Mit tennél,ha ott lennél? (BTS : választós játék)

BTS Jin 04 . 51.rész

Ahogy ki léptél a fiúkkal a dormból az autó már is előttetek állt. Le diktáltad a sofőrnek a címedet majd mindenki sugározva az izgalomtól be pattant. Hátul foglaltál helyet és Jin rózsaszín pulcsijába bújtál el össze gubózva.

-Ülhetek melléd? - karolt át egy mosolygó Taehyung.
Nem mondtál semmit csak neki dőlve le hunytad a szemedet. Nem laktál nagyon messze így Tae ébresztgetett később.
-Még sose voltam nálad. - nevetett ki szaladva az autóból Hoseok.

-Nem valami hatalmas csak szólok. - vakartad meg el szégyelve magad hiszen ahogy vissza gondoltál szobádra mindenhol mosatlan és szennyest igazi bomba robbant. Ahogy gondoltad is a fiúk nem igazán tudtak be rohanni a lakásba ahogy azt képzelték. Hobi az első két lépésnél el akadt egy nyitott pizzás dobozba.

-T/N össze pakolhatunk? - tette a válladra Namjoon a kezét. Egy aprót bólintottál. Tae a kanapéhoz vezetett közbe arrébb és arrébb rúgva a felesleges dolgokat a padlón. Le ült és ölébe rakta kezedet.

-Figyelj értem, hogy megvisel minket is. A legjobb barátom Jin. Nagyon rég óta ismerem. De így nem élhetsz. Hogy fogod fogadni ha haza jön ha ekkora itt a káosz hm? - kérdezte gyengéden és arreb tűrte szemembe lógó tincseim.

-Ha a gerle pár be fejezi a, enyelgést segítsen már valaki baszki szerintem egy kullancs van Namjoon fejébe. - kiabálta Jimin a fürdőből.

-Az egy anyajegy te barom! - röhögött Yoongi.
A fürdőben pedig Namjoont láttad ahogy be hajol teljesen a tükörbe, hogy lássa mi lehet a fején. Azonnal el nevettétek magatokat.

-Az egy kosz a tükrön nem? - próbálta a tükröt törölgetni Nam.

-Gyere ide. - törölted meg most már nevetéstől könnyező arcod. Le gugolt Namjoon, hogy jól szemügyre tud venni fejét.

-Anyajegy. - jelentetted ki és össze borzoltad kócos haját.

-Ah hála istennek. Te meg vegyél szemüveget te idióta. - lökte meg Jimint aki röhögött saját magán.

-Tudtam, hogy anyjajegy. -mondta ki nevetés közbe.

-Gyere csak ide. - nézett rá Namjoon sunnyogva.

-Neeee. - ugrált át a sok szemét között Jimin a kanapéig.

-Meg van-fogta le hátulról neki Jungkook.

-Ez árulás! - kapálózott Jimin. Namjoon pedig fogta és a fürdőig cibálva megfürdette ruhástól.

-Oh Jimin azt hiszem van valami ott. - néztél rá a kezére sokkolódva majd a kétségbe esett fiú láttán mindenkiből elő tört a nevetés.

-T/N már te is meg viccelsz. - biggyesztette le a száját te pedig nevetve hozzá dobtál egy törölközőt.

-Pakolunk össze most már tényleg srácok. - csaptad össze tenyered. Nagyon nehéz volt hiszen minden egyes lom kupac a földön Jinre emlékeztetett. Az egyik kedvenc párnáját dobtad volna a szemetes zsákba amikor Taehyung meg fogta a kezedet.

-Nem minden szemét T/N - emelte fel álladnál fogva fejedet. És a párnát a kanapéra tette.

-De ha rá nézek... - sóhajtottál.

-Egy nagyon jó ember jut eszedbe aki még mindig velünk van bármikor haza térhet. - pöckölte meg orodat de pedig el dobva a zsákot a nyakába ugrottál és szorosan megölelted.

-Köszönöm - motyogtad.

-Mégis mit? - dörmögte.
-Hogy segítesz nekem. Nagyon jó barát vagy. - veregetted meg vállát és tovább csináltad a dolgod.
A fiukkal nagyon gyorsan vegeztetek a pakolással hiszen nem volt hatalmas egy lakás. Éppen az utolsó szemetes zsákot cipelted Hobival a kukához. Hoseok is próbált jó pofa lenni veled. De mióta szeretett hyungja nincs velük minden mosoly egy fájdalom volt a fiú arcán.

-Hobi hogy lehettek ti ilyen erősek? Én olyan gyenge vagyok. - motyogtad.

-Csak azt akarjuk, hogy Jin a régi bandába kerüljön vissza és ne egy lepukkant depressziós társaságba. Az orvosok mondták, hogy nem súlyos. - simogatta meg valládat és már éppen félig be léptetek az ajtón amikor meg hallottad hogy a nappaliba Namjoon telefonál valakivel.

-Nem illik.. - fogtad be közbe Hobi száját.

-Csitt!

-Igen értettem. Nem szólok egyenlőre nekik. De uram mégis csak évek óta velünk volt. Nem cserélhetik.... Igen értettem megyünk a csapat építő programra.

Miután Namjoon le rakta sokkoltan néztetek egymásra Hobival.
-Meg gyógyul mi. - nevetted el magad kínodba.
-Még mindig reménykedsz? - intettél az ajtó felé.
Hoseok egy szót sem szólt csak erősen magához húzott. És nyakadba hajtotta fejét.

Sziasztok. Remélem tetszett. Próbálok igyekezni a részekkel. 😉