A kedvenc nyaram ✔

6. nap

Reggel mikor felébredtem még mindenki nagyban horpasztott felettem és alattam. Teresa miatt már magamtól felkeltem 6:45 kor. Álmosan megdörzsöltem az arcom és lemásztam a létrán. A házunk felé igyekezve összefutottam Lennie-vel aki szegény elég rosszul járt mert az ő fájára került emberek egész este nem hagyták aludni. Együtt érzően megöleltem. Az én éjszakám sem volt egy leány álom... Leány álom... Értiteeek... Mert, hogy aludtunk és... Na jó mindegy.

Szóval én sem aludtam túl sokat. Eleinte csalódott voltam aztán agyaltam és szomorú lettem aztán megint agyaltam és vidám, majd újabb agyalás után reggelre mindent meggyűlöltem és dühös lettem. 

Tehát a nem alvás az agyalás és a besértődésem megtette a hatását és kreált belőlem egy zsémbes utálatos Avery-t. Ez feltűnt a lányoknak is de rám hagyták. Lennie azért mert iszonyú fáradt volt. Morgan azért mert 6 nap alatt jobban megismert mint Olivia 3 év alatt. Teresa pedig azért mert... Mert ő Teresa és inkább tanult.

 Reggelizés után a vezetők összehívtak minket. Kiderült, hogy lemegyünk a tengerpartra. Csodálom, hogy még vittek minket magukkal azok után, hogy szinte minden programon történt velünk valami. Minden esetre 10 órakor már párosával gyalogoltunk a tengerpart felé. A szettem teljesen rózsaszín volt. A pólóm egy kicsit a combom közepénél feljebb ért alatta pedig már csak a fürdőruhám volt. Vittem még magammal egy rozsaszín, fehér csíkos strandtáskát is amiben a kulacsom, törülközőm és száraz ruhám volt. A part felé gyalogolva végig Lor-on kattogtam aki Jasonnal kézen fogva sétált a part felé. Jason nagyon boldognak tűnt vele és szinte észre sem vette mikor leejtettem a táskám. Simán kikerülte és tovább nevetgélt Loren-nel. Azt hiszem jobban megkedveltem Jas-t mint ahogyan azt a kialakult helyzet miatt kellett volna. Nem tudom, hogy Lor milyen lány. Nem tudom, hogy kedves-e, nem tudom, hogy van e humora... De akkor sem kedvelem. Hülye vagyok? Lehet. Vállalom? Naná!

Morgan-nel a fülesén osztozva baktattunk a part felé. A nap égette a bőrömet az arcom kicsit meg is pirult mire odaértünk. A föld megrepedezett a szárazságtól és a növények szinte könyörögtek az esőért. Szükségük volt rá ahhoz, hogy élhessenek. Még is kókadozva csendben tűrték a hiányát. A vizet hozó esőfelhők ugyan még mindig ott úsztak az égen de a nap sugarai utat törtek és tovább perzselték az izzó világot a felhők pedig egy idő után a növényekkel egyetemben feladták. Eltűntek és elsárgultak. 

A parthoz érve Lennie azonnal a vízbe rohant csomó más táborozóval együtt lehűteni felhevült testüket. Beharapva az ajkam néztem ahogyan Loren nevetve két kézzel húzza Jas-t a víz felé. Jason mosolyogva rázta a fejét de azért engedett Lor-nak és bement vele a vízbe. 

  -Csak féltékennyé akar tenni - nyugtatott Morgan.

  -Nem, szerintem komolyan belehabarodott abba a lányba - emelte föl a fejét Teresa a biosz tankönyvéből és feljebb tolva orrán az olvasó szemüvegét összehúzott szemmel bámulta a vízben úszkáló tubicákat. 

  -Sokat segítesz kösz! - sziszegte Morgan mire Teresa a csalódott arcomra meredt majd szomorúan elmosolyodott és megsimította a karom. Úgy tűnt nagyon töri a fejét mert egy idő után már csak fátyolos tekintettel bámulta a fejem. Megráztam a fejem jelezve, hogy semmi gond viszont ekkor Teresa szélesen elvigyorodott.

