– Neked aztán tényleg nagy malacod van! – kiáltott fel Maria, két kézzel tartva a bokszzsákot.
Lydia vörös tincsei csak úgy repkedtek a feje körül, ahogy egymás után mérte a zsákra az ütéseket.
– Erősebben! – biztatta a barátnője.
– Nem. Azt hiszem, elég volt – intett levegő után kapkodva Lydia, és leengedte a kezét. – Ha belegondolok, hogy még napokig itt kell rostokolnunk, mindentől elmegy a kedvem. Hetek óta nem volt szabadnapom.
Rajtuk kívül egy lélek sem volt a fitneszteremben, Lydia mégis úgy suttogott, mintha valaki meghallhatná őket. Levette a bokszkesztyűket, és megnyitotta a csapot, hogy nyugodtan beszélhessenek.
– Nem értem, mi bajod. Anton Santinit kell megvédened. Ennél kellemesebb feladat nem is létezik. Nekem bezzeg az asszisztense mellett kell lennem húzta el Maria fanyalogva a száját. Egyszer igazán lehetne nekem is szerencsém! Santini védelme felér egy nyaralással. Vonzó és gazdag férfi.
Lydia sokatmondó pillantást vetett a barátnőjére.
– Ha beszélnél olaszul, cserélhetnénk…
– Azonnal befestetném a hajam, ha bejuthatnék Santini hálószobájába – nevetett fel Maria. – Még most sem tudom elhinni, hogy éppen neked kell kiadnod magad a szeretőjének.
Ez bárki más szájából irigykedésnek hangzott volna, de igazság szerint Lydia maga sem értette, miért osztották rá ezt a szerepet.
Santini imádta a törékeny, elegáns, visszafogott nők társaságát, az ő stílusa, termete és hajviselete pedig egyáltalán nem illett ebbe a képbe. Legszívesebben farmert meg pólót viselt, s a munkája miatt bizonyos magabiztosságra is szert tett. Nem volt ugyan annyira szókimondó, mint néhány kollégája, de azért mindig kinyilvánította a véleményét.
Miért ráncolod a homlokodat? Melbourne egyik legjobb szállodájában lakunk, és minden kívánságunkat teljesítik.
Lydia mérgesen nézett a barátnőjére, aki az ablakon át éppen egy, az uszoda felé igyekvő férfit mustrálgatott.
– Van kedved szaunázni? – kérdezte Maria hirtelen.
Lydia legszívesebben nemet mondott volna, de aztán eszébe jutott, hogy az egész szállodában a szauna az egyetlen hely, ahol biztonságosan beszélgethetnek, így aztán nem sokkal később mindketten fehér fürdőlepedőbe csavarva üldögéltek az izzasztópadon.
– Mondd csak, milyen ember ez az Angelina?
– Rendkívül hatékony, és imád beszélni. Santini személyzete csak azért érkezik korábban, hogy mindent az ő kedve szerint rendezzen el.
– Szerencse, hogy ilyen. Az ő megfigyelőképességének köszönhetően derült fény arra is, hogy Santini élete veszélyben van.
– Ez igaz. Habár azt a virágcsokrot egy régi barátnője is küldhette.
– Erősen kétlem – rázta meg Lydia a fejét. – Santini eddig kétszer került életveszélyes helyzetbe, és mind a két alkalommal kapott előtte egy-egy virágcsokrot. Szerintem ez nem lehet véletlen. Ráadásul azóta is folyton fenyegetésekkel zaklatják. Gondolj csak bele, mit írnának az újságok, ha történne valami vele!
Szerintem akkor is túlzás beépített emberekkel védeni vonta meg Maria a vállát. Még Bates nyomozót is beosztották a bárpult mögé.
Santini rengeteg pénzt akar itt befektetni. Teljesen természetes, hogy a rendőrség mindent megtesz a védelme érdekében.
Maria illatosított vizet locsolt a forró kövekre. Barátnőjével ellentétben nem szívesen beszélt a munkáról.
– Ugye, milyen kellemes itt? Úgy fogjuk érezni magunkat, mintha újjászülettünk volna. Érzed, hogy felfrissült a bőröd?
– Elsősorban azt érzem, hogy a hajam teljesen begöndörödött – válaszolta szárazon Lydia, mert a torka hirtelen összeszorult. Senki sem gondolná róla, hogy valójában milyen esendő. Egy pillanatra a lepedőbe temette az arcát, és vett néhány mély lélegzetet.
