Amikor nem keresel semmit sem kétségbeesetten, akkor talál meg az, amire igazán szükséged van. Ezért is szerette igazán Taehyung és HaRin is az életet. Egyszerűen annak éltek, amit szerettek és azokkal töltötték az idejüket, akiket szerettek. Gondta...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"Even when I kept getting annoyed You never let go of me even on those hot summer days"
───☽ ·☼· ☾ ───
Holdtalan éjszaka borult a városra, andalítóan szürke fellegek fedték a láthatárt, így mindenki nyugalomban szenderülhetett álomba.
Ám HaRin és Taehyung éberen csodálták a csillagok gyér fényét.
Kényelemesen összekuporodtak a sarokban lévő, apró padféleségen. Alig volt hely, ami ideális esetben kifejezetten kecsegtető is lett volna számukra, hogy legyen még egy okuk közelebb lenni egymáshoz. De nem a mai estén.
– Tae.
HaRin lágy hangjára Taehyung lehunyta szemeit egy pillanatra. A lány látta, ahogy a sima bőr alatt megfeszülnek az izmok, észrevette, ahogy alsó állkapcsa neki préselődik a másiknak és szinte hallotta fogainak csikorgását. Taehyung nem próbálta meg titkolni, hogy ideges, ez pedig kifejezetten jól esett HaRinnak.
Visszatért közéjük a csend, miben szikrázott a kimondatlan indulat ma is. Az éjszakai égbolt hívogató megnyugvás helyett vakon kínált egy-két utat mutató pislákóló lámpást. Hűvös szellő fújt, de a nyári láz ott bujkált a jóleső érzés alatt.
Taehyung sóhajtott egyet, viszont a lány várakozásával ellentétben, lassan belefeküdt az ölébe.
Fekete loknik csiklandozták a rövidnadrág által szabadon hagyott részét lábának, míg a kósza csillagok halvány fénye rávetült a hírességre combjain. Arca enyhén, de sugárzott, bőre olyan volt, mintha csillagporból készült volna, míg vonásai szobrász pontosságra utaltak. Hosszú szempillái fekete pillangó szárnyakként fedték íriszeit és lassanként tárta csak fel a sötét szempárt.
HaRin egyetlen másodpercig habozott, mielőtt ujjaival beletúrt a hajkoronába és óvatos mozdulatokkal elkezdte cirógatni Taehyungot.
– Ez a harmadik alkalom – dörmögte a híresség.
Tekintete átható volt, akár a holdtalan égbolt, hangja pedig már hasonlóan oly sok alkalomhoz, libabőrt idézett elő HaRin bőrén. A lány hagyta, hogy Taehyung a lelkébe lásson és egy pillanatra sem nézett félre.
– Micsoda?
Halk kopogás zaja kattogott a kövön, ahogy a halványan megvilágított éjszakában Hayan fénylő alakja botorkált ki az erkélyre. Óvatosan közeledett és megvárta, míg mind a két fiatal rápillant. HaRin ajkaira apró mosoly kúszott, míg Taehyung változatlan arckifejezéssel nyújtotta ki karját, hogy magához invitálja a fehér, szinte világító szőrgombócot. Hosszú, kecses ujjak túrtak bele a bundába, mi olyan puhának tűnt, mintha vattacukorból lenne.
Taehyung csendesen szólalt meg.
– Ez a harmadik alkalom két hónapon belül, mikor találkozunk.
