Amíg a világ el nem választ...

11. rész

Elizabeth a haza vezető úton zenét hallgatott, és folyton csak Carloso járt a fejében. Az állomáson szülei már várták, legkisebb lányukat. Eliza izgult, ugyanis 2 hónapot  családja nélkül volt. Édesanyja már messziről ki szúrta  lány vörös haját, mikor észre vette el is indult irányába. Amikor Liza is észre vette anyját szaladt is hozzá integetve.

-Szia Eliza!-Öleli meg Theresa, legfiatalabb lányát.
-Szia Anya!-Viszonozza az ölelést a lány.
-Na mesélj! Meg találtad a szellemet?-Engedi el Mrs. Russel Elizát.
-Igen, de erről csak otthon szeretnék beszélni, és ígérem el mesélek mindent.-Mondja Liza, majd megfogta bőröndjét és Theresával karöltve vissza mentek apjához.
-Szia Apa!-Öleli át édesapját is.
-Szia Elizám! Na, hogy ment a munka?-Zárja karjaiba Mr. Russel, legfiatalabb gyermekét.
-Mondhatni jól, de erről majd otthon mesélek. És te, hogy haladsz a könyveddel?
-A szellemes?-A lány csak bólintott.
-Már majdnem kész.-Simítja végig Elizabeth vállát a büszke apuka.
-Na, akkor majd otthon elolvasom.- Mondja a lány, majd bepakolták a cuccokat és haza indultak. Mikor haza értek és kipakoltak, a két szülő és lányuk leültek a nappaliba megtárgyalni  2 hónap történéseit.

-Na mesélj nekünk! Meg találtad a szellemet?-Kezd kérdezősködni Jashon.
-Meg és nagyon kedves, és szelíd. Ha mondhatok ilyet. Egyáltalán nem bántott. Sőt. Kifejezetten gondoskodó lélek.-Kezd el áradozni a lány Carlosról.
-Emlékeztek még az egyik barátnőm apukájára, Peterson bácsira?-Kérdezi a lány, szüleit.
-Igen, de ez most hogy jön ide?-Kérdezi Jashon.
-Kiderült, hogy ő a legfiatalabb testvére. Viszont a mostani tulajdonos elakarja adni a kúriát, és felajánlotta, hogy mi lenne ha én venném meg...én pedig elfogadtam, de nyugodjatok meg megbeszéltem Stevennel és amit eddig ki fizetünk bérleti díjnak az bele számolta a vételárba.-Kezd el mentegetőzni Elizabeth.
-Mennyi a teljes ár?-Kérdezi kíváncsian Jashon.
-58870$.-Mondja félve a lány.
-Eliza, az nagyon sok pénz.-Mondja ledöbbenve Mr. Russel.-Mennyi van kifizetve?-Kérdezi aggódva Mr.Russel.
-11774$.-
-Az még mindig csak a 20%-ka.-Számolja át gyorsan Theresa.
-Tudom, de még van itthon félretett pénzem és még a fizetésemet sem kaptam meg.-Magyarázkodik a lány.
-Rendben. Ha esetleg nem lenne elég a pénzed, be segítünk ha szeretnéd.-Adják meg a lehetőséget a szülők.
-Köszönöm, de még össze kell számolnom. Inkább meséljetek most ti! Én már mindent elmeséltem.-Tereli át a témát Elizabeth.
-Nem volt semmi különös.-Mondja a lány édesanyja.
-Na és te apa, Hogy haladsz?-Kíváncsiskodik a lány.
-Már majdnem készen van. Ott a szobában, olvasd el!-Erre a mondatra mintha Elizabethet puskából lőtték volna ki, már ment is szülei szobájába. Miközben Elizabeth olvasta édesapja könyvét egy pillanatra megállt a szíve. Úgy érezte, mintha Jashon róluk írta volna a könyvet. Ki is ment a szüleihez a nappaliba, majd le is döbbenve meg állt az ajtóban.

-Honnan tudtad?-Néz megrökönyödve gondviselőire.
-Micsodát Eliza?-Kérdezi Dr. Russel, lányát.
-Ugyan azt írtad le ami történt.-Nyomja apja kezébe a kéziratot.
-Micsoda?-Lepődik meg Jashon.
-Mondom. Ugyan ez történt. Csak annyi a különbség, hogy egyikőnk sem királyi családból származik és a sírjánál jelent meg, de a többi ekte ugyan ez.-Magyarázza a lány.
-De,..de mégis, hogy?-Csodálkozik Mr. Russel.
-Nem tudom, valahogy meg jósoltad. Vagy az is lehet, hogy te írod a sorsunkat Carlossal.-
-Nem tudom hogy lehet, viszont késő van már menj fel pihenni.-Utasítja lányát Dr. Russel. Azzal Elizabeth felment a szobájába. Későre járt mikor már mindennel végzett és nyugovóra hajthatta a fejét.

¤¤¤

-Én veled akarok maradni örökre.-Öleli át a lány, azt kit a világon a legjobban szeret.

