Sexy Mother F*cker - Larry Stylinson Befejezett -

Soha nem is leszünk

- Mennyibe kerül?- kérdeztem ingerülten a pulthoz lépve.

- Nektek ajándék...- mondta kedvesen a hölgy- Egyébként nem Te vagy az a srác, aki az újságban-

- Harry, mennünk kell.- fogtam meg a karját- Köszönjük szépen, szép napot!- húztam a kijárat felé a göndört.

Kilépve Harry fel sem fogta tudni, hogy mi történik, mert szerintem Ő még ott lemaradt, hogy bent beszélgetett.

- Louis, mi baj? - nézett rám meglepve. Fellapoztam az újságot , aztán a kezébe nyomtam a megfelelő oldalnál- És?

- És? És?- néztem rá nagy szemekkel- Harry, ez a képünk, amikor az egyik fotózáson majdnem megcsókoltál! Ennek nem kéne itt lennie!- túrtam idegesen a hajamba- Francba, talán még vissza tudom valahogy csinálni vagy-

- Ennyire zavar téged?- kérdezte engem félbeszakítva.

- Csak nem volt szó arról, hogy benne lesz.- magyaráztam neki frusztráltan.

- A francokat, Te nem akarod, hogy az emberek tudják.- rázta meg a fejét egy hitetlenkedő arckifejezéssel körítve.

- Mi van?- vontam fel a szemöldökömet kérdőn, és egy erőltetett nevetés és kiszaladt a számon.

- Basszus, még csak nem is csókolózunk akkor! - vágta le a hisztit- Nem akarod felvállalni. - vádolt meg.

- Harry, erről szó sincsen!- kezdtem, de nem hagyott  beszélni. Egyenesen kikapta a kezemből a szavakat.

- Persze, jó vicc!- rázta meg a fejét- Menj és próbáld meg kiszedni az újságból. Járd végig az összes boltot egy ollóval és vágd ki , oké? És tudod mit?- kérdezte gúnyosan- Nem vagyunk együtt és soha nem is leszünk.- vágta hozzám az újságot, majd többet nem is foglalkozott velem, egyszerűen hátat fordított és elviharzott.

- Harry, várj már!- szóltam utána, de mintha a fáknak beszéltem volna, arra pedig nem vitt rá a lélek, hogy utána induljak. Ott álltam, mint valami idióta, és képtelen voltam Harry után menni. Felvettem a földről az újságot, majd gondolkodás nélkül a kukába dobtam. Istenem, ez nem lehet igaz! Már nem is tudtam melyik a rosszabb: az újság tartalma, vagy a reakcióm rá.

Elüldöztem Őt? És nem is vagyunk együtt? Nem is leszünk? Ezt komolyan gondolta? Azt sem tudom mit érzek, ha egyáltalán még tehetem ezek után.

Idegesen indultam vissza stúdióba, hogy elkezdjek gondolkodni a következő kiadványon. Harry pedig már ott volt, a szokásos fotelben ült és unottan telefonozott. Oda akartam menni hozzá, megörülve, hogy itt van az esélyem, de végül meggondoltam magamat. 
Valaki megütögette a vállamat.

- Zayn, baj van?- kérdeztem az eléggé sápadt fiút.

- Louis, ne haragudj, nem tudtam, hogy az a kép nem kell bele...- oh, szóval Ő volt. Tényleg, Ő fotózta, mikor a kezébe adtam a kamerát. 

- Nem, semmi baj.- ráztam meg a fejem- Már kiment a példány, nem lehet mit tenni.

- Kiengesztelhetlek valamivel?- kérdezte, én pedig elgondolkodtam.

- Csak hívj meg egy ebédre.

- Rendben van.

Másnap szabadnapos voltam, ezért végig otthon maradtam. Nem volt kedvem semmihez. Aztán következő nap ismét belevethettem magam a munkába. Fotóztam, agyaltam az új interjú ötleten, fejben rendeztem az újság tartalmát. Az eladási számok rendesen megnőttek, a közösségi oldalakon pedig eléggé pörög rólam és Harry-ről a téma. A nevemet már a képhez is tudták kötni, de egyenlőre semmi infójuk nincs arról, hogy együtt vagyunk-e. Timothy nem zavartatta magát a kép miatt, hiszen jó bevételt hozott neki most is ez az egész, így pedig semmi gond nincs vele. Ráadásul felkapott lett emiatt. Sokkal jobban, mint eddig volt. Szóval hiába vesztünk össze miatta Harry-vel (azóta se beszéltünk egy szót se), legalább a cégnek jót tett. 

Este ismét kettesben maradtam a göndörrel.

- Az első két gombot gombold ki, nyári kollekció, lássák, hogy meleged van.- mondtam teljesen semleges hangnemmel.

