Animeboy×Reader (Kérések Zárva!)

K. Tetsurou x [Reader] "Köszi. Mindent"

Sziasztok!
Ezt Aisaka_19 kérésére írtam.
Jó szórakozást!

- [Neved]??? - rontott be a szobámba álmaim fiúja, Kuroo Tetsurou. - Minden rendben?

- Miért ne lenne? - néztem rá értetlenül a könyvem mögül. Minden rendben, csak a gyomrom liftezik. Bár, ha ezt kimondanàm telibe hülyének nézne.

- [Legjobb barátod neve, vagy egy barát neve] hívott, hogy nem vagy jól. - válaszolta. Ooo, hogy az a... Ezért még meglakol.

- És ezért rohantál idáig? - néztem rá szerelmesen.

- Aha, úgyis éppen Fujikoval voltam moziban. - magyarázott. - És éppen erre jártunk.

- Fujiko? Ki az? - szórt szikrákat a szemem. Ha harc, hát legyen harc elven kinéztem az ablakon, mikor Tetsurou oda mutatott. Eddig tartott a harc. Nos, a szépségversenyt ellenem biztos ő nyerné. Tipikus, szőke haj, világos, már szinte vakító kék szem, szép alkat, és babapofi. - Oh, értem. Nos, és jól vagyok, szóval nyugodtan elmehetsz a porcelánbabáddal.

- Oké?! - vágott értetlen fejet. Aha, szóval csodás humorom se győzi le Fujiko-t?

Kikísértem az ajtóig, majd elköszöntünk egymástól, én pedig az egyre távolabb kerülő alakját néztem. Kétségtelenül illik hozzá egy ilyen fajta lány.

Ezen a gondolaton az se segített, hogy magamra néztem. Bő pólót viseltem, ami nagy volt rám, de én így szerettem, ezért kényelmesen sétafikáltam benne. A gatyám valami cicás cicagatya, amit csak random kivettem a szekrényemből. Nos, a cica lehet, hogy jó pont, nem?

Ezen gondolkoztam, miközben észre se vettem, hogy már el is telt a nap.

Szünet van, ezért nem különösebben aggódtam a holnap miatt. Pedig mennyire kellett volna...

Reggel komótosan keltem fel. Megmostam a fogamat, átvedlettem, majd leültem megnézni egy filmet. Már a vége fele jártam, mikor csöngettek. Mivel senki se volt itthon, ezért nagy nehezen elszakadtam a filmtől, és lesétáltam.

Ajtónyitáskor nem számítottam arra, hogy valaki puskát tartva felém pénzt kér.

Igazából, de gondoltam erre, ezért is lepődtem meg, hogy Kuroo áll az ajtóban. (Szerk; Tudom, nem kéne a humort eröltetnem Hihi)

- Hát te? - szaladt ki a számon. Azonnal megbántam, és csak égővörös fejjel néztem máshova. Nos, kitanulmányoztam néhány fogast mire megszólalt.

- Öhmm... - vakargatta a fejét. - Bocsi, nem tudom, hogy kerültem ide. Csak mentem a fejem után.

- Történt valami? - érdeklődtem. - Ki kell nyírni a porcelánbabát?

Kuroo ezen elmosolyodott, én pedig a mosolyát látva azonnal elszomorodtam. Mivel, az ő mosolya is szomorú volt.

- Gyere be, ha szeretnél, beszélj róla. - invitáltam be.

Bementünk a nappaliba, én pedig felajánlottam neki egy kis melegszendvicset.

- Köszi. - vett el egyet a tányérról. - Ez nagyon finom!

- Köszi. - pirultam el.

Így ültünk perceken keresztül. Végül, fél óra elteltével, már mondtam volna, hogy ha nem szeretné tényleg nem kell elmondania, megszólalt.

- Fujiko megcsalt. - bökte ki.

- Hogy miiii? - álltam fel indulatosan. Természetesen levágtam volna pár pofont annak a némbernek.

- Ne! Ne menj! Kérlek! - nézett rám könyörgő tekintettel. A számat harapdálva ültem vissza.

- És kivel?

- Emlékszel, hogy van az osztályodban egy menő srác? - kérdezte. Egy kicsit gondolkoztam, majd bólintottam. - Vele.

- Na neee. - esett le az állam.