-Akkor választanod kell...én, vagy te. Ha én akkor akár egy normális családunk is lehet, de csak egy darabig. Ugyanis ha engem választasz utólér az idő és én megöregszem. Ha te, akkor csak mi leszünk ketten amíg világ a világ.-Ekkor át ölelte a férfi és apró csókot lehelt  a lány feje búbjára. Hideg érintését már nem is érezte olyan hidegnek. A lánynak most választania kell, boldog élet egy darabig, amíg a férfi meg nem öregszik, vagy élete végéig a szerelmével élhet az idők végezetéig.

¤¤¤

Elizabeth zihálva ébredt álmából. ,,Ki lehetett?"  Gondolkodott az éjszaka közepén. Az arcát ugyan nem láthatta a férfinak akit úgy szeretett. ,,Meg lehet, hogy Carlos...,de az nem lehet." Gondolkozik tovább Liza. Eliza már nem tudott vissza aludni a plafont bámulta. Reggel, viszont be kellett mennie a szerkesztőséghez Stevennel megbeszélni a történteket és valószínű az utolsó fizetéséért. Amikor már szülei ébredeztek gyorsan elkészült és ment is.

-Szia Gerda!-Köszön munkatársának.
-Steven bent van már?
-Szia Eliza! Igen, már az irodájában vár.-Néz fel a számítógépből Gerda.
-Rendben. Köszi.-Indul is Liza, főnöke irodájába.
-Tessék!-Hallja meg a férfi hangját, miután kopogott.
-Szia Eliza!-Köszönti alkalmazottját Steven.
-Helló Steven! Jöttem beszámolni a szellem cikkről.-Vázolja fel Elizabeth.
-Már vártalak. Ülj csak le.-Mutat a főszerkesztő a vele szemben helyezkedő székre. Eliza le is ült, ahogy a főnöke kérte.
-Nem történt semmi. Egyáltalán nem recsegett a padló, nem nyílt ki magától az ajtó, nem vibrált a lámpa. Semmi Steven, szó szerint semmi.-Hitegeti a lány, főnökét.
-Rendben, de akkor miért akarod meg venni?-Kíváncsiskodik a főszerkesztő.
-Nem tudom, van benne valami ami megfogott, van valami különleges.-Füllent egy kicsit a lány. Igazat is mondott meg nem is. Azt nem mondta el, hogy Carlos tényleg ott van, de azt igen, hogy van ott valami különleges.
-Rendben. Akkor itt a fizetésed.-Nyújtja át a pénzt Lizának, főnöke.
-Köszönöm. Egyenlőre még nem szeretnék kilépni, majd ha minden biztos lesz.-Szerénykedik Eliza.
-Rendben. Most viszont menj haza, biztos fáradt vagy az utazás miatt.-Mosolyog Steven a lányra, aki csak bólint és boldogan haza ment. Mikor haza ért levakarhatatlan mosolyával, édesanyja le is támadta kérdéseivel. 

-Na mitől van ilyen jó kedved? Csak nem találkoztál a kis szellem barátoddal?-Öleli meg lányát köszönésképp.
-Carlossal? Nem, csak pont annyi hiányzott, mint amennyi fizetést kaptam.-Engedi el Liza Mrs. Russelt.
-Szóval így hívják. Carlos...kedves kis név.-Megy vissza Theresa a konyhába.
-Amilyen a viselője.-Dől neki Eliza az ajtófélfának.
-Még a végén azt merem mondani, hogy szereted?-Sandít hátra Mrs. Russel lányára.
-Ennyire látszana? Mármint nem azt mondom, hogy kedvelem. Vagyis, de. Ő csak egy jó barát.-Próbálja Elizabeth menteni a menthetőt.
-Jaj Elizám. Hát a vak is látja miként áradozol róla.-Teszi rá kezeit Theresa, lánya vállára.
-Előled aztán tényleg nem lehet eltitkolni semmit.-Mosolyog Liza édesanyjára.
-Szerinted ő észre vette?-Kérdezi a Lány aggódva.
-Nyugodj meg! Hidd el nekem, ha baj lenne neki akkor nem gondoskodott volna úgy rólad. Sőt az is meglehet, hogy viszonozza.-Biztatja Mrs. Russel Elizát.
-Úgy gondolod?-Kérdezi a lány, édesanyját.
-Nekem elhiheted. Szóval ne izgulj emiatt.-Simítja meg Theresa Liza arcát, majd vissza ment főzni. A nap hátralévő részében Elizabeth úgy gondolta, hogy meglátogatja rég nem látott barátnőjét, Katyt. Szinte egész nap ott volt náluk és egy csomó mindent elmesélt. A kúria állapotát, a piperkőc tulajdonost, hogyan találta meg a sírt és nem ismert nagybátyját. Katy csak ámult. Alig tudott hinni a fülének, hogy van még egy nagybátyja és egy nagynénje, akiket nem ismerhetett meg. Este amikor Eliza hazaért, vacsora után felment a szobájába foglalt egy másnap délben induló vonatra jegyet, ami meg sem áll egészen Auróráig. Miután ez megvolt, amennyi cuccot tudott össze pakolt, majd lefeküdt aludni.