Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Twenty two: Lufi állatok a gyerekzsúron

Hogy Robert mikor lett az életük szerves része, arról fogalma sem volt. Azonban szinte minden második napon vagy ők mentek hozzájuk vagy Robert látogatott át Cain-al. Ugyan még mindig rengeteg kérdése maradt Robert-el kapcsolatban, de ezeket nem tehedte fel neki. Kimondatlan szabály volt, hogy Cain előtt nem beszélnek sem Acrineville-ről, sem arról mik történtek. Cain így is megrepedt, nem lett volna bölcs dolog további darabokra törni. Bármennyire is nem tetszett neki, de bekellett vallania, hogy Cain a szívéhez nőtt. Nem volt idegesítő mint a többi korabeli kisgyerek. Érdeklődő és kíváncsi, mindent tudni akart a világ működéséről. Cain-nak olyanok voltak Gerard-al, mintha a nagybátyai lennének és Cain is ragaszkodott hozzájuk. Bármennyire is furcsa volt kimondania, de valahogy már nem csak ketten voltak a világ ellen.
Aznap délután, az irodában rostokolt, elhúzódott a cikk megírása amivel tartozott Joyce-nak. A forróság elviselhetetlen volt és a ventilátor sem segített rajta. Legszívesebben csak befeküdt volna egy mélyhűtőbe, hogy végre ne verje a víz. Már éppen elhatározta magát, hogy keres valami hideget a teakonyha hűtőjében, mikor az irodaszobája ajtajában Herbert jelent meg, kezében egy jégkrémmel. Valami volt közte és Herbert között, ezt nem tagadhatta, de nem volt számára egyértelmű mi is az. Herbert néha bókolt neki, a segítségét nyújtotta szinte azonnal, de nem tudott mit kezdeni vele. Igyekezett távolságtartó lenni és illedelmes, ő még is csak Gerard szeretője, nem igaz?

- Ez a tiéd-nyomta a kezébe a jéghideg csomagolást, amit azonnal kinyitott, a gyümölcsös édesség égette a nyelvét, ahogy enni kezdte.

- Megmentettél egy hőgutától-felelte, a pálcika szélén lévő, felolvadt levet lenyalva.

- Gyűlölöm a kánikulát- ült le Frank asztali ventilátorával szembe- Joyce igazán szereltethetne be egy klímát, hogy ne süljünk meg

- Joyce inkább kötözne jeges zacskókat a radiátorokra, minthogy pénzt költsön ránk

- Ebben igazad van-fújtatott egy nagyot- Alig várom, hogy lejárjon, remélem van még szabad hely a strandon. Vízpart mellett azért még is csak könnyebb elviselni a forróságot

Kirázta a hideg, és ugyan nem tudta eldönteni, hogy a jégkrém vagy pedig Észak-Asnet hirtelen bevillanó emléke okozta ezt. Soha többé nem teszi be a lábát oda, még az állam közelébe sem hajlandó menni.
Herbert-re pillantott, aki egy ideje már az arcát figyelte. Bűnösnek érezte magát minden áldott alkalommal, amikor észre vette Herbert szemében azt a különös csillogást, amivel rá nézett. Ismerte ezt a pillantást, Gerard is mindig így figyelte a Zsályában. Ilyen odaadással nézed azt, akit szeretnél megérteni, de tudod, hogy nem lehet. Herbert ajkait szóra nyitotta, szinte biztos volt benne, hogy valami olyasmit fog neki mondani, amit ő nem akar hallani, de ekkor a kellemetlen pillantott Robert váratlan felbukkanása szakította meg.

- Sziasztok, ugye nem zavarok?-lépett be a kezeit tördelve, mint egy drogos, aki bájcsevejbe kezd a dílerével, mielőtt akaratosan elkérné a szükséges anyagját.

- Szia-fordult fellé Herbert- Egyáltalán nem, éppen megsülünk a hőségben-a hangja mindig csenget, teljesen mindegy volt kivel beszélt, de ha jól értelmezte Herbert kedvelte Robert-et.

Robert kellemetlenkedve megvakarta a tarkóját- Egy...Szívességet szeretnék kérni tőletek

A szíve kellemetlenül a torkába ugrott. Ez szörnyen hangzott. Nem akart szívességet tenni Robert-nek. Mit akar tőlük? Mi lehet a legrosszabb amit kérhetne tőlük? És ha megteszik, akkor Robert ezt visszafogja nekik fizetni? Ő aztán nem akar semmit Robert-től, még egy döglött aranyhalat sem merne rábízni.

- Mond és meglátjuk mit tehetünk-bólintott rá Herbert.

Frank-nek néha meggyőződése volt, hogy Herbert egyszerűen túl naiv erre a világra. Ő még az a fajta ember volt, aki hitt a jót tett helyében jót várj eszmében. Ő hiába tett bármi jót, csak rosszat kapott cserében. Nem mintha, Gerard szerelme nem lett volna neki elég, de ő megtanult már a háta mögé nézni, ha az utcán sétál.