissza a szobádba-parancsolt rám Vincent mire kikerekedett a szemem. -Elnézést, mit mondtál?-kérdeztem vissza hitetlenkedve. -MENJ. VISSZA. A. SZOBÁDBA.-ordította bele az arcomba. Teljesen lesokkoltam. „Mi folyik itt? Mi ez?" Visszamentem a szobámba és bezárkóztam a fürdőbe. -Mi az isten van itt? Mi történhetett? Miért volt ilyen Vincent? Hol van Peter?-gondolkoztam hangosan és közben elkezdtem sírni. Szinte egész nap be voltam zárkózva a fürdőbe. Este 8 óra volt, amikor hallottam, hogy nyílik a szobám ajtaja. -Hugi, hol vagy?-Ian volt az, nem válaszoltam neki. Lassan felkeltem a padlóról, remegtem a sírástól. Rátámaszkodtam a mosdókagylóra, de megcsúszott a kezem és visszaestem a padlóra. Átfagytam, semmi erőm nem volt, hogy használjam az erőm, talán a nap folyamán pánik rohamom is volt. Fájdalmasan felnyögtem amikor a földre értem. -Hugi? Itt vagy?-kopogott be Ian. -Menj innen-mondtam és közben elcsuklott a hangom. Hosszas csend következett hallottam, hogy közben többen is bejöttek. Beszélték, hogy mióta vagyok bent. Megpróbáltak benyitni, de még kétszer magamra zártam az ajtót és megint sírni kezdtem. Rángatni kezdték az ajtót. -Mary ne szórakozz. Nyisd ki. Valami bajod esett? Fáj valami? Mi történt?-lépett most Adam az ajtóhoz. -Miért... Miért nem lehet megmondani, ha valami baj van... Eltűnt mindenki, eltűnt Peter, az anyja Vincenttel vitázott, Vincent rám ordibált apa hagyta... Miért... Miért így?-túrtam hajamba és nagy levegőket vettem. -Mary...-kezdett bele Ethan. -MARADJATOK MÁR KUSSBAN. HAZUDTOK ÖSSZE VISSZA, ÍGY MIRE KELLEK ÉN MOST NEKTEK? EGY KIBASZOTT KIS DÍJ VAGYOK??! AMIT KI LEHET RAKNI BÁRHOVA?? CSAK ARRA KELLEK, HOGY KILEGYETEK TŰNTETVE, HOGY A TI CSAPATOTOKBAN VAN EGY ERŐS VALAKI!! SEMMIRE NEM KELLEK NEKTEK CSAK EGY NYOMORULT DÍSZ VAGYOK, AMI ARRA KELL, HOGY MEGLEGYETEK DÍCSÉRVE. TAKARODNI KI A SZOBÁMBÓL! MINDEGYIK!-ordibáltam és közben ütögettem az ajtót. Semmi válasz. Talán pár szipogást hallottam a saját zokogásomon kívül. -Hugi, engedd meg, hogy elmagyarázzuk...kérlek-hallottam gyengéd hangját Felixnek. -Mit? MI A BÜDÖS FASZT AKARTOK TI MEGMAGYARÁZNI?! MIT?-nyitottam ki az ajtót és szó szerint feltéptem és mind a tizenkét bátyámmal néztem szembe és én zokogtam. -MIT?!-kiabáltam zokogva. Csendben és sokkolva álltak előttem. Megráztam a fejem utat vágva köztük felkaptam a kabátom és elkezdtem kifelé sétálni. Semmi nem érdekelt, csak kiakartam jutni. Ahogy kiléptem az ajtón a garázshoz vettem az irányt. Beszálltam a saját kocsimba és a temető felé vettem az irányt. Nagyjából fél óra múlva oda értem. Már nem sírtam, vagyis jobban mondva nem volt könnyem, amit kisírjak. Kiszálltam a kocsiból és megkerestem anya sírját. Egy ideig csak álltam előtte. Dörgött egyet az ég. Lassan felemeltem az ég felé a fejemet Éreztem ahogy az eső cseppek érték az arcom. Mintha azt súgták volna, hogy sírhatok nyugodtan most nem látja senki. Lehunytam a szemeim és éreztem ahogy csendes sírásba kezdek megint. Térdre rogytam anya sírja előtt. Lenéztem rá és megsimítottam a sírfeliratát. -Mond... Miért hagytál itt? Olyan gyenge vagyok hát nem látod? Egyedül vagyok köztük, te is tudod, hogy sosem volt helyem köztük. Mindig veled voltam. Mindig... Akkor miért hagytál így itt?-csuklott el a hangom.