A tizenhármas

11. fejezet

-Ideges vagyok.-felnéztem a fali órára. Letelt. -Okééé, letelt a 3 perc.-álltam a teszt fölé és nagyi mellém állt. -Háromra. Jó? Egy.-kezdtem. -Kettő-folytatta nagyi -És... három-

Megfordítottam a tesztet és alig hittem a szememnek. Szám elé tettem a kezem. -Azt írja terhes vagyok...-mosolyodtam el. Nagyi visítani kezdett és megölelt. Vissza öleltem és ugrálni kezdtünk visítva. -Hozd a többit meg csinálom azokat is.-töröltem meg arcomat. Nagyjából fél óra múlva szépen sorakoztam a különféle tesztek a mosdókagylón és mindegyik pozitív volt. Öröm könnyekkel a szemem ugráltam és próbáltam nem kiabálni, nehogy meghallják lent. -Úr isten...-hitetlenkedtem és újra a tesztekre néztem. -Jaj, kicsim, olyan mintha újra nagymama lennék miközben most dédi leszek.-tapsolt boldogan nagyi. -Ez olyan, mint egy álom nagyi...-mosolyogtam majd felé fordultam.-Hogy mondjam el Peternek? És apáéknak?-kerekedett ki szemem. -Meglepetésként. De ne most először kérjünk időpontot a nőgyógyásznál, hogy valaki hozzáértő is megvizsgáljon. Szerencsére én magán nőgyógyászhoz járok. Felhívom neked, adj egy percet.-azonnal kapta elő nagyi a telefonját és tárcsázott. Én csak bámultam rá. Miközben beszélt arcát figyeltem. 20 perc múlva letette a telefont. -Rendben, 2 hét múlva megyünk elsőnek. Addig a teszteket jól dugd el, nehogy megtalálja az urad.-nevetett én közben elővettem egy zipbag-et és beleraktam a 6 tesztet. Fogtam magam kimentem a szobába és beraktam a ruháim mögé a teszteket. -Ilyenkor azért jó, hogy külön szekrény részben tároljuk Peterrel a ruháinkat.-nevettem mire nagyi is nevetett. -Menjünk együnk mi is.-nyitottam ki a szobaajtót és Peter rémült arcával találtam szembe magam. Lefagyott a mosoly az arcomról. „Bassza meg..." gondoltam és láttam, hogy Peter arca egyre jobban eltorzul az idegességtől. Nem mertem megszólalni. -Eltűnsz-kezdett bele. -Egy kicseszett szó nélkül.-hallottam a hangján, hogy szét tudna robbanni. Elkezdtem hátrálni ő pedig jött velem. -Megkérdezem a testvéreid, mire ők azt mondják. Csak elviharzottál a nagyanyáddal valami sürgős miatt.-neki mentem háttal a szekrény Peter pedig mellém csapta két oldalról kezeit teljes erőből. -ÉS NEKEM ELFELEJTESZ EGY KIBASZOTT KIS ÜZENETET ÍRNI VAGY HAGYNI, HOGY MI A RETKES FASZOM VAN VELED, HA??!-ordított rám én pedig megremegtem ijedtemben. -Én.. én nem akartam...Sajná-rábaszott egy kurva nagyot a kezeivel a szekrényre. -MIT SAJNÁLSZ? MIT? HOGY MEGINT ELFELEJTETTÉL? IGEN? AZT SAJNÁLHATOD!-ordibált még mindig. Kikerekedtek a szemeim és leengedtem a karjaim, amik eddig a mellkasom előtt voltak. -Elfelejtettelek...-ismételtem meg és még mielőtt válaszolhatott volna megállítottam. -Mikor a jó büdös kurva életben volt egyszer is, hogy elfelejtettelek volna?-kezdtem el könnyezni és felnéztem rá. Elsápadt.-Mikor te rohadék?-kezdett felmenni bennem a pumpa. -ÉN VOLTAM AZ, AKI MAJDNEM EGY TELJES NAPRA ITT HAGYTALAK SEMI ÜZENETTEL, MÉG ANNYIT SE TUDTAM RÓLAD AMENNYIT MOST TE TUDTÁL A TESTVÉREIMTŐL! HÁT KÉRDEM ÉN...-kiabáltam majd elhalkultam-Én vagyok az, aki elfelejt téged Peter McLogan?-mondtam ki teljes nevét és csak folytak le a könnyeim. Elvette karjait mellőlem. Nem tudott megszólalni. Megráztam a fejem. -Mary. Én...- -Kifelé-szakítottam félbe ő pedig csak rám bámult. -Ne... Kérlek én nem..