just one, last dance | 𝕙𝕪𝕦𝕟𝕚𝕟 | ✔

1

Tudod, sose gondoltam, hogy majd az utolsó egy hétben naplót fogok vezetni. Egész eddigi életemben nem csináltam ilyet. Hogy mikre rá nem veszel, Yang Jeongin.

De hát ez a nap is eljött, belevágtam, hátha így könnyebb lesz minden. Tudom hogy nem, és te is tudod. De hogy a te szavaiddal éljek, a remény hal meg utoljára. Sokszor mondtam már, de felnézek rád, a pozitivitásod miatt. Hogy mindenben keresed a jót, még abban is, amiben nincs.

De hogyan is jutottunk mi idáig?
Nem hosszú történet. Jeongint három hónapja diagnosztizálták hasnyálmirigy rákkal.
A durvábbik fajtával.
Azon a napon tudtam, hogy semmi sem lesz ugyan olyan, mint eddig. Hogy soha, de soha nem lehetünk többé úgy egy pár, ahogy szerettünk volna. Hogy már soha nem lesz saját családunk, bárhogy is tervezgettük. Nem kisérlek majd el a diploma osztódra, és te nem jössz velem a szüleim rém uncsi vacsoráira.
És ezt te is tudtad.
De aznap, hazafele a kocsiban egy szót sem szóltál, csak néztél magad elé meredten.
Ijesztő volt
Ijesztő voltál, és olyan távoli.
Mintha már nem is lennél itt mellettem.

oh my, remélem senkinek nem fogok csalódást okozni ezzel a kis sztorival
igazából ez egy nagyon hirtelen lett ötlet, de nagyon meg szerettem volna írni
ne számítsatok hosszú könyvre, sem happy end-re😕
aki nem szereti a szomorú történeteket, az inkább hanyagolja ezt
és bocsánat, ha valakit a kelleténél jobban fel fog kavarni

a sztorimat inspirálta:
a bigbang-last dance című száma

kérlek vigyázzatok magatokra, puszi a pocakotokra💗

just one, last dance ; hyunin fanfiction
─ ✎⋅⋅⋅𝚎𝚙𝚛𝚎𝚜𝚝𝚎𝚓_ ; 2020