Feelings-Érzések🥀 [BEFEJEZETT]

7. rész

Elisa szemszöge 💕

Nem nézek rá csak az elsuhanó fákra. Igaza van nem adtam esélyt neki, hogy beszéljünk és ha már ennyire akarja meghallgatom. Úgyse nyugszik addig. Na de így el rabolni és megszervezni a hátam mögött mindent a legjobb barátnőimmel, ez több mint amire hittem, hogy képes.
Kíváncsivá tesz, hogy hová visz.
Végig csendben van előre néz és még akkor se néz rám mikor én hosszasan bámulom.
Megérkezünk és körbe nézek. Fák mindenhol emberek sehol. Szuper tényleg csak ketten leszünk. Ettől bizsereg a belsőm és libabőrös leszek.
-Remek a semmi közepén vagyunk.
-Picit sétálni kell és odaérünk gyere.-nyújtja a kezét de nem fogom meg ehelyett előre megyek.
Nem nehéz követni merre kell menni, mert egy jól lejárt ösvényen megyünk végig. Mire a végére érek elakad a lélegzetem.

Tovább megyünk egy fából készült hídhoz ahonnan még szebb a kilátás.
-Tetszik?
-Nagyon szép hely.
-Pont mint te. -mosolyog de én csak lebámulok a cipőmre.
Leül a híd végére és megpaskolja mellette helyet jelezve, hogy üljek le.
-Sokat jártam ide annó a szüleimmel és a bátyámmal mikor Los Angelesbe jöttünk nyaralni. Még senkit se hoztam ide. Seattle-ben nőttem fel amúgy csak pár éve élek itt de jobban szeretem Los Angelest.Nekem Seattle túl zajos.
-Én New Yorkban nőttem fel. De én is jobban szeretek itt élni.-jegyzem meg. Lassan ránézek és a lényegre térek.-Miért hazudtál?
Nagyot sóhajt de végül rám emeli kék szemeit.
-Sosem hazudtam neked..... Rachel valóban a barátnőm volt de csak volt. 3 hete szakítottam vele. Lefeküdt a bátyámmal, akivel nem ismerték egymást mivel én még egy barátnőmet se mutattam be eddig otthon. A bátyám meglátogatott de nem nálam szállt meg hanem egy hotelben, ami Rachel apjaé. Ott találkoztak elvileg.
-Biztos megviselt....
-Őszintén szólva nem. A bátyámat sajnálom, mert jobbat is kifoghatott volna de az ő baja ha ennyi esze volt. Tudod én sosem szerettem egy lányt sem. Szerettem volna de egyik sem fogott meg. Együtt voltam velük igyekeztem a kedvükbe járni de egyikkel sem volt az a mély szerelem,amiről regényeket írnak. Ezért egy idő után nem hittem már benne. Tudod mint a kisgyerek aki egész gyerekkorában hisz a Mikulásban de felnőtt fejjel rá kell jönnie, hogy az egész csak kitaláció.
Ezt éreztem egészen 10 nappal ezelőttig. Amikor megláttalak minden megváltozott Elisa. Alig bírtam magammal. Tetszett, hogy zavarba jössz, tetszett a tisztaság, amit magadból sugároztál, a mosolyod, a kedvességed, a gyengédséged. Minden.....
Annyira összezavarodtam a találkozásunk után, hogy vissza kellett rángatnom magamat a földre.
Utána kiderült, hogy Ben barátnője és te együtt laktok és azt gondoltam itt a remek alkalom. De nem azért, hogy megdugjalak hanem, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz,hogy jobban megismerjük egymást. Sokkal de sokkal többet akarok tőled mint egy gyors numera. Amikor táncoltunk félre érthettelek, mert úgy éreztem te is akarod. Sajnálom, hogy gyorsítottam a tempón de nem tudtam magamnak parancsolni. Nagyon mérges voltam magamra....és amikor megláttam, hogy az a rohadék taperol fel ment bennem a pumpa. Nem azért mert birtoklási vágyam van feléd hanem mert megakartalak védeni, hogy egy ilyen tiszta lányt ne mocskoljon be egy barom. Én megfogadtam a buli előtt, hogy vigyázok rád de ezt nem sikerült betartanom amit sajnálok. Sajnálom azt is, hogy át kellett élned azt a beszélgetést azzal a műpicsával, akkor se tudtalak megvédeni. Sajnálok minden könnyet amit okoztam neked......