-nyújtotta felém a kezét. Eltorzult az arcom körbe öleltem magam és lecsúsztam a földre. Megráztam a fejem és hangosan bőgni kezdtem. -Gyerünk, gyere ki-kezdte el Will és Vincent kirángatni Petert. Elkezdett ordibálni és ellenkezni, de végül nagy nehezen kivitték. Nagyi becsukta az ajtót és azonnal odajött hozzám és átölelt. Hozzábújtam és még jobban sírni kezdtem. Nem is sírtam, zokogtam! Keservesen zokogtam órákon keresztül. Mikor már nagyjából lenyugodtam talán este 5-6 óra lehetett. Nagyi felhozott nekem ennivalót. Elmondta, hogy Peterrel apáék az asztalnál beszéltek. Peter előtt ott volt az ennivaló, de csak ült, mint egy bábu, akinek ez a dolga. Kinéztem az ablakon. -Mond nagyi...-szólaltam meg erőtlen hangon.-Miért csinálta ezt?-néztem rá a tálcára. -Nem tudom. De nem hiszem, hogy direkt csinálta. Szerintem be pánikolt és rosszul kezelte a helyzetet.-simított el egy hajtincset az arcomból nagyi. Ekkor kopogtak az ajtón. -Kinyitom-állt fel nagyi én pedig csak visszafordultam és kinéztem megint az ablakon. -Nem hiszem, hogy most bármelyikőtöknek be kéne jönnötök. Nem akarjátok így látni.- hallottam halkan nagyit és éreztem ahogy benéznek a fiúk. Nem néztem rájuk csak bámultam ki az ablakon. Majd fogtam magam és a kajára néztem. Lassan elkezdtem enni. Nagyi még beszélt egy pár mondatot a fiúkkal. Vissza sétált hozzám. -El kell mennem egy kis időre rendben szívem?-bólintottam. Nagyi belepuszilt hajamba és kiment. Megettem a kajámat és kitettem a tálcát az ajtóm elé, de észrevettem, hogy itt volt egy szék. „Ahogy sejtettem. Ide tettek egy széket amire rátehetem a tálcát." Kedvetlenül rátettem, gondoltam egyet, hogy tettem egy cetlit a tálcára amire csak annyit írtam, hogy köszönöm. Vázolnám a következő két hetemet. Szoba, én, felkelés, tusolás, evés, dolgozás, evés, dolgozás, tusolás, alvás. Ennyi. Petert nem láttam azóta és hiányzik. Nagyon hiányzik és ma kell mennem a vizsgálatra. Miközben öltöztem fel észrevettem, hogy egy nagyon pici hasam már van. Mosolyogva néztem a tükörben magam. Feleszméltem és gyorsan felöltöztem mielőtt még valaki benyitna. 10 perccel később nagyi lépett be és mondta, hogy induljunk. Felvettem a kabátom, összepakoltam a cuccaim. Miközben lementünk kijött Felix, Vincent, Dominik és... És Peter az étkezőből. Peterrel amikor megláttuk egymást megálltunk. Éreztem, ahogy legördülnek a könnyeim az arcomon. Peter, amikor észlelte, hogy megint sírok felfutott hozzám. Ránéztem láttam, hogy ő is küzd a könnyeivel. -Én...-kezdett volna bele Peter de nagyi félbe szakította. -Bocsáss meg fiam, de elkésünk.- karolt át nagyi. Peter kérdőn nézett rám. -Orvoshoz megyek-válaszoltam halkan. Peter bólintott egyet és egy fokkal feljebb lépett közvetlen elém. -Kérhetek egy ölelést?-csuklott el a hangja. -többet is kérhetsz te idióta-borultam nyakába könnyezve. Magához szorított és ő is halkan sírni kezdett. -Mary. Mennünk kell.-szólt rám nagyi. Bólogattam és lassan eltávolodtam Petertől. -Még ne kérlek-suttogta. -Mennem kell-próbáltam erőt venni magamon. Gyengéden megcsókoltam aztán lehámoztam magamról. -Mary!-szólt után Peter amikor már az ajtóban voltunk. Visszafordultam és ránéztem valamit még mondani akart, de intettem, hogy majd utána megbeszéljük. Kimentem és beültem a kocsiba, most nagyi vezetett. Egy órát mehettünk majd leparkoltunk. Izgatottan mentem be és már rögtön mehettem is be a dokihoz. -Jó napot, Dr. Emma Jones vagyok.