Lucifer /BEFEJEZETT! /

22.

Lucifer szemszöge

Már egy hét eltelt azóta hogy nem lehetek Sahraval. Félek hogy ha megjelenek neki akkor Sahrat megölik engem pedig a tanács elé állítanak és a legsúlyosabb bűntetést kapom. Egy hete már ki sem mozdulok a szobámból csak vagyok és gondolkozok Sahran. Le kellene mennem és meg kellene néznem hogy van vagy mi van vele. Fáradtan és nyúzottan kimentem a nappaliba ahol Moa vigyorogva tett vett. Mostanában olyan furcsa. Olyan más.

- te hallod? Mi van veled? - rám szegezte tekintetét és abbahagyta amit éppen csinált. Letette a kezéből a sok tennivalót és mosolyogva elkezdett közeledni hozzám. Nem tudtam hova tenni de tényleg.
- csak végre élek Lucifer! Már nem vágyom rád! - szemeim kétszeresére nyíltak és ezt már végképp nem tudtam hova tenni. Mi a franc van itt mindenkivel? - neked is ki kellene mozdulnod! Milyen Pokol Ura vagy? Itt akarsz punnyadni egész életedbe? - a mosolyát nem takarta el továbbra is ott volt az arcán. Bennem pedig ezekre a szavakra ment fel a pumpa.
- rohadtúl nincs közöd hozzá mi a faszt csinálok! Miattad nem találkozhatok Sahraval te ribanc! Kurvára nem érdekel mit csinálsz felőlem meg is dögölhetsz! - feláltam a fotelből majd elindultam a kijárat felé visza se nézve. Nem érdekelt hogy Moa mit csinál. Sahrara vagyok kiváncsi.

Kiváncsi voltam Sahrara ezért megjeletem a suliába az egyik fa mögött. Senki nem vett észre így nyugodtan nézhettem a lányt ahogy az őszi falevelek között kint az udvaron nézelődik a padon. Szerettem volna odamenni hozzá de nem tehettem. A bambulásomból egy srác zökkentett ki. Odament hozzá majd ahogy odaűlt Sahra felnevetett. A szívem ígyis tele van sebekkel de most úgy éreztem hogy egy nagy bárdot dobtak bele ami darabokra szakítsa a szívem. Annyira ideges lettem hogy legszívesebben megkínoztam volna. Végülis azt nem tiltották meg hogyan bánjak egyes emberekkel. Eleresztettem egy féloldalas mosolyt majd behúnytam szemem és visszatértem a Pokolba. Valami tervet próbáltam kitalálni hogyan tudnám Sahra mellől eltávolítani a srácot. Az a srác nem közeledhet hozzá. A lány csak az enyém! Dühöm akkor sem hagyott alább amikor Moa próbált még bosszantani.

- Lucifer beszélnünk kell! - Moa bekiabált az ajtómon én pedig csak egy szemforgatás kíséretében szólásra nyitottam a számat.
- nem voltam elég világos? Takarodj innen! - a türelmem nagyon gyorsan kezdett el fogyni. De ahogy arra gondoltam hogy megbosszulom azt a srácot valahog mégis boldogabb lettem tőle.
- valamit szeretnék mondani! Baltazar is ott lesz! - hangja valamiért nagyon magabiztos volt ezért egy sóhajtás kíséretében felkeltem az ágyamból majd megindultam a nappali felé. Ajánlom neki hogyvalami tényleg fontos dolog legyen ne pedig a szokásos hülyeségei amiket nekünk adagol be. Már kezdem ezt a nőt nagyon unni és már jó lenne ha végre észrevenné magát. Leértem a nappaliba majd helyet foglaltam szokásosan a fotelembe. Baltazar pont akkor lépett be és meglepődve figyelte az eseményeket. - nos! Csak annyit szeretnék mondani..- felém fordúlt és mosolyogva bámult rám. Kezdett nagyon de nagyon zavarni. - nem érdekel igazából hogy nekem is bajom fog származni belőle! Eszméletlen jó délutánt töltöttem el ma Baltazarral! - Moa rápillantott Baltazarra aki elfehéredve nézett engem.
- hogy mi a faszt csináltál?

Sziasztok Babáim! Meghoztam a következő részt is. Remélem hogy tetszeni fog nektek. Igyekszem hozni a többit is addig pedig szép estét! Puszii!😘😘