– Jó lett volna egy kis szabadság. Van néhány dolog, amit el kell intéznem.
Maria azonnal észrevette, hogy a barátnőjét bántja valami.
– Mi történt? – kérdezte együtt érzően. – Grahamről van szó?
– Szakítottunk…
– De hiszen olyan boldognak tűntetek!
– Azok is voltunk. Legalábbis amíg el nem kezdtem beszélni a munkámról. Tudod, a mi foglalkozásunk mellett az embernek nagyon kevés szabadideje marad. Graham azonban nehezen viselte, pedig ő is rendőr. Azt reméltem, ő biztosan megérti, miért nem vagyok esténként szexi és kipihent.
– Imádott – vetette közbe Maria. – Olyannak szeretett, amilyen vagy.
– Én is azt hittem, de az utóbbi hetekben nagyon furcsán viselkedett. A drograzzia közben állandóan hívogatott, ráadásul egészen nevetséges okokból.
– Aggódott érted. Igaz, ami azt illeti, én is. Az az ügy tényleg veszélyes volt.
– Te mégsem hívtál fel óránként. Amikor meg legutóbb vacsorázni mentünk az anyjához, külön megkért, hogy csinosítsam ki magam.
– Tessék?
– Hidd el, nem farmerban vagy melegítőben akartam menni. Ráadásul valósággal könyörgött, hogy vacsora közben ne beszéljek a munkámról.
– Veszélyes hivatás a mienk, és egy férfinak ezt nehéz megemésztenie. Az apám és a bátyáim is utálják a munkámat. Fogalmuk sincs, mit jelent rendőrnek lenni – szorította meg Maria a barátnője kezét. – Te kezdeményezted a szakítást vagy Graham?
– Én – mondta Lydia rövid habozás után. – Tudod, lehet, hogy előléptetnek.
Maria egy pillanatig meglepetten nézett a barátnőjére, aztán szélesen elmosolyodott.
– Lydia Holmes, csak nem felügyelő lesz belőled?
– Még nem biztos – igyekezett csillapítani a lány Maria lelkesedését. – Graham azonban rájött, és azóta egyfolytában veszekedtünk.
– Féltékeny rád?
– Állítólag csak aggódik. Egyszerűen nem akar egy rendőrnőt feleségül venni. Graham…
– Egy pillanat! Ezek szerint előléptetésről és eljegyzésről is szó van.
– Előléptetésről vagy eljegyzésről – helyesbített Lydia. – A kettő együtt sajnos nem megy.
– Ó, drágám! – nézett rá Maria együtt érzően. – Annyira sajnálom. Remélem, legalább az előléptetést megkapod. Különben teljesen hiábavaló volt minden…
– Ennek valójában semmi jelentősége. Köztem és Graham közt egyszerűen nem stimmelt valami. Ha nem tud olyannak elfogadni, amilyen vagyok, akkor az egésznek nincs értelme.
– Legalább stílusosan vigasztalódhatsz. Kényeztetnek majd a szépségszalonban, aztán csatlakozol Anton Santinihez. Bármi megtörténhet.
– Kötve hiszem, hogy felkeltem az érdeklődését – mondta Lydia. – Ha tudnád, mit olvastam róla éppen tegnap! Mindig imádta a nőket, de tavaly különösen sok barátnője volt. Mindegyik ismert és híres szépség: színésznők, nemesi családok sarjai, üzletasszonyok…
– Lehet, hogy én is ismerem valamelyiket?
– Biztosan. A szakítás mindig könnyes, legalábbis a hölgyek részéről.
– Ezek szerint valóban gátlástalan szívtipró.
– Még annál is rosszabb. És nekem kell megvédenem. Remélem, ezúttal rendesen fog viselkedni. – Lydia fenyegetően felemelte a mutatóujját.
– Ha mégsem, én szívesen beugrom helyetted.
– Őszintén szólva, sokkal alkalmasabb is lennél erre a feladatra, mint én.
Ezt bóknak szántad? kérdezte Maria színlelt felháborodással. Pedig csak egyszer mentem el botoxkezelésre
Úgy értettem, hogy imádsz flörtölni felelte nevetve Lydia. Ha veled látnák Santinit, senki sem fogna gyanút. Én viszont alighanem rosszul mutatok majd mellette.
