Zavaros Szerelem és Ragyogás (Szünetel!!)

35.rész

,,-Ne hagyj itt. Szeretlek-majd teljes csend és sötétség lett."
Egy puha ágyban keltem fel de nem csak én voltam ott. Óvatosan felültem és a mellettem szundikáló férfire pillantottam. Közelebb mentem hozzá és a fülébe súgtam.
-Szeretlek Klaus. Mindennél és mindenkinél jobban-majd adtam a homlokára egy puszit és elkezdtem a hajával játszani.
-Hm...-morogta és még jobban hozzám bújt. Mint egy kisgyerek az anyjához.-Én is szerelmem-morogta komás hangon.
-Olyan édes vagy és helyes-simítottam meg az arcát.-Hiányoztál. És féltem nélküled-cirógattam a hátát.
-Pedig nem úgy látszott-nézett fel rám.-Köszönöm hogy megmentettél. De remélem tudod hogy ezzel az akcióddal majdnem meghaltál-nézett a szemembe rosszallóan.
-Érted megérte volna. De amúgy is. Nem haltam meg-nyugtattam.-Nem, mert te ott voltál és már másodszor mentettél meg. Hogyan tudnám meghálálni?-a pimasz mosolya helyet, amire számítottam, csak egy cuki kisfiúsat kaptam.
-Maradj velem örökre-mosolygott ártatlanul.
-Rendben. De olyan cuki vagy mikor alszol. Olyankor nyugodtnak látszol-nevettem fel.
-Ja ma este köszönet mondó buli lesz. Ami annyit tesz hogy Freya és Marcel is meghívnak mindenkit inni. Úgy hogy babám csak csinosan. És remélem nem zavar hogy nem engedlek el egyedül-pislogott fel rám.
-Nélküled nem is mentem volna. Csak veled-húztam közelebb és a lábam az övére tettem.
-Biztos éhes lehetsz. Gyere le. Asszem rendeltek kaját-kulcsolta össze a kezeinket.-De ha akarsz elmehetsz fürdeni. Aztán majd adok egy pólót, Rebekah pedig egy gatyát ha az úgy jó?-nézett rám.
-Tökéletes. Deee-húztam el az ,,e" betűt, ő pedig érdeklődve nézett rám.-Nincs kedved velem jönni?-villantottam egy 1000 wattos mosolyt és a kiskutya szemeimet.
-Na gyere-nevetett fel.-Tudod hogy ezeknek a szemeknek nem tudok ellen állni. Beka-nyitotta ki az ajtót. Az említett pedig egyből ott termett.
-Jó reggelt-mosolygott rám kedvesen.-Igen?-nézett Nikre.
-Neked is-mondtam majd a férfi mögé sétáltam és átöleltem.
-Nincs kölcsönbe neki egy nadrágod?-kérdezte a barátom, én pedig csak hozzá simultam a hátához, míg ő az ajtóba támaszkodott.
-De persze. Egy sima fekete feszülős gatya jó lesz?-érdeklődött.
-Tökéletes-vágta rá Klaus egyből. Ezen mindketten csak felnevettünk. A lány eltűnt majd vissza is tért, az említett ruhát felém nyújtotta.
-Köszönöm-vettem el tőle. Ő csak megrázta a fejét.
-Nincs mit. Na megyek megnézem mit csinálnak ezek ott lent-majd eltűnt. Ő becsukta az ajtót és felém fordult.
-Milyen színű póló kell? Egy szürke jó lesz?-vett elő egyet. Bólintottam és elvettem tőle.-Baba várj-szólt utánam de már késő volt.

-Jézusom-kaptam a szám elé a kezem, mikor a tükörbe néztem. Tele volt az arcom hegekkel.-Klaus-sírtam el magam.-Ez...ez borzasztó-dadogtam.
-Jaj ne mondj ilyet-fordított magam felé.-Szerintem így is gyönyörű vagy és tökéletes-próbált felvidítani.
-Hogy szerethetsz még így is?-néztem fel rá értetlenül. Ő csak letörölte a könnyeim.
-Mert szeretlek. És 1-2 apró heg nem tud ezen változtatni. Meg majd elmúlik 1-2 héten belül.
-Biztos?-szipogtam a szemébe nézve.
-Igen. Sőt olyan szikla szilárd érzéseim vannak veled kapcsolatban hogy ezen semmi sem tudna változtatni. Érted?-nyugtatott meg. Visszafordultam és újból megnéztem magam.-Gyönyörű vagy. És ezek-mutatott a hegekre.-Kiemelik az erős arcvonalad és tükrözik a makacsságod. Tök jó szerintem-vont vállat.
-Hát ha te mondod-sóhajtottam.-Jó tényleg nem olyan gáz. Na de inkább fürödjünk-vettem le a pólómat, majd a gatyámat. Ezek után még szégyenlősebb lettem mert a hegek zavartak. Az lehet hogy őt nem de engem igen, nagyon is. És hát a lábaim, a hasam, a mellkasom, a kezeim is tele voltak velük. Undorodva néztem végig magamon. Amit ő észre is vett.
-Kicsim ne tedd ezt-húzott magához és megcsókolt.-Ha zavar hogy itt vagyok, kimegyek-ajánlotta fel.
-Ne menj. Maradj velem-bújtam be karjai közé a biztonságba.-Csak kell egy kis idő míg megszokom hogy ez van-suttogtam halkan a mellkasába.
-De el fog múlni. Ne aggódj emiatt-simította meg a hajam. Ezután elváltunk egymástól és elmentünk lefürdeni. Miután törölközőbe léptem ki a szobába ő rám nézett.-Elforduljak?-kérdezte kedvesen.
-Nem kell-felöltöztem és felvettem Klaus pólóját. A hajamat félig megszárítottam és beletúrtam. Leültem az ágy szélére.-Szerinted ez így jó?-fordultam felé ő pedig félmeztelenül nézett rám.

Beharaptam a számat ás mosolyogva néztem rá. Eltelt egy kis idő miután rám szólt.
-Ne nézz így mert vagy zavarba jövök vagy elveszítem a fejem-nevetett fel.
-Hát jó-álltam fel majd mosolyogva elindultam felé.