-kezet fogtunk-Mary Collins- ültem le vele szemben. A szokásos papír munka után lefeküdtem egy székbe előtte le kellett vennem a nacim aztán egy zselével bekente a doki a hasam és elkezdte egy géppel a méhemet nézni. -Rendben akkor keressük meg a magzatot.-Mondta de ebben a pillanatban meg is állt. -Áh itt is van.-fordította felém a monitort és elállt a szavam. -Istenem.-mosolyogtam. -Itt vannak a kis lábai, itt a karjai-mutatta a monitoron én pedig könnyezni kezdtem. -Készítsek róla felvételt?-mosolygott rám én pedig bólogattam. -Ja azt el ne felejtsem. 2 és fél hónapos terhes vagy. Remélem nem baj, hogy tegezlek.-nyomtatta ki és adta oda közben. -Semmi gond, nyugodtan. Köszönöm szépen. -nézegettem a képeket. Még megbeszéltük, hogy mikor kell jönnöm megint. Kimentem nagyihoz. -Na mikor kell jönnöd legközelebb?-adta fel rám a kabátját. -3 hét múlva-mentünk és elköszöntünk. -Menjünk el baba cuccokat venni.-Nagyi felnevetett és elmentünk egy baba boltba. Talán egy órát lehettünk ott amíg vásároltunk egy rózsaszín és egy kék kezeslábast. Vettünk egy zacskót és beletettük a kis ruhákat és a papírokat meg a képeket is beleraktam. Haza mentünk és felszöktem a szobába előszedtem a teszteket és beletettem azt is. Mondtam nagyinak, hogy szedje össze a fiúkat és Petert az étkezőbe. Amikor lementem már mindenki ott volt. A hátam mögé tettem a szatyrot. -Sziasztok-sétáltam oda hozzájuk. Peter rám emelte tekintetét. Elé léptem. -Van egy meglepetésem neked.-mondtam majd odaadtam neki a szatyrot. Furán nézett rám. -Mi van benne?- vette el tőlem. Felnevettem. -Nézd meg édes-ültem le vele mellé. Nagyi közben elkezdte videózni. Peter belenyúlt és elsőnek a kék kis kezeslábast vette ki. Még mindig nem esett le neki, belenyúlt megint és most a másik kezeslábast. Másik kezébe vette a kéket és rám nézett. -Ide hallom, hogy kattognak a fogaskerekek az agyadban-nevettem fel. Belenyúlt megint és most már a teszteket vette ki. -Ez mi?-mondta halkan. A testvéreimnek leesett és felugrottak kiabálva. -EZT MOST NEM MONDOD KOMOLYAN??!-ordított Felix. -Nehogy kimerészeld mondani-nevettem és visszanéztem Peterre. Még mindig gondolkozott.-Szívem, nem tudod mi ez?-meg rázta a fejét majd kikerekedett a szeme. -Te most nem szivatsz ugye?-felnevettem.-mond, hogy nem csak viccelsz ezzel és ezek-emelte ki a teszteket.-mond, hogy ezek nem ilyen prank tesztek.- rámosolyogtam.-Ezek igaziak. Ma csináltam őket.-Peter bele túrt hajába és már könnyezett. -Te terhes vagy?-suttogta-Igen Peter. 2 és fél hónapos terhes vagyok már egy picit a pocakom is látszik.-sétáltam oda hozzá és megöleltem. Átkarolta derekamat és hasamba nyomta arcát. Nem látszott nagyon, hogy sírt, de éreztem, ahogy levegőt vett, hogy sírt. Elhúzódott és újra a tesztekre nézett. -Nézd csak-nyúltam bele a szatyorba és elővettem az képeket.-Nézd ott a babánk-mutatta neki a képen remegő kézzel elvette és szája elé tette kezét. -Istenem-pityergett és megköszörülte torkát és megpróbált megnyugodni. -Ott vannak a kezei. Ott meg a lábai.-mutatta én meg bólogattam. Következő pillanatban az ölébe húzott és magához ölelt. -Tovább adom a fiúknak is rendben? Meg talán a nagyapák is megnézhetnék.-fordultam oda apáékhoz de hát nem meglepődve azt láttam, hogy mindketten fátyolos szemekkel ülnek és próbálnak erősek maradni. Odanyújtottam a képeket és a fiúk rögtön mögéjük rohantak. Elemezni kezdték, csak azt hallottam ahogy a babáról beszélnek. Egymás között találgattak, hogy milyen nemű lesz vagy mi lesz a neve. Visszanéztem Peterre. -Figyelj-töröltem le könnyeit-felejtsük el, ami két héttel ezelőtt volt. Rendben?