A tizenhármas

10. fejezet

-baba-suttogta fülembe Peter. -mmm, még öt perc-grimaszoltam. Halkan felnevetett. -Baba már 10 óra van. Ideje lenne felkelni. Én már rég fent vagyok-puszilgatta arcomat. Elmosolyodtam majd kipattantak a szemeim. -Mi van?! 10 óra van???-néztem fel a fali órára és tényleg 10 óra volt. Hajamba túrtam. -Basszus.. hogy tudtam ennyire elaludni??-néztem Peterre. Megrántotta a vállát. Gyors ki szálltam az ágyból, de megszédültem és vissza huppantam. Fejemhez kaptam. -Ssssz- fogtam fejem. Oda jött Peter mellém. -Jól vagy? Muti a homlokod.-rátette homlokomra a kezét. -Nem érzem, hogy lázad lenne.-adott puszit homlokomra miután levette kezét. Felmordultam. -Hozol nekem egy pohár vizet és egy fejfájás csillapítót?-masszíroztam fejem és közben lassan felálltam. -Persze, hogy hozok kicsim. Egy perc-mondta majd bement a fürdőbe. Oda mentem szekrényemhez és elkezdtem nézni mit vegyek ma fel. Megállapodtam egy szürke farmer nadrág mellett a mustár sárga pulcsimmal. Felvettem mire visszajött Peter. -Tessék-nyújtotta majd kipattintottam a helyéről a gyógyszert bekaptam és ráittam az egész pohár vizet. Peter elvette a poharat és lerakta a fiókos szekrény tetejére. -Na gyere ide, hadd ölelgesselek meg egy kicsit.-nyújtotta ki karjait felém én pedig hozzábújtam. -Édes szívem, mindjárt elmúlik.-simogattam fejemet. Felnéztem rá. -Befonod a hajam?-néztem kiskutya szemekkel. Felsóhajtott és bólintott egyet. Elvigyorodtam és előszedtem hajgumit és a fésűm. Addig Peter egy széket tett az ágyam mellé. leültem neki háttal. -De ne szorosra, csak egy kis lazára.-nyújtottam hátra neki a fésűm. Felnevetett. -Feleségül ne vegyelek?-hajolt mellém. Ránéztem és bólintottam.-De. Az jó lenne-válaszoltam komolyan mire ő megölelt hátulról. -Jaj, babaaaa- felkuncogtam.-Mi az? milyen válaszra számítottál?-simogattam meg kezét. -Pontosan erre a válaszra számítottam-nyomott cuppanós puszit arcomra. Rámosolyogtam. -Na fonod a hajam vagy mi?-nevettem. Elengedett és neki kezdett a hajamnak. Csöndben ültem és bámultam ki az ablakon. Elgondolkoztam. „Sosem volt, hogy ennyire elaludjak és az sem, hogy fejfájással keljek. Ez lehet, hogy azért van mert tegnap végül sikerült a teljes erőmre szert tennem? Vagy egy ennél egyszerűbb oka lehet? Időjárás változás? Nem hiszem. Arra sosem voltam érzékeny. Lehet mégis csak az erőm miatt van. De lehet, hogy megfáztam a tegnapi fürdéstől. Nem is emlékszem, hogy fel voltam-e normálisan öltözve." Nagyot sóhajtottam. Peter megállt a hajam fonásával. -Minden rendben? Fejed még fáj?- elmosolyodtam.-Nem csak, gondolkodok, hogy mitől van a fejfájás.-bámultam ki tovább az ablakon. -Hát tegnap elég laza szerkó volt rajtad miután este jöttünk haza a wellnessből.-folytatta a másik fonat megkezdésével Peter. -Tényleg? Nem is emlékeztem erre. Akkor lehet megfáztam egy kicsit?-befejezte Peter a hajam fonását és hátra fordultam felé. -Lehet, de akkor viszont lemegyünk és iszol egy bögre gyömbéres-citromos teát.-felcsillant a szemem. -Uuuuu jóóóó.-mosolyogtam és felálltam. -Meg talán enni sem ártana. Nem?