Dehogyis! tiltakozott Maria. Remekül nézel ki, és jól fogod érezni magad. Idehallgass! Angelina jóval túl van a hatvanon, és nem is valami sovány. Az ember azt hinné, hogy ezek a Santini-félék kizárólag csinos titkárnőket alkalmaznak, de az a fickó valószínűleg nem akarja, hogy a munkatársa elterelje a figyelmét az üzletről.
– Elképesztő vagy! – nevetett Lydia. – Ne felejtsd el, hogy dolgozni jöttünk ide!
– Nem felejtettem el. Csak éppen kezd nagyon melegem lenni.
Maria felállt.
– Feladatunk hatékony elvégzése érdekében haladéktalanul felkeressük majd a szépségszalont. Nekem elegáns olasz üzletasszonynak kell látszanom. Te pedig, Lydia Holmes… Figyeld meg, ahogy rendőrnőből gazdag ékszerkereskedővé változol. Grahamet meg fogja ütni a guta, ha meglátja, milyen gyönyörű vagy.
– Tessék? – kérdezte Lydia zavartan.
Maria azonban nem fejtette ki bővebben az iménti megjegyzését. Az órájára nézett, és elfintorodott.
– Ideje felmennem a szobámba, neked pedig lassan indulnod kell a reptérre. Santini gépe hamarosan leszáll.
– Graham és John megy érte a vámhoz. Tájékoztatják a biztonsági intézkedésekről, és idehozzák a szállodába.
– És mikor jössz te a képbe?
– Az étteremben. Az első találkozásunknak véletlenszerűnek kell tűnnie. Az a terv, hogy leöntöm az italommal. A feletteseinknek nincs túl élénk fantáziája… Aztán ki akarok jelentkezni a szállodából, de mivel Santini azonnal megkedvel, majd beköltöztet a saját lakosztályába… – Elmosolyodott. – Nyilvánvalóan sokszor csinált már ilyet. Buta libának fogom érezni magam.
– De milyen gyönyörű libának! Kíváncsi vagyok, vajon sikerül-e. Most viszont megyek, és lezuhanyozom, aztán körülnézek kicsit az előcsarnokban. Velem tartasz?
– Nem. Inkább úszom egyet, és megpróbálok lazítani.
– Minden rendben?
– Igen, jól vagyok.
Amikor azonban Lydia egyedül maradt, elkeseredetten megdörzsölte a homlokát. Igyekezett lelkileg felvértezni magát az elkövetkezendő napokra. Fontos embert kell megvédenie. A saját problémái egyelőre várhatnak.
Szauna után a hideg víz nem tűnt túlságosan csábítónak, ezért úgy döntött, inkább a langyos úszómedencében hűti le a testét. Lezuhanyozott, majd a kabinban felvette a fürdőruháját, amelyet az edzéseken viselt. Azon töprengett, ha hihetően akarja alakítani Santini szeretőjének szerepét, mihamarabb vennie kell egy aprócska bikinit a szálloda butikjában. Gondosan összehajtogatta a ruháit, bezárta a szekrényt, és az úszómedencéhez sétált, ahol rajta kívül egy teremtett lélek sem volt. Örült, hogy még egy kis ideig egyedül lehet.
Anton Santini gazdag bankár, azonkívül egy nagy szállodalánc résztulajdonosa. Az aktákból kiderült, hogy meg akarja vásárolni azt a luxusszállodát is, amelyben most tartózkodtak – első lépésként ahhoz a szállodakomplexumhoz, amelyet Darwinban szándékozik kiépíteni. Ez nemcsak turistákat vonzaná az északi területekre, de rengeteg munkahelyet is teremtene a helybeliek számára.
Mindenki fontosnak tartotta, hogy Santini melbourne-i látogatása zökkenőmentes legyen. Amikor fény derült a fenyegetésekre, a hatóságok azonnal megtették a szükséges lépéseket. Mivel az utazást már nem lehetett lemondani, azonnal összeállítottak egy csoportot, amelyik gondoskodik a gazdag üzletember védelméről. Lydia szakmailag izgalmasnak találta a feladatot, de az egyáltalán nem tetszett neki, hogy Santini szeretőjét kell majd játszania. Szinte már látta is a férfi megvető pillantását…
Az úszás mindenesetre jót tett Lydiának. Most pontosan arra volt szüksége, hogy a mozgáson és a levegővételen kívül semmire se kelljen gondolnia. Lemerült a langyos, kék víz mélyére, és csak akkor jött fel ismét a felszínre, amikor a levegője elfogyott.