-Miért hagytál itt szenvedni? Adj valami jelet... Adj valamit, amivel kibírom ezt... Nem akarok egyedül lenni anya...-dőltem előre és tovább sírtam. Egy meleg kezet éreztem a hátamon. Lassan felemeltem a fejem és hátra néztem. Egy meleg mosollyal találkozott pillantásom. -N... Nagyi?-meredtem rá. -Igazán nagyra nőttél kisunokám.-mosolygott rám én pedig felugorva nyakába vetettem magam. -Óvatosan attól mert jól tartom magam egy öregasszony vagyok.-ölelt át én pedig tovább sírtam karjaiban. -Tudtam, hogy most kell eljönnöm hozzád. Éreztem, hogy valami történni fog és az apád nem hajlandó elmondani neked. Egyedül vagy és szükséged van egy másik nőre, akivel megtudod beszélni a dolgaidat. Igazam van?-bólintottam egyet és eltávolodva tőle megtöröltem az arcomat. Leültünk az anyával szembe elhelyezett kis padra. -Mi történik nagyi? Miért ilyen mindenki?-bámultam anya sírjára. -Tudod, édesapád elég fafejű tud lenni és ezt a bátyáid is örökölték.-fogta kezemet és ő is anya sírját nézte.-Sokkal különlegesebb vagy, mint bármelyik főnix ivadék, aki eddig létezett. 10.000 évente mindig születik egy főnix ivadék, aki egy bizonyos korára elveszti az erejét és utána határozatlan idő után visszakapja. És ezúttal te vagy ez az utód.-nézett rám és én is ránéztem.- Sokkal több mindenre vagy hivatott, mint ahogy azt eltudnád képzelni.-simította meg arcomat gyengéden. -Akkor... Ez most mit jelent? Most mindenki fél tőlem?-sütöttem le a szemem.-Nem kincsem. Csak édesapádék le sokkolódtak. Tudod általában ezek a különleges gyermekek korán...- folytatta volna-meghalnak-de én fejeztem be helyette. -Igen. De te életben vagy. Túl vagy azon a koron, amiben általában meghaltak az elődjeid. És ez a legritkább dolog, ami valaha előfordult eddig. Ők majd vigyázni akarnak rád túlságosan is. De te nem fogod hagyni és én melletted leszek ugyan úgy ahogy édesanyád mellett is ott voltam amikor megtudtuk, hogy te milyen különleges vagy. Megfoglak védeni tőlük. A túlzott védelmüktől.-ölelt át fél karjával. Én pedig fejemet vállára hajtottam.-Jut eszembe nagyapád már ott van és ha jól gondolom épp kioktatja mind a tizenkét kispöcsöt és a nagypöcsöt amiért így viselkedtek.-felnevettem és felnéztem fel néztem az eső felhőkre. Jól esik kicsit elázni. „Nem vagyok egyedül. Mindig itt leszel velem a szívemben anya." -Édesanyád rád hagyta a főnixtoll nyakláncát. Ha minden igaz akkor, ha felveszed megváltozik a színe.-kereste elő nagyi és felém nyújtotta. Egy kis ujjam méretű toll volt, de gyönyörű vörös árnyalatban. -Ez gyönyörű...-mosolyogtam.-Nyerd el az igazi erőd és harcolj az igazadért. Legyél olyan erős és makacs, mint édesanyád. Legyél olyan nyugodt és kiegyensúlyozott, mint édesapád. Legyél olyan egyedi és kitartó, mint te önmagad.-mondta nagyi és felrakta nyakamba a nyakláncot. Megsimítottam. Villámlott egyet és a nyaklánc elkezdett izzani a nyakamban, majd átváltozott ezüst színűvé. Nagyival meglepetten összenéztünk. -Ilyen volt már nagyi? Ilyen szín...-néztem rá, de a következő percben már az eget néztük. Eltűntek a felhők és a hold sugarai néztek le ránk. -Eddig ezt csak legendának hittem. Sosem gondoltam volna, hogy az én családomba születik meg az első ezüst főnix.-fordított maga felé. -Sokkal, de sokkal erősebb vagy, mint ahogy azt bárki is hitte volna. Az ősanyánk vigyáz rád, ő adta neked az ereje egy kis darabját.