Ledöbbenek a szóáradattól és az őszinteségétől az ő szemszögéből nézni a dolgokat egészen más. Minden egyes mondatát elraktározom magamba, de a hallgatásomat félreérti.
-Semmit se érzel irántam? Egy apró vonzalmat vagy szimpátiát sem?-kérdezi és mélyen a szemembe néz.-A hallgatásod az ajtó kettőnk között Elisa. Nagyon szeretnék bejutni az ajtón túlra de ha bezárod nem tudok.
Nézek lefelé és próbálok döntést hozni. Egészen kicsit több mint egy éve határoztam el magam. Nem fogok többet bízni a férfiakban. Voltak akik érdeklődtek utánam de miután leráztam őket nem próbálkoztak. James más volt ő minden alkalmat igyekezett velem tölteni. Próbálta elmondani az igazat de nem engedtem neki. Mi lesz ha megint pofára esek? Feltudnám megint dolgozni?
James közbe nagyot sóhajt aprót bólint nem is nekem inkább magának.
Lassan feláll mellőlem és elindul vissza.
Mit is mondott Blanca? "Nem tudhatod, hogy mi fog történni, ha meg sem próbálod". Igaza van nem általánosíthatok. James nem tehet a rossz tapasztalataimról. Ha most félelemből visszautasítom, bánni fogom egész életemben. A tapasztalatokból tanul az ember legyen az jó vagy rossz ez erősíti meg az embert. Meg hát kit akarok becsapni? Tetszik mióta először megláttam sokkal jobban mint eddig bárki.... De most elmegy..
Felpattanok és utána futok. Megfogom a kezét ő pedig meglepetten megfordul.
-Ne menj el James!
Rám néz mintha nem akarna hinni a fülének.
-Ne menj.-ismétlem és halványan rá mosolygok.
A szeme felcsillan és lassan mosolyra húzódik a szája. Megszorítja a kezem és vár.
-Nekem is tetszel....nagyon is. Nem hibáztatlak a bulin történtek miatt. Sajnálom azt is, hogy eddig nem hagytam, hogy beszélj, csak nagyon fájt azt hittem hazudtál......
-Tudom.... -megölel,szorosan magához húz. Arcát a hajamba temeti beleszagol. Én is a pólójába fúrom a fejem és belélegzem kellemes férfias illatát. Olyan jó érzés a karjaiban lenni, olyan biztonságot nyújtó kellemes érzés. Lassan kibontakozik az ölelésből de nem enged el. Kezeivel az enyémeket fogja.
-Nem tudom mi ez köztünk Eli de szeretném ha együtt kiderítenénk.
-Benne vagyok! -mosolygok rá, megölelem. Nem fogok többé az érzéseim elől futni jöjjön aminek jönnie kell.
Miután elenged széles mosollyal megindul híd vége felé leveszi a pólóját és a vízbe ugrik. Utána szaladok.
-Megőrültél? Mit csinálsz??-de nem tudok komoly lenni hamar elnevetem magam.
-Lehűtöm magam melletted mindig felhevülök. -nevet vissza.-Gyere isteni a víz.
Végülis miért ne? Leveszem a felsőm és a nadrágom csak a bugyim és a melltartóm marad rajtam. Nagyot nyel és odauszik a hídhoz,beemel a vízbe.
Lefröcsköljük egymást mint a gyerekek. Aztán közelebb úszik.
-Mutatok valamit. Vegyél nagy levegőt.
Lebukunk a víz alá, ahol meglátok sok kicsi aranyhalat. Meglepődve látom milyen tiszta és áttekinthető ez a tó.
-Tiszta és csendes.
Szemeibe nézek amelyek engem csodálnak. Az ő lába leér az enyém nem ezért nekem kapálózni kell, hogy ne süllyedjek el. Aztán a lábaimat a dereka köré fonom persze csak azért, hogy pihenjek kicsit....ő megtart alul a fenekemnél persze csak azért,hogy segítsen egy helyben maradni. A kezeimet nyaka köré fonom. Szemeimről megint az ajkamra néz vár, mire aprót bólintok.
Feje egyre közelít az enyémhez, majd behunyom a szemem. Érzem az ajkait az enyémen, puha és a víztől kicsit hideg.

