emlékszem rád! suttogta egy kis hang fejedben. nem tűnt túl jelentősnek, hagytad, hogy elvesszen a sok száz hang közt ez is. nem szeretted őket, de megszabadulni nem tudtál tőlük. csak ignorálni tudtad őket.
ez viszont kitartó volt, emlékeket idézett. emlékszem rád! hallottad már, egy másik élet, egy másik te ígéretét hordozta. akkor még sütött a Nap, csicseregtek a madarak. akkor még minden szeretted életben volt.
akkor még fehérek voltak tincseid.
kesernyés szag. kávé, igen. sötét hajú, szemkötős pincérfiú. mosolyogva rak le elétek néhány szendvicset. emlékszem rád!
ezt kellett volna mondanod.
felkiáltanod. legalább megszólalnod.
rávetni magad, letépni a szemét elfedő anyagot. felvágni a torkát. cafatokra tépni.
Shinohara-san. talán még most is élne, ha te nem vagy ilyen haszontalan.
Shinohara-san. emlékszem rád!
remegő ujjakkal törsz le egy sornyit a táblából. olcsó, bevonó ízű tejcsokoládé, de lefoglalja kezed. koncentrálsz, hogy minél több ízt érezz. próbálod lefoglalni az agyad, amaz viszont szűntelenül zakatol.
ölj, vagy téged ölnek! mondta mindig a Mama. te öltél, bármikor, bárkit, bármivel. csak kérnie kellett.
fájfájfáj. vér, nagyon sok. a TE véred, az istenért. remegsz, zihálsz, ordítasz. kislányom. kislányom. kislányom.
a Mama annyira szereted téged, kis drágám. jó fiú voltál, csak épp nem eléggé. mikor lettél volna elég jó?
cella, hideg. rácsok, poros kőpadló. az asztallapba vájod körmeid. nem is érzed – már rég nem érzel semmit. azóta, talán. nem akarod beismerni. felfogni, megérteni.
tehettél volna valamit. AKÁRMIT. bármi segített volna, csak az a mély, zabálással töltött csend nem. NEKED kellett volna vigyáznod rá, nem másnak. ez az egy dolgod volt, ezt az egyet ígérted meg magadnak is. hogy életben tartod.
akkor még fehér volt a hajad.
akkor még más voltál.
hangya hangya hangya. ártatlanok.
szörny szörny szörny. bűnösök.
nem számított, hát persze, hogy nem.
semmi sem számított.
a halál természetes dolog, te magad is így gondoltad. egészen addig nem is fájt.
hullottak körülötted az emberek, ha akartad, ha nem.
fák. zsibbadó végtagok. törött csontok.
könnyek. savként marnak beléd. fogalmad sincs hogyan lehet még belőlük.
gyász, fekete ruhák. fekete haj. minden olyan sötét, mint a kiscica volt.
szereted az állatokat?
félszemű nyomorék. ő tehet mindenről – szeretnéd, ha így lenne.
lángok, füst. a Bagoly. a Gyilkos.
feszült izmok, elpattant ér a szemekben. el-el akadó lélegzet.
öt másodperc be, hat másodpercig bent tartjuk majd hét másodperc ki.
pofon egyszerű lenne, ha működne a tüdőd. normalizáld a szív verését. nem megy, most nem megy semmi.
félszemű, Bagoly, félszemű, Bagoly, félszemű, Bagoly, félszemű, Bagoly, ShinoharaShinoharaShinohara SHINOHARA-SAN!
sajnálom, sajnálom, sajnálom.
te is Krisztus voltál. véres könnyek hulltak szemeidből, mikor bemocskoltak. áldozataid vére.
nem akartam. ezt az egyet nemnemnemnem.
csend
kell
most.
hallgassatok el!
HALLGASSATOK EL!
kés, csukló. vér vér vér. áldozati bárány, semmi több.
tű, vörös cérna. tovább, nem számít, ha fáj. főleg, hogy nem fáj.
harci dísz, igen. szép, nem igaz?
egyedül maradtál az őrületeddel.
nincs Mama, nincs Shinohara-san.
nincs senki, csak te.
nem bírod már. félsz, rettegsz.
nem, ez így nem korrekt. véget akarsz. szép, kerek happy endet, olyat, amelyet mindig megérdemeltél.
jutalmat a munkáért. a szenvedésért.
csak egyszer, csak most.
de Isten, s minden egyéb szentek elfordultak tőled.
nem hallják mocskos lelked sikolyait. nem számítasz nekik, nem méltatnak figyelemre.
maga vagy a két lábon járó Pokol, a nagy betűs Pszichopata.
nem érdemled meg őket.
nem érdemelsz meg semmit az ég világon.
‐ sajnálom...