-tette helyére a széket Peter. Bólintottam egyet. Átkarolt vállam fölött én pedig átkaroltam derekát. Lassan lementünk és készített nekem egy szendvicset és egy bögre teát. Lassan elkezdtem enni és ittam mellé a teát. Apa csatlakozott hozzánk és tovább tárgyaltuk most már hárman, hogy kiket kéne meghívni az ünnepségre. -Más osztag vezetőit is hívjuk?-elgondolkoztam.-Igen, legalábbis 3 osztag vezetőjét mindenképpen szeretném, ha meg hívnánk.- apa kérdőn rám nézett. -Amikor Felixel elsőnek mentem gyakorolni akkor 3 vezető csatlakozott hozzánk és megnézték az edzésem. Egész jóba lettünk a végére.-magyaráztam el. -És kik voltak azok?-kérdezett rá apa és Peter egyszerre.- Hát, volt a tízes osztag vezetője Annabelle, volt Rachel a hatos osztag vezetője és James az egyes osztag vezetője.-apa elképedve nézett rám. -Mi az?-kérdeztem meg. -Ja semmi, csak ők sosem szoktak így barátkozni. Fura, hogy utánad ennyire érdeklődtek. Az meg főleg, hogy még kedvesek voltak és barátként kezeltek.-mondta apa és felírta közben a nevüket a vendéglistára. -Felixel is jót beszéltek.-jegyeztem meg. Erre apa rám kapta a fejét. Kicsit ijedten néztem. -Felixel?-kérdezett vissza apa. Lassan bólintottam. -Tudod ez azért fura, mert egy ideig Rachel szerelmes volt Felixbe és Felix is belé. Csak féltek elmondani egymásnak. Mai napig nem tudni, hogy még mindig szeretik egymást vagy végleg lemondtak egymásról.-elgondolkodtam. -Ezt nem is figyeltem. Majd akkor kikérdezem Rachelt-mosolyogtam. -Na akkor én meg Felixet.-mosolygott apa. Bólintottam. -Qupidok leszünk-nevettem fel. Peter hozzám bújt. -Mi a baj édes?-pusziltam bele hajába. Nem válaszolt csak morgott. Furán néztem rá majd eszembe jutott. -Peter. Te csak nem féltékeny vagy?-mosolyogtam rá. Felnézett rám kiskutya szemekkel. -Édeseeeem- öleltem meg.-Kire vagy féltékeny?-puszilgattam-Az a James gyerek is barátkozott?-bújt jobban. Felnevettem. -Szívem, James 30 fölött van és főleg, hogy te vagy nekem, nem fogok más palira nézni.-csókoltam meg. Apa közben elköszönt és felment az irodájába. Kimentünk a kertbe és elkezdtünk azon gondolkodni hol legyek az ünnepség. -És mi lenne, ha itt lenne a tó előtt?-fordultam meg és akkor vettem észre, hogy apáék és a lányok is ott voltak nagy mosollyal az arcukon. Dereck is ott volt Peter apukája. -Ömm mi történik?-néztem rájuk és Peter elém állt. -Tudod, valami nagyon fontos dolgot akarok veled most megbeszélni. Add a kezeid-odaadtam és megfogta a kezeim. -Baba.-kezdett bele az én pulzusom már az egekben volt.-Igen?-néztem rá.-Figyelj. Tudod, hogy szeretlek, mindennél jobban és te vagy a mindenem és áldom az eget, hogy a szüleink minket választottak így egymásnak.-mosolygott. Vincenték videóztak.-Azon felül, hogy minket egymásnak választottak. De szerettem volna saját magam is hivatalosan megcsinálni ezt.-kikerekedett a szemem-Mary Collins-vett nagy levegőt bele nyúlt egyik kezével zsebébe és elővett egy kis dobozt. Szám elé kaptam a kezemet és már most elkezdtem sírni. Peter letérdelt elém. -Úr isten...-mondtam sírva.-Én is elfogok kezdeni sírni.-nevetett és letörölte a könnyeit. -Mary Collins...-fogta és kinyitotta a kis dobozt és egy gyönyörű ezüst színű gyűrű volt benne. Felsikítottam és ugrálni kezdtem. Peter felnevetett. -Hozzám jönnél feleségül?