-elmosolyodtam és felnéztem a holdra. Nagyi megfogta a vállaim. -Gyere, menjünk vissza. Gondolom ma még nem ettél semmit.-karolt belém és húzott a kocsim felé. -Egy pillanat még...-húztam ki karomat és vissza futottam anyához. Leguggoltam. -Köszönöm anya. Szeretlek.-mosolyogtam majd vissza futottam nagyihoz. -Szóval, akkor, mit is fogunk enni?-mosolyogtam nagyira és ő felnevetett.-Mit szólnál, ha főznék neked egy jó kis húslevest?-mosolygott miközben beültünk a kocsiba.-Minden vágyam, hogy a húslevesedet ehessem megint nagyi.-indítottam be a kocsit és elindultunk vissza. Sokat beszélgettünk út közben, mikor már majdnem vissza értünk eszembe jutott valami. -Honnan tudtad, hogy baj van?-kérdeztem furcsállva. -Hmm, egy kiscica nyávogta a fülembe.-mosolygott tettetve az ártatlanságot miközben behajtottam a kapun és befordulva megálltam a bejárati ajtó előtt. -Peter...-suttogtam és behúztam a kéziféket. -Igen.-helyeselt nagyi majd ki nézett az ablakon.- úgy látom egész fogadó bizottságunk van.-nevetett. Felnyögtem.-Az isten bassza meg... nem akarom. Nem lehetne kihagyni? Csak kioffolni az egészet.-nagyi kiszállt és vissza hajolva a kocsiba rám meredt.-Na nem siránkozunk. Gyerünk nézz szembe a családoddal.-biccentett fejével. Kellemetlenül felnyögtem majd kivettem a kulcsot és kiszálltam. Átsétáltam nagyi mellé és megsértődve a kocsinak dőltem. Végig néztem rajtuk mindegyik csak nézett, mint borjú az új kapura. Megpillantottam Peter, aki lesütötte a szemét. Bólintottam párat. -Igen talán nem szó nélkül kellett volna csak úgy elhúzni a csíkot reggel.-álltam fel normálisan. Odasétált hozzám és hozzám bújt-Bocsánat...Ne haragudj.-mormolta nyakamba és magához húzott. Visszaöleltem. -Baszódj meg.-próbáltam nem rámosolyogni mire csak elvigyorodott.-Ne vigyorogj te rohadék.-nevettem fel és ráhunyorítottam. Ránézett a nyakláncomra és újra belenézett szemembe mosolyogva. -Tessék? Mi érdekeset látsz?-mosolyogtam.-Csak azt, hogy különlegesebb vagy, mint ahogy gondoltam.-kapott fel és belepuszilt nyakamba majd fülemhez emelte száját.-Gondolj bele milyen gyerekeink fognak születni.-elvigyorodtam és felkuncogtam.-Ne itt flörtöljetek azt fent a szobában kell.-sétált nagyapa nagyi mellé és átkarolta derekát. -Nagypapa-mosolyogtam rá. -Nagyot nőttél és bepasiztál.-nevetett, de nagyi rácsapott mellkasára. -Ejnye George, hagyd már szegény gyereket.-nevettek össze nagyiék. Peter letett és mögém állt. Mellkasom előtt összefontam karjaim és apáékra néztem. -Be vagytok fosva?-törtem meg a csendet. -Nem!-vágta rá Noah és nyelt egyet. -Akkor?-helyeztem egyik lábamra testsúlyom. -Csak, nem tudtuk hogyan kéne...-kezdett bele Connor.-Hogy hogyan kéne ezt kezelnünk. Hiszen már rég túllépted a kort, amiben általában...ömm-folytatta Felix.-amiben az elődjeid elhunytak.-fejezte be apa. -Milyen aranyos, hogy folytatjátok és befejezitek egymás után a mondatot.-mosolyogtam féloldalasan. -Akkora egy balfaszok vagytok, már meg bocsássatok.-nevettem fel. -Tudjuk, nagyapa már kiosztott minket.-túrt hajába Ethan. -De az nagyapa volt. Én pedig én vagyok.-sétáltam eléjük.-Előbb kellett volna gondolkozni aztán cselekedni. Nem gondolkodtatok és emiatt kurvára megbántottatok. És bátran ki merem nyilvánítani, hogy Vincent volt, aki a legjobban baszta fel az agyamat és mellette bántott még meg.