A király táncosa (KageHina, yaoi) <befejezett>

⚠⚠40.rész ~ Viszontlátás örömei⚠⚠

Kageyama szemszöge:

Majdnem egy teljes héten keresztül harcoltunk Ushijimáékkal, amikor valami váratlan dolog történt.

Tendo semmilyen előzmény nélkül elterült a földön, majdhogynem olyan volt, mint egy hulla. Ushijima ijedten rohant hozzá, az egész csata mintha megfagyott volna. Mindenki kettőjüket figyelte és a katonák ijedten hátráltak meg, mikor a királyuk Tendoval a karjaiban rohant vissza a palotájába. A katonák először tanácstalanul forgolódtak, majd királyuk nyomába eredtek.

Mi pedig csak álltunk tátott szájjal, várva a sült galambot, hogy berepüljön a szánkba. Végül a szellem kezdett hazafelé terelni minket, azonban egy ponton már nem a palotába vezető úton mentünk. A palotán körülvevő kisváros hátsó telkein lopakodtunk, nehogy valaki felismerjen engem és kellemetlenül sok időt kelljen töltenen a vele való beszélgetéssel. Shoyo miatt is egyre csak aggódtam, persze fel sem tűnt amikor a szellem háza elé érve Oikawáék már nem voltak velünk.

A szellem gyakorlatiasan járkált körbe a házban, ám engem annyira kényelmetlenül érintett, hogy idegen helyen vagyok, hogy csak az ajtóban feszengtem.

-Gyere már beljebb Tobio! Ne csak álldogálj az ajtóban! Úgy saccolom, hogy Shoyoék körülbelül 3-4 óra múlva már itt is lesznek -kiabált ki az egyik belső szobából.

Idegesen követtem a hangját, majd feszengve ültem egy kicsinyke széken, figyelve ahogyan a szellem egy falatnyi szoknyában és felsőben dolgozik. Az idő lassan telt és én egyre izgatottabban vártam Shoyoékat.

A szellem által jósolt idő el is jött, de még mindig sehol sem voltak. Már csak pár perc volt hátra a türelmem elfogyásáig és már terveztem fölkelni ülőhelyemről, hogy számon kérjem a szellemet, amikor nagy lárma közepette rontott be a kis vörös.

Elsőre meg sem pillantott, hiszen a fal mellett ültem, egyből a szellem nyakába vetette magát és boldogan kezdte hadarni, hogy mi is történt vele az elmúlt napokban.

Mérgesen köhintettem egyet, hogy észre vegyen. A szó legszorosabb értelmében vetette rám magát, csak szorított és szorított, míg végül fuldokolva kellett eltolnom magamtól, még mielőtt kiszorítja belőlem a szuszt is. Hatalmas vigyorral az arcán támasztotta homlokomnak a homlokát, majd orrunkat először finoman összeérintve lehet pille csókot az ajkaimra.

Élvezettel túrtam bele a vörös fürtökbe, újabb, vadabb csókra hívva őt. Hajából elkezdtem lefelé csúsztatni a kezem, ami meg sem állt a formás fenekéig. Erősen rámarkoltam a tökéletes formájú hátsójára, miközben már a fülét és a nyakát harapdostam. Shoyo élvezettel teli nyögésekkel jutalmazta felfedező túrámat, kezeit végig vezette a melkasomon, a pólón keresztül pedig elkezdte izgatni a mellbimbóimat.

Először csak finoman körözött, majd egyre vadabbul masszírozta, mely átmozgatta az egész mellkasom. Közben csípőjét az enyémnek dörzsölte, tudtomra adva, hogy mennyire vágyik is rám.

-Tegyél ismét a magadévá! -suttogta csábosan a fülembe és már épp eleget akartam tenni a kérésének, amikor:

-Nem a palotában vagyunk, gerlepár! -szólalt meg a szellem, majd mind a hármukból, akik nézték az "üdvözlésünket", nevetésben törtek ki. Suga annyira kacagott, hogy Daichinak kellett tartania, nehogy összeessen.

Shoyo mérgese fújtatott amiért megzavarták a szórakozásunk, ám rájuk ügyet sem vetve kaptam fel a kistestet és vonultam el vele.

-A fürdő jobbra a második ajtó! A háló közelébe se merjetek menni! -kiabált még utánunk a szellem.

A fürdőszoba hatalmas volt, még a ház méretéhez képest is igen nagy helyet foglalt el. Óvatosan letettem a vöröskét a kád szélére, majd megnyitva a vizet másztam bele a ruháim ledobálása után.

Shoyo nem azonnal szállt be mellém, inkább a kád széléről figyelt, majd piszkos ruháit a földre hajítva helyezkedett el a párkányon melettem. Lábujjával finoman végig simított az ölemen, majd férfiasságomat kezdte el masszírozni. Látszott rajta, hogy nagyon koncentrál arra, mi esik jól nekem. Az érzés csábító volt, hogy azonnal magamhoz ránthassam ezt a kis démont és jó alaposan kiélvezzem mindkettőnk vágyait.

Egy idő után megunva ezt a kényeztetést terpeszben felém állt, majd a csípőmre ráülve kezdte formás hátsóját a férfiasságomhoz dörzsölni. Jól esően nyögzem fel, ám neki sem kellene elrejtenie a hangját, ezért mellkasához felnyúlva kezdtem játszani a mellbimbóival, ahogy ő tette korábban. Akkora nyögés szaladt ki a száján, hogy mintha a víz is picit megfodrozódott volna. Egy idő után a kezemet felváltotta a szám, nyelvemmel birizgáltam tovább a rózsaszín kis bimbókat.

Élvezettel nyögte a nevem, legalább annyira mint ahogy én az övet. Megfelelő kitágítása után finoman csusszant rá a férfiasságomra, majd ahogy elkezdte mozgatni a csípőjét, arcán az élvezet csak mégjobban formát öltött. Csípőjét megfogva gyorsítottam a tempón, majd nem kellett túl sok idő, hogy mindketten a kéj beteljesülését élvezzük.

×××

Fehér törölközőbe csavart, vizes hajú kimerült Shoyot cipeltem ki a fürdőből, aki karjaim közt szinte azonnal el is aludt. A korábbi székre teleedtem le, a kis testet védelmezően magamhoz ölelve vitt kis hajóm engem is az álmok tengerére, amikor az ajtó csapódása megtörte a csendet. Shoyo fel sem riadt, ám nekem ennyi elég is volt, hogy kirángasson a kómás állapotomból és feszülten figyeljek az érkezőre.

-Drágám, itthon vagy? -csendült egy magas, női hang, majd nem sokkal később a szellem vágódott ki az egyik ajtón és rohant a bejárati ajtónál lévő alakhoz. Halk puffanás jelezte, hogy rávetette magát, majd azonnal el is dőltek mind a ketten.

A jövevény nevetve fogadta a köszönést, makd amikor a dolgozó szobába belélve megpillantott ijedtében nyuszivá változott és remegve bújt meg a szellem karjakban.

-Yachi, ne félj! Ők azok akikrő már meséltem neked.

-Tudom Kiyoko, csak annyira váratlanul ért, hogy itt vannak -alakult vissza emberi formájába a szőke hajú leány.