Ƴσʋ αи∂ Ɩ [Ɔнαиβαɛκ] (Szünetel)

Ƥαят Ѳиɛ

- Byun Baekhyun! Azonnal kelj fel! A hülye dögöd megrágta cipőmet! - SeHun kivágta az ajtómat, mire macskám berregve bújt a kezembe. Mancsom szokás szerint lelógott az ágyról, ő meg gondolom kivételesen nem a lábamnál feküdt. Szegény SeHun... Múltkor azt hiszem egy egér volt a cipőjében, utána meg eltűnt a fél pár zoknija. Ami, mint kiderült, egy fán végezte.

Kómasan felültem, szemeim dörzsölgetve. Lakótársam dühösen toporgott az ajtóban, a macskámat fixírozva. Elnyomtam egy ásítást, hisz nem akartam jobban hergelni. Megint csak az ébresztőm előtt keltett fel, pedig még aludhatnék két egész órát. Kettőt. Néha nem is értem, minek lakom vele...

- Nyugi, majd megfizetem az árat. Amúgy meg nem csak az az egy cipőd van, miért vered ki a hisztit? - kimásztam az ágyamból, egyenest a szekrényemhez lépdelve. SeHun kérdés nélkül bejött a szobámba, levetve magát az ágyra. Lucy csak fújva egyet borzolta fel a szőrét, majd hozzám szaladt. Lábam körül kezdett körözni, nyávogva közben. Nyilván éhes a drága.

- Mi az, hogy miért verem ki a hisztit?! Szét. Rágta. A. Cipőm. Felfogtad végre?

- Ha kijössz, az ajtót ne csukd be. - faképnél hagytam. Semmi kedvem korán reggel ehhez az egészhez, ma még dolgoznom is kell este hatig. Ahhoz meg kell energia, huh?

Beléptem a fürdőbe, tiszta ruháim a mosógépre tettem, amíg zuhanyzom. Nem árt az sem néha. Bár meleg víz szinte egyáltálan nem volt, kedves drága lakótársam, Oh SeHun miatt, mert hát miért is lenne. Szeretem, amikor békásat játszik. Olyankor nekem nem marad szinte semennyi. Max ha megfázom, majd akkor lecseszem. És ápolni fog. Igen. Ezt fogja tenni.

Langyos, már-már hideg zuhanyom után megmostam a fogam, a hajam pedig  beállítottam, hiszen eléggé szépen elaludtam az éjszaka. Az általam kiválasztott ruhadarabokat könnyű szerrel magamra kaptam. Öltözékem egy sima, fekete farmert, valamint egy fehér pólót foglalt magába.

Ahogyan kiléptem a kicsi helyiségből, leballagtam a konyhába. Lucy hűségesen követett, egészen eddig a fürdőszoba ajtaja előtt várt rám. Adtam neki enni, illetve friss vizet, hogy a drágám ne egész nap éhen és szomjan legyen. Ha SeHun - on múlik, felőle éhen is halhat. Főleg, hogy tönkrevágta a cipőjét.

- Majd érkezem! - felkiabáltam duzzogó barátomnak, aki csak morogva szólt nekem vissza. Na szépen vagyunk... Nem az én hibám, hogy a macska nem bírja őt. Kivettem egy kávét a hűtőből, végül elindultam. Gyalog szerrel szerencsére nincsen messze.

Éltető italomba kortyoltam, közben a fülemben szóló zenét dúloltam. Amíg...

- Mia... Jesszus, te a magasságodnál fentebb nem tudsz figyelni? Most nézd meg! Szerinted a kávé kijön belőle? - egy mellkassal találkoztam, kávém háromnegyede a földön landolt, maradéka annak a srácnak a pólóján, aki nekem vágódott.

- Mert... Te amúgy nem tudsz figyelni?