-próbálta nem elnevetni mert közben ugráltam egyhelyben. -IGEN-ugrottam nyakába. Magához szorított és apáék tapsoltak. Megcsókoltam Petert. Letett a földre és remegő kézzel felhúzta gyűrűs ujjamra a gyűrűt. -Aaa ez annyira gyönyörű-néztem kezemen a gyűrűt. -De csak azért, mert a te kezeden van.-emelte fel fejemet Peter és megcsókolt. Átkaroltam nyakát és viszonoztam csókját. -Szeretlek baba-suttogtam ajkamra.-Én is szeretlek édes-mosolyogtam rá és kezeim közé fogtam arcát. -Ezért voltál ilyen fura ma??-nevettem és Peter bólogatott ő is nevetve. -Már egy hete erre készült-jött oda mellénk Dereck. Felnevettem még jobban. -Naa, nem ér nevetni-húzott magához Peter. -Annyira ideges volt, hogy azt hittük össze esik-kiabálta Adam.-Ez nem igaz.-kapta oda Peter a tekintetét. -Nem-e? Szét izzadtad magad és remegtél.-eltátottam a szám és ránéztem Peterre. -Most komolyan el kell mondani a részleteket ember??-Lassan mindenki odajött. A lányok mind arról kezdtek faggatni, hogy mikor lesz az esküvő. Lecsitítottam őket, hiszen még csak most kérte meg a kezem. Miközben beszélgettünk elkezdett újra fájni a fejem. Kezemmel masszírozni kezdtem a homlokom. Sabrina aggódva nézett rám. -Minden rendben? Kicsit mintha sápadtabb lennél.- tette kezét gyengéden vállamra. Rámosolyogtam kicsit keserűn. -Csak egy kicsit fáj a fejem. De fura mert reggel is fájt. Lehet megint be kéne vennem megint egy gyógyszert.-dörzsöltem meg szemem és felsóhajtottam. -Mi a baj?-jött mellém Will. -Csak egy kis fejfájás, semmi komoly.-néztem fel. -Mennyi az idő?-kérdezett rá Juliet. Will hátra fordult. -Noah, mennyi az idő?-Noah karórájára nézett majd vissza ránk.-11:45-Will visszafordult hozzánk. -Annyi-mosolygott.-Köszönjük-mondta szarkasztikusan Juliet. Felnevettünk. -Akkor mindjárt mehetünk ebédelni.-nyújtóztam meg. -Mmm, éhes vagyok.-Juliet, Will és Veronica rám néztek. -Éhes vagy?-kérdezett vissza Will. Bólintottam egyet. -De bazd ki alig másfél órája keltél fel.-mondta nevetve Juliet. -Tudooooom- nyavajogtam. Mögém lépett Ian, Dominik és Ricky nagy mosollyal az arcukon. -Mit szeretnének?-néztem rájuk. Nem jött semmi válasz csak felkaptak hárman és elkezdtek a kis tavunkhoz vinni. -ÁÁÁÁÁ NEM! TEGYETEK LE! HÜLYÉÉÉÉK!-sikítoztam nevetve. Csak nevettek Dominik lefogta a lábam, hogy rugdalózzak. Gyorsan oda futottak a tóhoz és beledobtak a tóba. Miután beledobtak rögtön felúsztam, mivel azért elég mély volt. Rögtön miután feljöttem a víz fölé és nagy levegőt vettem és kimásztam. -AAAAAA basszátok meg magatokat-szidtam őket. ahogy kikászálódtam és rögtön amikor kijöttem elkezdett fújni a szél és engem kirázott a hideg. Odafutott Peter és rám adta a pulcsiját. Mindenki felnézett az égre. -Mi a fasz?-furcsálta apa. -Nézzétek, még felhők is jönnek.-mutatta Seraphie. Odanéztünk mindannyian. -Mintha valami rossz közelegne.-mondtam remegve kicsit. -Menjünk be egyre erősebb a szél.-ölelt magához Peter. Mindenki elindult be a házba. Peterrel rögtön felmentünk én pedig letusoltam és felvettem egy pólót rá Peter egyik pulcsiját és egy fekete nadrágot. -Kész vagy baba?-lépett mellém Peter és átkarolta derekam. Kinéztem az ablakon. -Milyen hamar beborult az ég-léptem közelebb, de pont akkor egy akkorát villámlott, hogy vissza ugrottam és Peterhez bújtam. -Jesszusom baba, mi a baj? Ma annyira nem vagy önmagad.