Kimondhatatlanul

első fejezet

_______________________
----------------------------------

■♤■

T u t o r
S z e m s z ö g e :

________________________
-----------------------------------

  Nevetve néztem rá barátaimra, akik ugyanolyan jól szórakoztak, akárcsak én. Egy újabb koccintás után leittuk poharunk tartalmát, ami az asztalon kötött ki, hogy majd újra fel legyenek töltve. Legjobb barátom, avagy most a csaposunk, Zon töltött egy újabb kört nekünk, aki sajnos kocsival jött, így neki kellett lennie az anyának a mai bulin, ami annyit takart, hogy egy korty alkoholt sem ihatott, mivel neki kellett hazavinnie mindenkit, miután egész este vigyázott rájuk. Általában én szoktam az anya lenni körünkben, hiszen nem vagyok oda a bulikért, inkább a tanulásra vetem összes figyelmem, de szülinapomon épp kivételt szeretnék tenni, mivel az ember egyszer tölti be a tizennyolcat életében. Sajnos Zonnak ki kell maradnia az összes szórakozásból, de azt mondta, ameddig Saifahra vigyázhat, addig semmi baja nincsen.

  Barátaim, Zon és Saifah már néhány hónapja hivatalosan is kijelentették, hogy együtt vannak, aminek nálam jobban senki nem örült, talán még ők sem. Borzasztóan támogatom kapcsolatukat és remélem, hogy örökké együtt fognak maradni. Megérdemlik egymást.

  - Még mehet egy kör? - kérdi Fighter, miután megittuk a poharunkba töltött alkoholt, mire mindenki nevetve bólint, s most kivételesen is ő tölt nekünk, nem pedig Zon. Kezei kissé remegnek az alkoholtól, amiből nagy mennyiség került bele a szervezetébe, csakugyan, mint az enyémbe is. Mikor az én poharamhoz ért, felnézett rám. - Biztosan szeretnél inni még egyet? - vonja fel szemöldökét kérdően. Ajkaimat egy vigyorra húzom, majd hevesen bólogatni kezdek, hogy töltsön csak nyugodtan, amit meg is tesz. Nem húzom tovább az időt, mindenki előtt húzom le italomat, amire mindenki tapsolni és nevetni kezd. Sokszor hívtak már meg inni, de mindig visszamondtam, így igazán szokatlan nekik ez a helyzet.

  Szerencsére eléggé felszabadult voltam már ahhoz, hogy elengedjem magam, de mivel csak a legközelebbi barátaim voltak jelen, így kicsit sem volt csoda. Egy apró kis buliba jöttünk el, aminek helységét haverjaim kibéreltek mára és szívesen fizettek is, amit ugyan nem akartam elfogadni, de megfenyegettek és meg is zsaroltak, szóval nem volt más választásom.

  - Azt hiszem... pisilnem kell - nyögtem fel, mivel nem akartam elhagyni a társaságot, de szükségleteim miatt muszájnak éreztem.

  - Eltalálsz a mosdóig? - kérdezte Zon, mire bólogattam néhányat fejemmel, ami készült leesni az asztalra. Még mielőtt ez meg is történhetett volna, hamar lecsúsztam székemről, ami miatt majdnem lezuhantam a földre, hiszen szédülni kezdtem.

  - Nyugi, jól vagyok - nyugtattam barátaimat, akik szinte egyszerre ugrottak utánam, hogy még időben elkapjanak. Legyintettem egyet, majd elindultam megkeresni a mosdót, ami kissé nehezebb volt, mint csak az első két poharam után, amikoris szintén ki kellett mennem könnyíteni magamon.
Az pedig benne van még a pakliban, hogy színes fények járkálnak a helységben ide-oda, ami nagyon zavaró. Úgy érzem magam, mint egy betépett csillámpóni a szivárványon.

  - Ez lesz az - mondtam magamnak, amikor megláttam egy lépcsőt, ami lefele vezetett, ahol is egy fehér kis ajtó volt. Meggyőződésem volt, hogy utoljára is erre jártam, így lassan elindultam a lépcsőfokokon lefele, ahol jóval sötétebb volt, mint fent. Figyelmetlenségemnek hála, az egyik lépcsőfokon megcsúsztam, de még mielőtt teljesen a földön landoltam volna és beverhettem volna a fejem, valaki elkapott.

  Csodálkozva néztem fel a személyre, aki talán egy törött bordától vagy egy agyrázkódástól mentett meg. Mikor felfogtam, hogy ki is az, késő volt, mivel mindketten a földön, avagy a lépcsőkön kötöttünk ki.

  - Baszki, de nehéz vagy! - sóhajtottam fel, mivel Fighter sikeresen is rajtam feküdt, hiszen esésünk közben fordult kicsit a helyzet, így elém esett, majd sikeresen is rám.