  -Oké azért ennyire tényleg ne örülj. Kinek az oldalán állsz te? - förmedtem rá meggondolatlanul.

Teresa a szemét forgatva sóhajtott majd megrázta a fejét. 

  -Tudod, eszembe jutott valami - nézett Loren felé majd ördögi mosolyra húzta a száját.

  -Nem, szerintem nem lenne jó ötlet eltenni láb alól. Túl feltűnő lenne. - ciccegte Morgan az állát fogva.

  -Neked is kell szereznünk egy pasit - hagyta figyelmen kívül Morgan viccelődését Teresa.

  -Hogy micsoda? - kiáltottunk fel egyszerre a másik barátnőmmel.

  -Jó, nem kell, hogy igazi legyen lehetne egy kamu kapcsolat. Csak kéne egy srác. Akit beavatunk. Valaki aki elég menő ahhoz, hogy Jason elhiggye vele jársz de túl lúzer ahhoz, hogy a haverja legyen. Valaki.. - töprengett. Hé, nem is olyan rossz ötlet. Hát nem hiába jár ez a Teresa elit iskolába!

  -Cameron! - kiált föl Morgan - Tökéletes lenne. Tegnap ismertük meg a függőágyas estén. Klassz  srác  - magyarázta Teresa-nak - Av? Jó lesz? - nézett felém és úgy kérdezte mintha csak egy cipőről lenne szó vásárlás közben. Az ajkamba harapva néztem a két barátnőm elszánt arcát és az járt a fejem mikor lettem én olyan menő mint Olivia a suliban. Mikor engedhettem meg magamnak, hogy kihasználok egy fiút csakhogy megkaparintsak egy másikat. A jó válasz az lenne, hogy ez nem attól függ menők vagyunk-e. Hogy ilyet nem szabad csinálni. De ezt a régi Avery mondta volna. Viszont ő már nincs itt. Otthon maradt. Nem hiszem, hogy valaha már olyan leszek. Itt most az új Avery van. Aki túl csalódott és túl "szerelmes"  ahhoz, hogy ezt végig gondolja. Így hát elmosolyodtam és bólintottam. Úristen! Belementem! Megcsináltam!

A csajok izgatottan sikoltoztak én pedig Cam felé kezdtem lépkedni. Nos, ha már a pasim lesz nézzük csak hogyan néz ki. Az izmai közelébe sem érhettek Jas felsőtestéhez de szépen ki voltak dolgozva. Szemüvege most nem takarta arcát így jobban láttam zöld szemeit. Piszkos szőke haja most vizesen a homlokára tapadt de megdörzsölte a törülközőjével így ismét kócosan meredt az ég felé. Éppen a tengerből jött így vizes felsőtestén megcsillant a napfény. Egy darabig elidőzött a tekintetem a hasizmán de aztán Lor nevetve felvisított én pedig visszatértem a valóságba és a szemeibe meredtem.

  -Cameron! - kiáltottam mire felémkapta a fejét és elvigyorodott.

  -Avery, nem fogok egyetlen egy kérdésedre sem válaszolni Loren-nel kapcsolatban mert a végén még megint belém rúgsz - rázta a fejét röhögve. Én is elnevettem magam majd megráztam a fejem.

  -Nem, tulajdon képpen szeretnék egy hatalmas szívességet kérni tőled! - néztem rá könyörgően mire fél szemöldökét felvonva mosolygott rám.

  -Halljuk! - dobta el a törülközőjét és összefonta maga előtt a karját. Jason felé néztem aki viszont felém sem bagózott csak Loren vékony derekát magához ölelve belepuszilt a nyakába. Elfintorodva vissza néztem Cam-re. Ez az egyetlen út. Sajnálom anyu és apu de a lányotok komolyan ezt fogja tenni...

  -Cameron, légy az álbarátom!