-ölelt meg Peter. Elkezdtem remegni és felnéztem rá. -Nem tudom... Annyira fura érzésem van ma egész nap, de fogalmam sincs mi lehet a bajom.-szomorodtam el és megkordult a gyomrom. -Éhes vagyok-néztem fel rá. Felnevetett és meg simizte az arcom. -Olyan vagy mint egy kisbaba édesem.-nevetett és megcsókolt. Elmosolyodtam és jobban hozzábújtam. -Nyaaaa, menjüüüünk.-mosolyogtam aztán elindultunk le. Már Mindenki evett miközben mi beértünk. Köszöntük mindenkinek majd szedtünk ennivalót és leültünk. Hirtelen megálltam az evéssel és lenyeltem a falatot. Peter rám nézett. -Baba?-fogta meg karom. Mutattam, hogy egy pillanat. Elhajoltam az asztaltól és -HAACCCIIII-tüsszentettem egyet. Mindenki rám nézett a teremben én pedig visszafordultam az asztalhoz és én is meglepetten ültem. Apa éppen visszafojtotta a nevetését Richardal együtt. Peter az asztalra borult a többiek meg csak kuncogva visszatértek az evéshez. -Ne nevessetek már-szóltam rájuk, mire megköszörülték a torkukat. -Mi nem-mondták kuncogva. Gyorsan megettem az ebédet és felmentem ott hagyva mindenkit. Fogtam magam és elkezdtem olvasni. Egy fél óra múlva Peter bejött és mellém bújt az ágyban. -Mondjad-néztem rá ő meg csak mosolygott rám. -Mondjad-mosolyogtam. -Olyan cuki hapcizol-mosolygott én meg csak felnevetettem. -Igen? Örülök, hogy tetszik-nevettem és beraktam egy könyvjelzőt a könyvbe majd becsuktam. -Te kis rohadék, láttam, hogy nevettél te is.-másztam rá és kuncogni kezdett. -De annyira cuki vooolt.-kuncogott. Megbeszéltük, hogy elkezdünk egy új sorozatot. Beléptem laptopba és elkezdtük a kívülállót nézni. Nagyjából 7 óra lehetett amikor a 7. epizódot és felkeltünk. Már rég esett az eső, de mintha dézsából öntötték volna. Peter nyomott egy puszit a tarkómra majd lementünk vacsorázni. Már rég ültünk az asztalnál és vacsoráztunk. Vagyis én inkább csak próbáltam enni, de nagyon nem ment, nem volt étvágyam. Peter szeme sarkából engem nézett. Egyszer csak letette az evőeszközeit és felém fordult. -Mary, mi a baj? Miért nem eszel?-felé fordultam. -Egyszerűen csak nem vagyok éhes. Ennyi.- felálltam az asztaltól és visszavittem a tálcámat. Mielőtt felmentem volna a szobába magamhoz vettem pár édességet és egy üveg narancslevet és így felslattyogtam és bebújtam az ágyba. Ezek után gyorsan teltek a napok és a hetek. Egyre kevesebbet ettem és nem nagyon mozdultam ki a szobából. Onnan dolgoztam és egész nap feküdtem az ágyban. Talán már egy hónapja volt, hogy a fejfájásom elkezdődött. Mostanában enni se nagyon eszem még is olyan mintha ki tudnám hányni a semmit is. „Mi az isten folyik itt?" gondolkoztam egyik nap. Pár óráig csak ültem és néztem a plafont. Aztán eszembe jutott valami. -Mi van, ha...-suttogtam majd felkeltem. Felvettem normálisabb ruhákat magamra. Átszáguldottam nagyiékhoz vagyis oda, ahol alszanak amíg itt vannak nálunk. Konkrétan betörtem az ajtót mire nagyiék rám kapták a tekintetüket. -Nagyi azonnal velem kell jönnöd.-fogtam meg kabátját ráadtam és elkezdtem húzni. -Hová megyünk??? Mi a baj??-kérdezte aggódva és lihegve, mert alig tudta tartani velem a lépést. -Majd a kocsiban elmondom. -Kirohantam vele a kocsimhoz és beültünk. Még mielőtt elindultunk volna Will, Dominik, Felix és Noah odarohantak az ablakomhoz. -Mi van??? Mi van??