- Így jó?- tette amit kértem. Bólintottam, majd előttem pár képet- Gondoltam arra, hogy esetleg lehetne egy teljesen kigombolt is.

- Jó ötlet, csináljuk.- egyeztem bele.  Ilyen száraz és kimért beszélgetésünk sem volt még, az biztos. 

Harry a válláról is leengedte kicsit az inget, háttal fordult nekem, majd állát a vállára tette. Lehunyta szemeit, ajkait picit elnyitott egymástól,  nekem pedig a torkomban dobogott a szívem. Elkattintottam a képet, aztán csendben maradtam. Ő tényleg modell. Minden egyes kis része gyönyörű. Minden vonása...mintha a festővászonról kelt volna le. De az ecset nem elég méltó ahhoz, hogy érintse a bőrét. A festék nem elég színes, hogy megmutassa az Ő valódi színeit. A festővászon pedig nem tudja megtartani a szívét. Vajon nagyon haragszik? Az elmúlt napban erre nem is gondoltam, mert nem akartam. Viszont este felé, mindig elkap ez az érzés. Akármi bajom van, akármi bánt, az éjjelente teljesen kinyír. 

- Khm, nagyon jók lettek a képek.- mondtam. Megigazította magán az inget- Köszönöm.

- Én köszönöm.- mondta, aztán kínos hallgatás. Csak a levegővételt lehetett hallani, ami nekem most nem kívánt dallam volt. 

- Izé...meg szeretnéd nézni?- kérdeztem végül, mert kezdett tényleg zavarni ez a csend. 

- Ha megmutatod őket.- bólintott és picit elmosolyodott, ezzel felfedve az édes kis gödröcskéket arca mindkét oldalán. 

- Persze.- léptem oda hozzá, majd felé tartottam a gépet- Nekem ez a kedvencem.- mutattam a megjelent fotóra.

- Ez tényleg nagyon jó lett.- értett egyet- De ez se semmi.- nézegette a következőt, én pedig helyeseltem. Sosem beszéltünk még így.. ennyire érzelem mentesen. Ennyire félvállról. Most nem éreztem, hogy.. nem is tudom. Hogy.. szeretne. A kezemen lévő gyűrűre néztem. Ugyan olyan, mint az övé. Talán ez az egyetlen, ami még ad nekem egy kis reményt.

- Figyelj...- kerestem a szavakat- Ne haragudj a múltkoriért.- rágtam az ajkaimat.

- Hagyjuk ezt most.- állított le, mielőtt még többet mondhattam volna.

- Oké, ahogy akarod.- feleltem halkan, egyből megadva magamt, majd inkább a földet kezdtem tanulmányozni. Nagyot sóhajtott, aztán mögém lépett. 

Derekamra tette a kezeit, majd arcát a nyakhajlatomba fúrta. Végig szaladt rajtam a hideg érintésétől. Bátorkodtam kicsit közelebb húzódni hozzá. Annyira jó illata van, a ruha egyből beszívja, pedig először mindig mű szaga van a textilnek. Bárki, akivel Ő csak szóba is áll, akire gyönyörű íriszeinek pillantása rátéved, az már szerencsés. 

- Te se haragudj, nem akartam azt mondani, amit.- puszilta meg a nyakamat. Az ajkai forróak voltak, minden kis pihét vigyázzba állítottak rajtam.

- Én kezdtem, tényleg oktalanul kaptam fel a vizet, hiszen én szer.. szerintem teljesen oké az a kép.- javítottam magamat. Tenyerembe temettem az arcomat. Harry magával szembe fordított és elvette onnan a kezeimet.

- Most Te fogsz előle elmenekülni?- kérdezte, mire elhúztam a szám. Ilyen kérdéseket nem akarok hallani. 

- Mi elől?- néztem azokba a csillogó szemekbe. 

- Ez elől.-  mutatott magára, majd rám. - Ez elől, ami köztünk van. - rágta ajkait- Mert valami biztosan van, már az első pillanattól kezdve. - hangja szinte suttogásba futott át, így pedig csak még jobban felfogtam, hogy mire is gondol. De nem mondta ki. Se Ő, se én.

- Igen, azt hiszem...gyáva vagyok és tudatlan.- húztam el a kezeimet- Kérlek, ne haragudj.. - nevettem el magamat kínosan, majd hátráltam pár lépést, aztán és elfordultam és elindultam kifele.

Tegnapelőtt Ő futott el az igazság elől, most pedig én. Menekülni azt tudunk, hiába játsszuk az előre haladót, meghátrálunk. Így pedig félek, sosem köthetünk ki egymás karjaiban. 

 Vajon meddig húzhatjuk még húrokat anélkül, hogy elszakadnának?