☆sebek a szívben 💚 jongsang☆

☆아홉☆

⚠️Figyelem! Ebben a részben, és az elkövetkező részekben is érzékeny témákat fogok érinteni, mint például: zalklatás, bántalmazás, önbántalmazás, öngyilkosság, stb. Ne aggódjatok, ennek ellenére nem szomorú véget szánok a story-nak, tehát lehet, hogy ezek a témák csak meg lesznek említve.⚠️

...

A pizsipartit horrorfilmekkel folytatták, és egészen hajnalig fent voltak. Reggel mind alig bírtak felkelni, mégis jó hangulatban búcsúztak el egymástól, egy "Hétfőn találkozunk!" kijelentéssel.

Yeosang és Wooyoung megbeszélték, hogy hétfőn Yeosang ott alszik a fiatalabbnál, úgyhogy a szőke izgatottan indult aznap iskolába. Még reggel kapott egy üzenetet a másiktól, hogy ő most Hongjoong-gal megy suliba, mert segít neki becipelni egy művészeti projektet, tehát Yeosang bedugta a fülesét, és a kedvenc dalait hallgatva lépett ki az utcára.

...

Miután Wooyoung és Hongjoong végre becipelték a szobrot az osztályterembe, a fiatalabb gyorsan elbúcsúzott a másiktól, majd a saját termébe futott. Rögtön Yeosang-ot kereste a szemével, de nem látta.

Összevonta a szemöldökét, és elővette a telefonját, hogy ráírjon a legjobb barátjára. Amikor feloldotta a zárolt képernyőt, észrevette, hogy jött egy üzenete Yeosang-tól.

"Rosszul lettem, inkább itthon maradok... Bocsi, hogy nem tudok menni!"

- Oh...

Wooyoung kissé elszomorodott, de nem hagyta, hogy ez elrontsa a napját. Hongjoong-gal meg Yunho-val jól elvoltak.

...

Teltek a napok, de Yeosang még mindig nem jött iskolába. Wooyoung tudott a legtöbbet arról, hogy miért is nem jelent meg az órákon, de azt is csak abból az egyetlen üzenetből, amit még hétfőn kapott a fiútól.

Csütörtök reggel volt, mikor Wooyoung épp Hongjoong-gal és Yunho-val lógott az iskola mellett. Egyszer csak megcsörrent a telefonja, "Yeosang anyukája" névjegyet jelezve a hívónál.

- Jó reggelt, Mrs. Kang! - köszönt a fiú.

- Wooyoungie... - hallotta az említett a nő kissé szomorkás hangját. - Yeosangie ugye nálatok van?

Wooyoung azon nyomban lefagyott. Elkerekedtek a szemei, és kirázta a hideg.

- Hétfő óta nem tudom elérni...

- P-Persze, ne tessék félni! Minden rendben van, csak elromlott a telefonja! - hazudta a fiú, és közben összevont szemöldökkel fordult Hongjoong és Yunho felé.

- Jaj, már aggódtam, hogy valami történt vele!

Wooyoung még megnyugtatta Mrs. Kangot, hogy a fia jól van, majd letéve a telefont a többiekhez lépett.

- Miért hazudtál neki? - kérdezte Hongjoong.

- Most mit mondtam volna neki? - csattant fel rögtön a legfiatalabb. - Hogy azt hittem, beteg, és hogy otthon van? Nézd! - azzal megmutatta a fiúknak, mit írt neki Yeosang hétfőn.

Egy kis ideig feszült csönd telepedett rájuk. Mindhárman azon töprengtek, mi történhetett Yeosang-gal.

- Gondolod, hogy... tudod... - szólalt fel Yunho, majd a fejével a suli melletti liget felé intett.

- Hogy elszökött? - kérdezte Wooyoung felemelt hangon. A két idősebb biztos volt benne, hogy Wooyoung aznap már nem fog lenyugodni. - Ki van zárva. Sose tenne ilyet. Nem úgy ismerem.

- De mi van, ha egész végig nem is ismertük igazán? - kérdezte Hongjoong, csüggedten a lábfejét bámulva.

- Én vagyok a legjobb barátja! - kiáltotta Wooyoung, mire többen is rájuk néztek. - Biztos, hogy hagyott volna egy búcsúlevelet, vagy valamit - folytatta halkabban.

- És ha ez a "rosszul vagyok" volt az a bizonyos búcsúlevél?

- Nem hiszem...

- Volt valami betegsége? - kérdezte Yunho.

- Nem tudok róla...

- Ugye... Ugye nem volt depressziós?! - nézett fel Hongjoong ijedten. - Ugye... Ugye nem lett...?

Mindannyiuk agyán átfutott egy vízbefúlt, sápadt Yeosang képe, ahogy kihúzzák a folyóból. Vagy egy fáról lelógó kötélen himbálózó Yeosang látványa. Vagy egy felvágott erű. Vagy egy gyógyszeren túladagolt. Vagy egy kiloccsant agyú...

- Nehogy... N-Nehogy bármelyikőtök ki merje ejteni a száján! - kiáltott rájuk Wooyoung, akinek az arcán már patakokban folytak a könnyek. - P-Pozitívan kell gondolkoznunk!

Hongjoong is és Yunho is odaléptek Wooyoung-hoz, és egy szoros ölelésbe vonták.

- Tudjátok mit? - szólalt meg a legidősebb. - Mi lenne, ha ma kihagynánk az iskolát?

Mindketten meglepve pillantottak rá. Általánosságban véve, ha egy ilyen mondat hangzott el közöttük, az leginkább Wooyoung-tól származott, ritkább esetben Yunho-tól, de sohasem Hongjoong-tól. Hongjoong az a fajta ember volt, aki nagyon komolyan vette a kötelességeit, és mindig megszidta a fiatalabbakat, ha ők nem teljesítették azokat.

- Jól vagy, Hyung?

- Nem. Egyikünk sincs jól - felelte komolyan, majd elhúzódott tőlük. - Meg kell találnunk Yeosang-ot.