Számat szét nyitom és utat engedek a nyelvének, ami már az ennyémmel ismerkedik. Beletúrok vizes hajába ő pedig szorosabban magához húz. Nem tudom meddig csókoloztunk de nagyon élveztem. Mikor ajkunk szétvált levegőhöz kapkodtunk.
-Ha tudnád mióta vágytam erre. De a valóság minden képzeletemet felülmúlta.
-Én is-mondom és most én csókolom meg.

-Kár, hogy nem hoztam el a fényképezőmet. Olyan szép ez a hely.
-Bármikor visszajöhetünk. -mondja mosolyogva.-Mindig is fotós akartál lenni?
-Voltak olyan terveim, hogy tanárnő leszek mert nagyon szeretem a gyerekeket de végül fotósnak álltam. Gyerekként is szerettem megörökíteni a fontos pillanatokat. Persze fontosabb megélni mint megörökíteni de imádok nosztalgiázni az emlékeim között.
-És mióta vagytok barátnők Blancával és Reginával?
-Mindkettőt New Yorkban ismertem meg. Egy gimibe jártam velük. Először Blancával barátkoztam össze. Leültem a mellette lévő üres székre. Padtársak és barátnők lettünk. Nem sokkal később figyeltünk fel Reginára. Tudod ő mindig erősebb testalkatú volt, emiatt sok ember csúfolta. Főleg az ilyen Rachel félék. Kiosztottuk a lányokat és a védelmünkbe vettük őt. Nem sokáig szorult védelemre, mert mellettünk felbátorodott, megerősödött lelkileg. Már nem tudnánk úgy elképzelni a napot, hogy ő ne mondana valami vicceset. Sok esetben már inkább ő véd meg mindket. Simán nekiment volna pl Rachelnek is ha ő is a lakásotokban van.
-Nem sajnáltam volna azt a műpicsát.
Együtt nevetünk.
-Blanca amúgy 2 évvel idősebb nálunk. Érettségi után nem tudta eldönteni mit kezdjen az életével ezért felköltözött ide és itt dolgozott. Aztán később csatlakoztunk hozzá Regivel. Ő eldöntötte, hogy ápolónő lesz, Regi újságíró én meg annak a cégnek a fotósa illetve a kávézóban pincérnő.
-De azért látogatod a családodat is nem?
-Persze. Minden hónapban legalább egyszer egy hétvégén. És te?
- Én jóval ritkábban. Félévente szoktam haza látogatni. Szeretek otthon lenni ne érts félre de mindig rágják a fülem, hogy már ideje lenne hazahoznom egy hölgyeményt.-néz rám ravasz mosollyal.

Sokat beszélgettünk még az ő munkájáról is illetve Bennel való kapcsolatáról. Lassan esteledett. Az ég vörösen pompázott mire hazahozott.
Kinyitotta az ajtót és közelebb lépett.
-Nagyon jól éreztem magam veled és boldog vagyok, hogy tisztáztuk ezt a kis félreértést.
-Én is szuperül éreztem magam köszönöm neked.
Közelebb lép hozzám két kezével közre fogja az arcom és megcsókol.
-Holnap találkozunk este felé?
-Nagyon örülnék neki. -mondom izgatottan.
-Szép álmokat Elisa.
-Neked is.

A lakásba beérve Regina egyből letámad.
-Hát ez meg mi volt??? Mesélj már úriszteeeen.
-Veled és Blancával van némi megbeszélni valóm.-próbálok komoly lenni de aztán el röhögöm magam. Blanca is megjelenik.
-Na?
-Elisa és James lent smároltak hagyok időt.... -mondja Regi Blancának.
-Mi?!
-Te ezt honnan láttad?
-Pont az erkélyen voltam és produktív an teregettem.
-Ja persze. -forgatom a szemem.
-Na de mesélj már Eli...-sürget Blanca, majd elkezdem nekik mesélni életem egyik legszebb napját...