-mutattam rá. Fel se emelte a fejét. -Nézz a szemembe amikor rólad beszélek.-mordultam fel, mire kicsit összerezzent. -VINCENT-kiabáltam rá mire lassan felnézett. -Na, ez már másabb.-tettem csípőre a kezeimet. Odajött és megölelt. -Ne haragudj...-suttogta.-Már nem haragszom. De légy szíves.-öleltem át balkarommal és a többiekhez is fordultam. -GONDOLKOZNI mielőtt bármit csináltok.-bólintottak majd egy ilyen nagy családi ölelést csináltunk. -Oké, most már nem kapok levegőt-nevettem fel és elengedtek. Bementünk és az órára pillantottam. 21:45. -Már ennyi az idő?-néztem az órát. -Már a legtöbben alszanak. De neked elraktuk a vacsorát.-magyarázta apa. Bólintottam. -Nem fiacskám, én főzök az unokámnak.-állt mellém nagyi és behúzott a konyhába. Amíg nagyi főzött sokat beszélgettünk anyáról és az emlékekről. Megettem a levest és felmentem a szobába. Beléptem és Peter fogadott fél meztelenül. Becsuktam az ajtót és bezártam. Peter rám kapta tekintetét. Alsó ajkamba haraptam. -Szia baba-mosolygott és odajött hozzám. -Szia szexyy-simítottam végig mellkasán. -Mmm, mit szeretnél cica baba?-morgott. -Szerintem te is tudod mit szeretnék-csókoltam meg. Felkapott és az ajtónak nyomott miközben vissza csókolt. -Kell a szex, mi?-lehelte ajkamra két csók között. Belenyögtem csókunkba és lenyúltam nadrágjához és kétségbeesetten kezdtem kigombolni. -Nyugii, hadd segítsek.-tett le és elkezdte levenni nadrágját. Gyorsan lekapkodtam magamról a ruháimat. -Gyerünk már, lassú vagy...-nyavajogtam. Pimaszul elmosolyodott. -Na jó tudod kivel szórakozz.-toltam oda az ágyhoz és ledöntöttem lerántottam alsóját. Felnevetett és fenteb csúszott. -Jézusom. Oké re...-beléfojtottam a szót mivel rögtön rácuppantam merevedő farkára és felnyögött. -Ahhh...Bassza meg Mary...aaa-nyögött fel és hajamba túrt. Hirtelen bekaptam farkát és lassan szopni kezdtem. -AHHH-nyögött fel és ezzel a lendülettel felült és hajamba vezette kezét. Felmordultam. Lassan tovább mozgattam a fejemet közben morgásait és nyögéseit. -Ne ilyen lassan...-nyögte és megpróbálta mozgatni csípőjét, de lefogtam. Még kicsit kínoztam, de aztán elkezdtem gyorsítani. Egyre hangosabban nyögött, de még mielőtt elélvezett volna abbahagytam. Rám kapta tekintetét. -Miért hagytad abba?-nyüszített én pedig közben levettem melltartóm és bugyim. Fölé térdeltem ő pedig vágyakozva végig nézett rajtam. -Majd egyszer úgy is elfogsz menni. De előtte meg kell dugnod.-vigyorogtam. Felsóhajtott és ledobott az ágyra és nőiességemre vetette magát. Felmordultam. Csókokat hintett belső combomra.-Ezt most visszakapod...-morogta és nyelvét belém dugta. Felsikkantottam és bele markoltam a plédbe. -AAhhhh, istenem... Gyere le jézus...-nyögdécseltem. Kihúzta nyelvét és nyalni kezdett. Felnyögtem és hátrahajtottam fejemet. Lassan kezdett ízlelni. Levezettem egyik kezemet hajába, másik kezemmel mellemet masszíroztam. -Nem, nem.-vette el kezemet mellemről-nem szabad.-tapadt újra rám, de most már gyorsabban mozgatta nyelvét. Még inkább felnyögtem és kezdtem érezni, hogy elérem a csúcsot. Látta rajtam ahogy megremegek és abbahagyta. Kényelmetlenül felnyögtem. -Mondtam, hogy visszakapod édes-mosolygott miközben felmászott fölém. Rámosolyogtam. Oda se figyeltem mikor helyezkedett lábaim közé, de már bennem volt tövig. -AHHH Azt a kurva-nyögtem fel egyszerre Peterrel. Egymásra mosolyogtunk és elkezdett mozogni. Felsóhajtottam.