-fogtam kezeim közé arcát és lágyan rá mosolyogtam.-Annyira sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Nem akartam csak be pánikoltam. aztán amikor te nyitottál nekem ajtót és mosolyogva rám néztél eldurrant az agyam és nem bírtam kontrolálni magam.-karolta át derekamat és magához húzott, de el is távolodott és a hasamra nézett. -Ezt most jól éreztem?-elmosolyodtam és kezét a hasamra tettem. -Mondtam, hogy van már egy kicsi pocim-mosolyogtam rá. -Istenem. Még nem jutott el az agyamig, hogy szülők leszünk.-simogatta hasamat. Kezére tettem kezemet és puszit nyomtam homlokára. -Pedig azok leszünk-mosolyogtam rá. -Szeretlek-nézett fel rám.-Én is szeretlek-mosolyogtam rá és megcsókoltam. -Kislányom, azt tudod, hogy fiú vagy lány?-apára néztem. -Nem, de úgy szeretném megtudni, hogy ilyen bulit szervezzünk rá.-apa kérdőn nézett rám -Olyan bulit, ahol megtudjuk a baba nemét-magyarázta el Peter. -Tudod, ahol mondjuk lufiba olyan kék konfettit tesznek, ha fiú vagy rózsaszínt, ha lány. Vagy például a torta tölteléke kék, ha fiú vagy rózsaszín, ha lány. Érted?-mosolyogtam és apa bólintott. -Mikor lehet tudni a nemét?-kérdezte Ethan-3 hónapos korában-fordultam felé. Bólogatni kezdett. Még beszélgettünk egy kicsit amikor ásítottam egyet rádőltem Peter vállára. -Álmos vagy baba?-puszilta meg arcon. -Uhum, egy kicsit...-motyogtam. Már félálomban voltam csak azt hallottam, hogy apa mond valamit aztán Peter a karjaiba vesz elkezdünk felmenni. -Mmmmm-morogtam-Ssss, semmi baj. Viszlek fel aludni picim-nyomott puszit homlokomra. -Mmmm, de ugye velem alszol most már?-markoltam meg pólóját mellkasán. -Persze, hogy veled maradok baba-most már fél kézzel tartott másik kezével kinyitotta a szobába. Bele fektetett az ágyba és becsukta az ajtót. Lassan felültem morogva.-Na mizu baba?-megdörzsöltem a szemem. -Szomjas vagyok-suttogtam. -És mit szeretnél inni?-guggolt mellém Peter. -Narancslevet és valami édességet is hozol?-csúsztam ki az ágy szélére és átkaroltam nyakát. Felkuncogott. -Ha magadhoz ölelsz akkor nem fogom tudni idehozni neked.-felmorogtam és lábaimmal átkaroltam derekát karjaimmal pedig nyakát. Felnevetett. -Rendben ez is egy megoldás.-tartott meg fenekem alatt és odasétált a szekrényhez és hűtőhöz. Kivette a narancslevet és töltött egy pohárba mellé adott twixet is. Elkezdtem enni és lehúztam a narancslevet. -Kérek még egy pohárral-néztem rá, mire nevetve megint töltött fél kézzel másikkal me tartott miközben megettem a csokit. Oda adta a poharat és ezt most lassan ittam meg. -Na? Most jobb?-tett le a földre lábaimra. -Igen-mosolyogtam és hozzábújtam. -Szeretnél nézni valamit mielőtt alszunk?-ölelt át. -Nézhetünk de szerintem be fogok aludni.-suttogtam. -Nem baj, legalább látlak aludni.-kuncogott és megpuszilt. Vissza botorkáltam az ágyba és beledőltem. -Baba-jött oda Peter.-át is kéne öltözni.-simította meg oldalam. -mmmm, nee.-morogtam de Peter elkezdett átöltöztetni. Rám adta a pólóját, levette a cipőm, nacim és bebújt mellém. Hozzábújtam és beszívtam illatát. Puszit nyomott a homlokomra. Elindított valamit, már nem tudom mit. Kicsit kinyitottam a szemem és a tv-re néztem. Valamilyen akció filmnek tűnt, de már vissza is csuktam a szemem és elaludtam a szívdobogását hallgatva.