- De. - nézett totál megtörten.

- De hé! - néztem rá mosolyogva. - Van egy csomó más làny. Ne szomorkodj miatta! Nem érdemelt meg téged! Főleg, ha meg is csalt.

- Hmm.. - vakargatta az állát. - Lehet, hogy igazad van.

- Ugye? - vigyorogtam. Ami hamarosan le is hervadt, ugyanis még egy ember csöngetett. - Ki lehet az?

Odamentem az ajtóhoz, és idegesen nyitottam ki.

- Igen? - néztem a futárra, aki egy pizzásdobozt tartott a kezében.

- Itt van a Hawaii, és a Húsimádó pizza. - mondta kissé riadtan, az ideges fejemet látva. Mosolyt eröltetve az arcomra elvettem, kifizettem, és elküldtem a szállítót.

- Kuroo! - futottam oda. - Van pizzánk.

- Oké. - mondta, majd elvette a Húsimádósat. Viszont egyáltalán nem tűnt meglepettnek, én viszont annál inkább az voltam.

- Hé! Te tudtad? - meredtem rá. Persze a szívem kalimpált.

- Igen, én rendeltem. - válaszolt kedvesen. Najó, most még jobban belezúgtam Kurooba. Az aranyos mosolya, a kedves tekintete, az éjfekete haja... - [Neved]?

- Oh, igen? - kérdeztem félig kábán.

- Azt kérdeztem, hogy adsz-e egy szeletet.

- Persze. - nyújtottam felé a még érintetlen dobozomat.

- Köszi. - kezdte el enni.

- Na és mikor lesz a csapatodnak meccse? - érdeklődtem, miközben beleharaptam egy pizzaszeletbe. Gusztustalankodtam vele egy ideig, ugyanis rámesett egy ananászsarab, aztán meg véletlen a szemembe nyomtam. Kuroo csak szórakozottan figyelt, aztán válaszolt.

- 2 hét múlva. - válaszolta, még mindig szórakozottan. Örülök, hogy feldobtam a bénázásommal vegyített gusztulankodásommal....

- És fel vagytok készülve? - kérdeztem meg, egy egyébként totálisan sablonkérdést. Most komolyan. Ennél jobb nem jutott eszembe?

- Mondhatni. - válaszolta, miközben elgondolkozott. - Kenma ugyanúgy lusta edzeni, a többiekkel nincsen baj.

- Ennek örülök. - mosolyogtam rá kedvesen.

- Én is. De azért remélem megeszed azt a falatot végre. - meredt rám, én pedig észbe kaptam, ugyanis éppen tátva volt a szám, és nem haraptam le a pizzából! Cikiiii.

- Uh, bocsi. - töröltem meg a számat egy szalvétával. Azt hiszem nem rólam nevezték el az illedelmes étkezést.

- Semmi gond. Viszont figyelj. - fogta meg az állam, és maga felé fordította. - Köszi. mindent.

- Alap. - mondtam, majd kikísértem. Sokáig néztem utána, és közben elgondolkoztam.

A suli menője, a röpicsapat kapitánya, aki ultrahelyes hozzám jött, mert megcsalták. A boldogsàgomat palástoltam, nem akartam önzőnek tűnni. Kuroot megcsalták, közben ên örülök ennek, hogy nézne már ki?
Hiába csattanok ki a boldogságtól, attól még, hogy őt megcsalták, ergó most szingli, nekem semmi esélyem se lenne. Ugyanúgy láthatatlannak tart a suli, semmi se változott. Nem fog belémszeretni Kuroo csak azért, mert megcsalták, és kicsit eltereltem a gondolatait. Hova gondoltam? Nem ismerek magamra! Képzeletbeli pofon? Pipa. Képzeletbeli önmarcangolás? Pipa. Képzeletbeli barátok? Pipa.

•

Az a nap után már nem történt köztünk semmi. Barátok maradtunk, én szerelmesen néztem utána, ő pedig megosztott velem fontos dolgokat. De ő nem érzett irántam semmit. A barátságunkat féltve sose mondtam el neki, hogy szeretem.
Talán helyesen tettem, talán nem...

Ez ilyen semleges vég volt, nem?
Mindegy annak szántam, remélem tetszett😇
További szép napot! És kellemes nyarat!