  - Ne te panaszkodj, bevertem a kezemet - szisszentett fel. Egyszerre nevettük el magunkat. - Utánad jöttem, mivel láttam, hogy nem a mosdó felé indultál meg, de nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni - vigyorgott, én pedig megingattam a fejemet.

  - Hidd el, én sem - nyaltam meg ajkaimat, miközben lenéztem ránk és a helyzetre, amit szerencsétlenségem okozott. Csípője és ágyéka az enyémnek volt nyomódva, ami borzasztóan izgató volt, mellkasa fel-le emelkedett, olyan hevesen, mint ahogyan az enyém is. Egyik kezével megtartotta magát, míg a másikkal még mindig fejemet fogta, amivel megakadályozta, hogy beverjem kobakomat.

  Észrevettem, hogy szemei ajkaimat vizslatták, ami miatt rengeteg kérdés merült fel bennem. Ő is meg szeretne csókolni? Biztosan nem... én ugyan tudom magamról, hogy meleg vagyok, de neki eddig rengeteg barátnője volt, mindenki tudja róla, hogy hetero, szóval biztosan csak bebeszélem magamnak a dolgokat, mivel olyan régóta szeretném már, hogy megtörténjen valami. Bármi. Akármi. Nem érdekelt. Egy ártatlan érintés, egy csók, ennél sokkal több...  akartam, vágytam rá, de csak is az övéjére. Senki máséra. Fighter kellett nekem, de tudtam, hogy sosem kaphatom meg. Sosem lesz az enyém.

  - Min gondolkodsz ennyit? - kérdezte, még mindig nem mozdulva rólam. Tekintete enyémbe fúródott, amivel egészen lelkemig hatolt. Legszivesebben letámadnék az alkalomra, de helytelen lenne. Elrontanám vele a barátságunkat, amit nagyon nem szeretnék.

  - Rajtad - csúszott ki a számon, ami miatt pánikba estem. Csodálkozva tekintett le rám és percekig csak bámult engem. Az alkohol miatt mindig túl őszintévé válok, így jobb lenne, ha már meg sem szólalnék a ma este folyamán.

  - Valóban? - szólal végül meg, arcáról pedig leolvasható, hogy mennyire élvezi a helyzetet. - Örömmel hallom - két szavával teljesen elvarázsolt. Most én voltam az, akinek csodálkozó tekintete volt -, hiszen én is rajtad gondolkodtam - mondja, s még mielőtt lereagálhattam volna bármit is, ajkait az enyéimre tapasztotta.

  Kezét máris a hajamba túrta, én pedig nem hezitáltam többet, viszonoztam édes csókját. Csípőm felemeltem, hogy jobban az övéhez nyomjam és szorítsam, mivel a vágy teljesen ellepte már a testemet. Sóvárogva nyögtem fel egyet, mikor nyelvével végigsimított telt kis párnámon, amit Fighter úgy csókolt, mintha az lenne az egyetlen dolog, ami megmentheti őt a haláltól.

  Kezem végigsimított izmos testén, amit most egy vékony, fehér ing takart, de kigombolatlan részeknek szerencsére, mellkasára tudtam csúsztatni kacsóimat, ami olyan forró volt, hogy mentem elolvadtam.

  - Tutor! Fighter! - nevem hallatán elkapom a fejem barátomtól. Egyszerre fogjuk fel, hogy mégis mit csináltunk és mi történt. Máris leugrik rólam, amit egyszerre értek meg és nem is. Fáj, hogy csak így eltávolodott tőlem, hiszen éreztem, hogy ez a csók nem az alkohol miatt volt. Éreztem, hogy mennyire akarta, mennyire vágyott rá, oly annyira, amennyire csak én, márpedig az nagy szó.

  Én is felálltam, kicsit nehezebben, mivel még mindig meg voltam lepődve a helyzet miatt, de felemeltem a kezem, mikor megpillantottam Zont a lépcső tetején, miközben minket nézett.

  - Megvagyunk - mondtam, tekintetem pedig máris a Fighterét kereste, aki hamar elindult felfele. Szomorúan lépkedtem én is fel a lépcsőkön, az alkohol pedig teljesen elhagyta testemet. Már nem éreztem boldogságot, jó kedvet, nem akartam már bulizni sem.

  - Minden rendben? - karolt át Zon, miközben én Fightert néztem, aki távozott mellőlünk és visszaült az asztalhoz, HwaHwa mellé.

  - Persze... - hazudtam, de mi mást tehettem volna? - Azt hiszem, ideje lenne hazamenni - sóhajtottam, mire egyetértően bólintott egyet.

  Fighter... a mai este során kimondhatatlanul felkavartál.