| LOKI | - Gyásztánc (Complete)

"H@rd3r"

"Tell me who I am
 I've done all I can
 Tell me why my life keeps getting
 Harder and harder and harder
 Tell me what to feel
 This shit can't be real
 Tell me why my life keeps getting
 Harder and harder and harder"

¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ -¤ - ¤ - ¤ - ¤ 

Loki csak ült a földön. Ült és nézett maga elé. Egyszerű zöld inget viselt,amely alig volt befűzve,és egy fekete nadrágot. Mezítláb volt,nem hordott a lábán semmit. A király füle tompán zúgott. Napok óta nem látta a feketeséget,napok óta nyugta volt,és a szíve ha csak egy kicsit is,de megnyugodott. 

Bár a lelke remegett minden zajra,és a szolgák továbbra is csak másodpercekre jelentek meg nála,Loki állapota nem javult. Volt,hogy ordítozás hasított bele a levegőbe,mindenki hátán felállítva a szőrt. A volt herceg szenvedett,minden perc számára Hél legmélyebb bugyra volt. 

Mikor megtalálták a kötelet a szobában és az elborult sámlit,nem szóltak semmit,úgy tettek mintha mit sem láttak volna a katonák és a szolgák. 

A folyamatos suttogás sem szakadt meg,Lokit húzta,kínozta. "Hiba vagy","Gyalázatos vagy","Hagytad őket meghalni,a te hibád!". A férfi pedig csak a falnak döntve a fejét,eltemetve az arcát sírt. Volt,hogy egész nap csak zokogott,és végül kimerülten elterülve a padlón aludt el. Kék-lila foltok voltak rajta,mintha valaki verte volna,pedig egy lélek sem ért hozzá....

Az ajtó hirtelen nyílt,Loki üveges tekintettel nézett oda. A haja kócosan lógott,hosszabb volt már,mint ahogy régen hordta. A katona meghajolt feszengve,és megszólalt.

-Felség,a hadsereg a kapuk alatt van.

Loki csak tompán hajtotta el oldalra  a fejét. Nem válaszolt. Sereg? Sereg...sereg...mi...milyen..hol..kapuk....Asgard....otthon....

-Felség?-kérdezte a katona félve. Már többször jártak nála,hogy a király adjon parancsot a közeledő ellenséges sereg kiiktatására,de a férfi csupán ordított velük,és kiáltozott,értelmetlenül. Most pedig már a sereg itt van épp az asgardi palota előtt. 

A király felkelt,a katona pedig döbbenten hátrált. Loki mezítelen talpa halkan csattogott a márványon,és elment a katona mellett,előremeredve,és csak ment és ment....az őr megmukkanni sem bírt. Kirázta ettől a hideg. 

A fekete hajú király ahogy elhaladt a folyosókon,mindenki a falhoz préselődött,remegtek mikor elhaladt mellettük. A pillanatok oly' lassan peregtek,de Lokinak ez csak egy másodperc volt. Már a főlépcsőn haladt le,a sáron, a kavicsokon,az istállók mellett haladt el. Az emberek megdermedve nézték őt,szinte mozdulni sem mertek. 

Lépés lépés után,jobb,bal jobb. Jobb,bal,jobb. 

A kapu kinyílt előtte,és Loki szemei megpillantották a sereget. A lovakat. A gyalogosokat. A kardokat. Az íjakat. A lándzsákat. 

A zöld szemek,melyek tekintete megtört volt,tompa,és marcangolt-húsú,az emberek tömegére szegeződött.

Az arcán lassan megjelent a vicsorgás,eltorzult az arca,és ordított,minden dühét,elkeseredettségét kiordítva,könnyezett,a vér csendben pergett le az arcán,és Loki kezeiből fényes,zöld,erős mágia csapott a seregre.