Megvásárolt feleség

15.

Madison

Reggel sikeresen visszaalszom az ébresztő kinyomása után, így kapkodva tusolok le és készülök el a munkába. Olivia figyelmes volt, mert a szokásos kedvenc kávémat termoszba készítette nekem, hogy út közben meg tudjam inni. A kislányomat gyorsan körbepuszilgatom, majd sietek a mélygarázsba a kocsimhoz. A második piros lámpánál jut eszembe, hogy otthon, az előszoba kisasztalán hagytam az egyik írásos feljegyzésemet az egyik készülő szoftverünkről. Halkan szitkozódva fordulok vissza a következő kereszteződésbe és parkolok le a lakótömbünktől nem messze. Egyik lábamról a másikra billegve várom, hogy végre felérjek az emeletünkre. A lakásba lépve felkapom a jegyzetemet, de ha már itthon csak ránézek Oliviáékra, hogy mit csinálnak. A nappaliban nem látom őket, de beszélgetés foszlányait hallom meg a konyha felől, így arra indulok.

- De Olivia, az a tegnapi csók az... - ismerem fel Liza hangját, mire megtorpanok és a fal jótékony takarása mögött maradok. Olivia és Liza közötti párbeszéd igencsak felkeltette az érdeklődésemet, befeszülve várom a nejem válaszát.

- Azt nem lett volna szabad megengednünk – mondja a feleségem – Nekem feleségem van, még ha mostanában hanyagol is.

- De megtörtént és én nem bánom és élveztem is.

- Én is élveztem, de...

- Nincs semmi de Olivia! – csitítja Liza Oliviát – Én szerelmes vagyok beléd már egy ideje, én szeretlek.

- Liza... ezt ne itt beszéljük meg.

- Jó, de te is érzel irántam valamit, a csókod ezt mutatta.

- Igen, érzek irántad valamit, de nem tudom mit. Jól érzem magam veled, szeretek veled lenni. De idő kell. Nekem itt van Madison, végig kell gondoljam.

- Beszéljünk később, majd hívj fel vagy írj.

- Rendben, keresni foglak – bólint rá Olivia. Gyorsan kiosonok a lakásból, hogy ne tudják meg, hogy fültanúja voltam a beszélgetésüknek. A lift helyett a lépcsőt választom, mert ott nem találkozom szembe Lizával. Hosszú percekig csak meredek magam elé a kocsiban ülve, végül rászánom magam és elindulok a céghez. Lemondom a délelőtti megbeszéléseimet, mert képtelen lennék rájuk figyelni. Újra és újra visszajátszom magamba a beszélgetést, de mindig leragadok annál a résznél, hogy Olivia érez valamit Liza iránt. Mégis mikor történt mindez? Mikor kezdtek egymáshoz kötődni? Vajon a múltkori borozás alatt történt meg a csók? A merengésemből Annie riaszt fel, hogy betoppan az irodámba és megáll az asztalom előtt.

- Veled meg mi van? Egész nap nem láttalak, nem hallottam felőled. Minden rendben? Beteg vagy? Rosszul nézel ki.

- Hallottam ma beszélgetni Oliviát és a szomszéd nőt, Lizát – mondom halkan ránézve.

- És?

- Szerelmesek egymásba – ismerem be bánatosan – Liza szerelmes Oliviába és talán Olivia is szerelmes belé. Azt mondta neki, hogy érez iránta valamit, de nem tudja mit. Szeret vele lenni, jól érzi magát vele, nagyon is. Ezt mondta.

- Basszus. Megcsal? – kérdezi hüledezve és leül a velem szemközti székre.

- Nem, úgy hallottam nem volt közöttük semmi, csak egy csók.

- Akkor most mi lesz? Mit csinálsz?

- Nem tudom. Hiszen szerelmes belé! Talán hagynom kéne menni, mert engem sosem szeretett, csak a kötelességből van mellettem.