-Ahh Hiányoztál...-nyögtem és megcsókoltam. Felmordult és sarkára ült. Felkapott es magára ültetett én pedig átkarolva nyakát belenyögtem fülébe. Éreztem ahogy megfeszülnek izmai és egyre erősebben kezd döngetni. Bele markoltam egyik kezemmel hajába másikkal pedig hátába kaptam. -Ah, baba óvatosan-morgott és még jobban mozgott közben ledőlt velem az ágyba. -Jézus...-kapkodtam levegő után. Megremegtem és derekát átölelve lábaimmal nyögtem. -Velem együtt baba... élvezz el velem.-nyögte nyakamba ezzel még jobban beindítva engem és visszatartottam a hangom. -Gyerünk élvezz a farkamra-dörmögte fülembe. Eltátottam a számat és felsikítottam közben pedig elélveztem. Rögtön utánam ő is belém mélyesztette magát tövig és belém élvezett. Még mozgott párszor majd felettem támaszkodva lihegett. Megsimítottam arcát. -Még nem végeztünk.-mosolyodott el és kihúzódott belőlem hasamra fordított és újra bennem volt. -Mi a franc?!-nyögtem fel.-Még mindig ennyire kemény a farkad??-markoltam a párnába. Peter jobban szét terpesztette lábaimat, hogy mélyebbre tudjon nyomulni és hátamra dőlt. -Nem is tudod mennyire-lökött rajtam egyet mire eltátottam a szám-kívántalak-lökött megint-már hosszú-most magára húzott amennyire csak tudott hosszan felnyögtem.-aaaaa bassza meg kurva hosszú ideje-fejezte be mondatát én pedig arcomat párnámba fúrtam. -Most rendesen megfogod kapni a magadét-nyögte tarkómra.-úgy megbaszlak, hogy holnap nem fogsz tudni felkelni-amint kimondta egyből olyan erősen kezdett mögöttem mozogni, hogy azt hittem ketté szakadok. -Imádom amikor kijön belőled az állat-nyögtem fel erre még ennél jobban magához rántott derekamnál fogva, azt hittem ennél jobban már nem lehet bennem lenni, de most valahogy olyan volt mintha már a méhen bejáratánál lett volna. Elvesztettem az agyamat és most már nem tudta, kontrolálni a hangom, a mozdulataim. A gyönyör átvette a testem felett a hatalmat és hagytam, hogy irányítson. Akadálytalanul engedtem ki minden nyögést a számon. Pózról Pózra váltottunk. A testem automatikusan tudta mit kell csinálnia. Annyira elvesztettem a tudatomat, hogy észre se vettem, hogy már hajnal volt, amikor abbahagytuk. Levegő után kapkodva feküdtem mellkasán. Kirázott a hideg. -Fázol?-lihegte, megráztam a fejem. Nagy nehezen feltámaszkodtam fölé. -Ilyet...-nagy levegőt vettem és végre normálisan vettem a levegőt.-többször is csinálhatnánk-vigyorogtam rá. Bele harapott ajkába és bólintott egyet. Már ő is normálisan vette a levegőt. -Gyere, takarózzunk be nehogy megfázzunk.-emelt fel és felemelve a paplant berakott alá és hozzám bújt. Vagyis pontosabban engem hátamra fektetett és rám feküdt fejét mellkasomra téve. Mosolyogva néztem ahogy lassan elalszik miközben hátát simogattam és haját piszkáltam. Nézésébe én is bealudtam. Másnap reggel hamarabb felébredtem jóval, mint Peter. Felültem nyújtóztam egyet és lenéztem rá. Az éjszaka során végül mellettem kötött ki szorosan magához ölelve. Óvatosan vissza feküdtem és néztem ahogy békésen alszik. „Ezt sosem fogom megunni. Látni ahogy békésen alszik." Gyengéden kezemet arcára tettem kezemet. Kicsit megrezzent de utána elmosolyodott álmában és megnyugodott. -Édesem...