Túl sok gondolat

Ég Önnel hát...

Soha nem érdeklődtem iránta.. senki sem volt fontos az életemben, egészen addig a napig!
Gondolom valami folytán Ő is felfigyel személyemre.
Mióta szemet vetettem rá, ha jelen volt, csak bámultam, órákon keresztül. Ha épp tovatűnt, a báj, amit magával sodort bármerre is járt, velem maradt. S gondolataimban őrlődtem tovább, e keserves és reménytelennek tűnő szerelmen. Mely egész sokáig plátóinak tűnt csupán, semmi többnek.

Akár jön, akár marad, szívem vele mozdul,  s cselekszik-e vagy sem, várni fogom Önt! Mint a virágok a tavasz eljövetelét, hogy tündöklésükben irigykedjen a többi ember.

Lám csak most hova tűnik olyan hirtelen.. Sok sok ideje már eltávozott mellőlem. Szemem keres, de nem talál. Tán ilyenkor a szív mutatja meg a helyes utat? Merre kutassam tovább? Minden jel nélkül itt hagyott, nemcsak hogy a szívem üres, ezáltal az eszem zavarodottá válik, s lassacskán beborulni látszik, akár egy nyári zápor előtt az égbolt. Kihunytak a fények, szív, s a lélek pengén táncol tovább.
Ha az egyik tovahull, nincs remény tovább...

Ég Önnel hát, ki megmelengette életemben először-e reményvesztett lelkemet!