- kiabálták ablakon keresztül. -Majd elmondom, ha biztosat fogok tudni.-mondtam majd beindítottam a kocsit és kikanyarodtam és kihajtottam a kapun. -Most mi van Mary???-nem válaszoltam csak vezettem tovább. -MARY COLLINS AZONNAL MOND EL A NAGYANYÁDNAK MI A BAJ!-kiabált rám nagyi az anyós ülésről. -LEHET, HOGY TERHES VAGYOK-kiabáltam vissza neki az utat figyelve. Hosszas csönd érkezett. Egészen addig nem szólt semmit amíg egy közeli DM-nél meg nem álltam és le nem parkoltam. Ekkor végre megszólalt. -Úgy érted... Petertől?-kérdezte nyugodtan. Bólintottam egyet és hátra döntöttem a fejemet a fejtámlára. -De még semmilyen tesztet nem csináltál még??-fordult felém. -Nem még nem, ezért vagyunk most itt. És ezért akartam, hogy velem gyere.-néztem rá. -Édesem... Ez nagyon nagy dolog, hogy ha tényleg kiderül, hogy az vagy.-fogta meg kezem. Elmosolyodtam és bólintottam. -Örülnél neki?-hirtelen jött a kérdés és rákaptam tekintetem. -Igen! Igen nagyon is örülnék neki, ha kiderülne, hogy tényleg terhes vagyok.-kezdtem el könnyezni. -Kincsem ne sírj.-törölte le nagyi arcomról a könnyeket. -Nagyi ez az álmunk. Már arról is beszéltünk, hogy mik lesznek a neveik és most valóra válhat az álmunk-mosolyogtam. Nagyi arcon puszilt és megnyugtatott. -Minden rendben lesz és szerintem ő is kifog csattanni a boldogságtól. Most pedig menjünk vegyünk egy pár terhességi tesztet.-szállt ki én meg nagy levegőt vettem és utána én is kiszálltam. Bementünk a boltba és megkerestük a teszteket. Hosszasan beszéltük, hogy melyiket vegyük, de végül arra jutottunk, hogy mindegyik fajtából veszünk egyet. Ami annyit jelentett, hogy 6 darab terhességi teszttel mentünk a kasszához. A pénztáros mosolyogva nézett ránk. -Első?-nézett rám én meg hirtelen elpirultam és hasamra pillantottam majd vissza rá. -Igen-mosolyogtam vissza, kifizettük és vissza ültünk a kocsiba. -Huh, rendben. De úgy kell felvinnem, hogy ne vegye észre Peter se apáék. Erről csak te és én tudunk, rendben?-néztem nagyira. Bólintott. -Kisujj eskü?-nyújtottam felé kisujjam és ő megfogta övével és megráztuk. Beindítottam a kocsit és haza mentünk. Mindenki ebédelt ezért simán feltudtunk menni a szobába. Először nagyi ment be és körül nézett, hogy bent van-e Peter. Én addig kint álltam és a kabátom alá rejtettem a zacskót, amiben a tesztek voltak. -Gyere, nincs itt.-hajolt ki nagyi majd bementem és bezártam magam után az ajtót. -Rendben, akkor most beviszek egyet és megcsinálom. Bárki kopog mond, hogy most csajos beszélgetés van és hogy ne zavarjanak.-nagyi bólintott én pedig megfogtam az egyiket és bementem a fürdőbe. Bezártam magam után, kibontottam a tesztet és gondosan elkezdtem olvasni a használati utasítást. -Rendben 3 percet kell várnom amíg kész nem lesz.-magyaráztam magamnak hangosan. Gyorsan megcsináltam és vártam. Életem legnehezebb 3 perce volt görcsölt a hasam. Fel alá járkáltam, közben kinyitottam a fürdő ajtót és nagyi a falnak támaszkodva nézett. -Ne járkálj már ennyit elszédülök helyetted is.-nevetett, felsóhajtottam és ránéztem. -Ideges vagyok.-felnéztem a fali órára. Letelt. -Okééé, letelt a 3 perc.-álltam a teszt fölé és nagyi mellém állt. -Háromra. Jó? Egy.-kezdtem. -Kettő-folytatta nagyi -És... három.-