-suttogtam magam elé. Felmordult és nagy levegőt vett, de nem ébredt fel. -Nagyon szeretlek-suttogtam szájára majd megcsókoltam. Felkeltem és felkaptam magamra valami sportos, laza ruhát. Írtam egy cetlit, amit ott hagytam a párnámon, ha esetleg felébredne akkor ne érje meglepetés, hogy nem vagyok ott. „Lementem apához megbeszélni pár dolgot. Puszi" Letettem a párnámra és átmentem apához. Leültünk és elkezdtük megtervezni az ünnepséget, amin engem köszöntenek, mint új és jogos vezért. Talán fél órája lehettem ott, éppen az néztük, hogy kiket hívjunk meg amikor kopogtak. -Szabad-engedte be apa. Peter nyitott be álmos arccal. Már fel volt öltözve és megtörölte szemét miközben odajött hozzám. -Jó reggelt baba-morogta rekedt hangon. Felkuncogtam és szájon pusziltam. -Jó reggelt édes-mosolyogtam rá. -Menjetek egyetek, majd később folytatjuk, úgy is bőven időben vagyunk még megtervezni.-mosolygott apa ránk. Bólintottunk egyet kimentünk. -Jól aludtál?-öleltem át derekát, mire csak bólogatott és ásított egyet. -Rossz volt, hogy nem voltál mellettem amikor felébredtem. Meg egyébként, hogy a faszba nem vagy fáradt?-dorombolta. -Nem tudom. Amikor felébredtem már nem éreztem magamat, fáradtnak.-nyomtam puszit kulcscsontjára. Magához ölelt és egy kicsit csak így álltunk. Megkordult Peter gyomra és rögtön utána az enyém is. Felnevettünk és egymást átkarolva lementünk. Alig voltak még az étkezőben. Nyugodtan összeszedtük, amit enni szeretnénk és leültünk. De most valami más volt. Sokkal közelebb ültünk egymáshoz. Rátudtam tenni a fejemet a vállára és így ettünk. Közben beszélgettünk és videót néztünk Peter telefonján. Most valahogy sokkal közelebbnek éreztem magamhoz. Lábaimat ölébe tettem és ő átkarolta derekam és lábam. Elmosolyodtam. Mikor már befejeztük az evést és már csak a kávénkat ittuk Peter fejét fejemhez támasztotta és nagyot sóhajtott. -Mi a baj?-pusziltam arcon és ő rám nézett. -Jó lenne ma elmenni valahova fürdeni egyet.-mosolygott rám. Meglepetten ránéztem és elmosolyodtam. -Rendben. Akkor kiveszünk ma egy pihenős napot?-simítottam el egy kósza tincset arcából. -uhum-csókolt meg. Viszonoztam majd utána megittam az utolsó korty kávém is. Felálltunk és visszavittük a tálcákat. -Én beszélek apával addig pakolj össze a szobában és pakolj össze cuccokat a fürdéshez.-öleltem meg és megpusziltam. -Rendben. Akkor a szobában várlak.-mondta miközben felmentünk a lépcsőn. Bólintottam és apa irodája felé vettem az irányt. Bekopogtam. -Gyere-hallottam bentről mire benyitottam, de apa nem volt egyedül. Egy idősebb hölggyel és egy fiatalabb férfival beszélgetett. -Zavarok?-kérdeztem kicsit furcsállva. -Nem, mond mit szeretnél kicsim?-mosolygott rám apa. A hölgy zavarodottan rám nézett majd vissza apára. Apa észbe kapott. -Jaj, bocsánat. Ő a lányom Mary.-odasétáltam és bólintottam.-Nagyon örülök.-majd odafordultam apához.-Figyelj elmennénk Peterrel kicsit fürdeni. Tudtok nélkülözni minket a mai nap?-apa kicsit gondolkozott. -Ma?-kérdezett vissza mire értetlenül bólintottam. -Miért pont ma?-zavarta meg a csendet a hölgy. Felrántottam a szemöldököm. -Hogy micsoda?-mordultam vissza.-Miért pont ma akar elmenni fürdeni?