Kinyírtál

1. Rész

Emlék
*Nagyon szeretlek és soha nem hagylak el Picur* - suttogta a fülembe.
*Megígéred?*- kérdeztem.
*Megígérem*- miközben ezt kimondta, megsimogatta az arcom. Szinte még most is a bőrömön érzem az érintését...

Jelen
-Ébredjen fel kisasszony! Nem alszunk az órán!
Felemeltem a fejem az asztalról, csakhogy lássam, nekem, vagy valaki másnak kiabál a tanár.
Pechem volt..
- Maga bizony, ott hátul, a fekete pulcsiban - mutatott rám a vonalazójával.
- Fuck - suttogtam csakúgy magamnak, majd megpróbáltam eljátszani, hogy ébren vagyok.
Már majdnem megint bealudtam, mikor a csengő hangja megmentett a további kínlódástól.
Amint kiértem a teremből, célba vettem a kávéautomatát és megpróbáltam erőre kapni több-kevesebb sikerrel.

Ez vagyok én. Jasmine, 16 éves, szingli (és ez utóbbi így is kell maradjon, minimum 15 évig).

1. szabály:
Soha többet NE bízz meg senkiben!

Történetemet majd a legelején fogom elkezdeni nemsokára, csak még egy néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek.

~ A bátyámról ~
Az egyetlenegy személy, akiben feltétel nélkül megbízok, a bátyám, Ben.
Egy időben kibaszott elviselhetelen volt az állandó dumájával, hogy "mindenki hazudik". Idővel rádöbbentem, hogy csak félt, óvni akar, meg amúgy igaza van.

2. Szabály:
Mindenki hazudik. Soha ne felejtsd el!

~ Az exemről ~
Christoph apró kedvességei vezettek ahhoz, hogy teljesen belezúgtam, megszerettem. De idővel elmaradtak ezek, ahogy ő is. Azóta minden szavában rideg fagyosság van, mikor velem beszél.

Emlék
*Hiányzol Szerelmem* - mondtam szomorúan a telefonba.
*Te is Baba, de most sietnem kell. Szia.* - hadarta gyorsan, majd kinyomta a telefont.

~ Édesanyám ~
Katharina, édesanyám egy rendkívül kiegyensúlyozott nőt sugall kifelé, de mi, az otthoniak mind tudjuk, hogy sok piszkos, hazugsagokkal teli ügyei vannak, amikről jobb, hogy nem tudunk többet.

~ Legjobb baratnőm ~
Bianca, a legjószívűbb lény beteg emberekkel, illetve gyermekekkel szemben. Egyébként nagyon kétszínű tud lenni néha, de akkor is a legjobb barátnőm, de benne sem bízhatok meg teljesen.

Történetemet nyilván nem kezdhetem az elején, mert akkor 16 évet kéne újra átélnem lélekben, illetve befort sebeket feltépni, amihez jelenleg gyenge vagyok. Így úgy gondoltam, hogy csak életem legszebb és egyben egyik legfájdalmasabb utolsó félévét írom le.

Ha felkelkeltettem az érdeklődést, akkor további kellemes olvasást! ;)📖

Christoph neked külön ajánlom, hogy folytasd. Csókoltatlak! ^^