-„Milyen érzéstelen kis szuka vagy, hogy tépjelek ketté... Még bele akarsz kontárkodni a dolgaimba." Odafordultam szinte égett a tekintetem, amitől a hölgy megijedt. -Mégis...-leültem az asztal szélére a hölgy elé.-Mi a faszt képzel magáról?-fontam mellkasom előtt össze karjaim. Nagyot nyelt. -Válaszolj.-rúgtam bele székébe és összerezzent de tartotta a szemkontaktust. -Azt javaslom, hogy jobb, ha válaszol neki. Nem akarja magára haragítani még jobban.-szólt közbe apa. A hölgy apára nézett majd vissza rám. Én le sem vettem a szemem róla. -É...-kezdett volna bele, de felálltam. -Kifutott az időből.-engedtem le a karom.-Remélem apa nem akarod felvenni dolgozni ide, mert ha igen akkor amint én leszek a vezető kidobom.-sziszegtem fogaim között. Apa rám nézett majd a hölgyre. -Nagyon sajnálom, de akkor a hölgy jelentkezését nem fogadom el. Aki magára haragítja a jövőbeli főnökét annak nem itt van a helye. A fiatal urat még értesíteni fogjuk. Köszönöm, hogy eljöttek.-állt fel apa és a sráccal kezet fogtak. Apa a hölgynek is nyújtotta a kezét, de nem rázott kezet csak könyörgően nézett. -Ne rám nézzen így. Nem engem haragított meg, hogy bele avatkozott a magán dolgába.-biccentett felém én még mindig izzó szemekkel lestem a hölgyet. Kitéptem a hölgy kezéből a jelentkezési lapját és magammal vittem. -Majd értesítjük magukat a fejleményekről. Elmehetnek.-nyitottam ki az ajtót. A sráccal kezet fogtunk és a hölgy megállt előttem. -Meg se szólaljon. Kifelé.-morogtam. Bólintott egyet és kiment. Felsóhajtottam. -Ezt te komolyan megcsináltad?-nevetett rám apa. -igen.-vissza sétáltam mellé és leraktam a papírt.-rakd el mindkettőt, holnap átnézem őket. Elmentem Peterrel.-suhantam ki az ajtón és átmentem a szobánkba. -Na mehetünk?-pattant fel Peter. Mosolyogva bólintottam. Felkapta a táskát én még gyorsan átöltöztem és felkötöttem copfba a hajam. Kéz a kézben lesétáltunk és beültünk a kocsimba. Most nem én hanem Peter vezetett. Út közben elmeséltem mi volt apa irodájában Peterből kitört a nevetés. -Most mit nevetsz te szemét? Úgy felkúrta az agyam, hogy hihetetlen.-mosolyogtam. -Nem azon nevetek, hanem azon, hogy olyan szokásos módon kezelted , hogy az egyszerűen hihetetlen.-nevetett. Ezután még 10 percet kocsikáztunk mire odaértünk a wellnesshez. Kiszálltunk, bementünk vettünk egy napi jegyet, amivel mindent használhatunk. Egész nap csak fürödtünk, nevettünk. Fantasztikus volt kicsit lazítani, főleg, hogy ezt Peterrel tehettem. Hiányzott vele időt tölteni. Miután este zárás előtt 10 perccel kijöttünk beültünk a kocsiba, még beszélgettünk. -Úristen ezt a bikinit sokkal többet kéne hordanod. Ahhh az a fenék...-olvadozott a kormány mögött én meg csak nevettem. -Azért te sem vagy semmi. Olyan felső tested van és feneked, hogy azt hittem elpárologtatod a medencéből a vizet olyan forró volt körülötted a hangulat.-áradoztam és legyeztem magam a kezemmel. Felnevetett és megfogta kezemet. Rámosolyogtam. Miközben váltott közben is fogta a kezem. Én zenét kapcsoltam és kinéztem az ablakon. Nem sokkal később elaludtam, utána már csak akkor ébredtem meg egy kicsit mikor Peter vitt fel a szobába. -Ssss, aludj nyugodtan. Mindjárt az ágyban leszünk.-suttogta fülembe. -Rendben.-karoltam át nyakát. Éreztem ahogy befekszik az ágyba velem a karjaiban. Nagy levegőt vettem és most már nyugodtan vissza aludtam.