Eljegyezve /befejezett/

Tánc a bábmesterrel

1828. augusztus.28

Egyre többet látom Johnson fejét. De már nem érdekel, már nem küzdök, hiszen nincs miért tovább harcolnom.

Már lassan egy hete itt van. Naponta kell vele találkoznom, kiülni, teázni, esetleg elmenni lovaskocsival időt vesztegetni. Gondolom azért, hogy meg ismerjen engemet és én is őt.

Neki szerencséje van, hiszen egy tökéletes lányt kapott, aki elvesztette minden életkedvét az idő elteltével. Elvesztette minden maradék erejét és feladta.

Kezdem unni az állandó készülődéseket, azt a túl sok sminket, a fűzőket, a magassarkú cipőket. Az arcomra a mosoly ráfagyott, de ez senkinek sem tűnt fel.

Ma újra be kell öltöznöm, hiszen ma, fogják megkérni a kezemet. A bálterem közepén a tánc menetét meg állítva. Megfogja fogni a kezemet és apám elé vezet Johnson és meg kéri a kezemet apámtól.

Nagyon szép lesz. Mintha alkutárgya lennék. Ezt a jelenetet egy rabszolga vásáron tudnám elképzelni. A férfi meg fogja, a rabszolga bilincsét az eladó elé vezeti és megkérdi egy áron.

Régen kis koromban teljesen más milyen eljegyzésre számítottam nem egy ilyen áruvételre.

-Emily ideje lemenni. Az emberek gyülekeznek.-szól a dadám

-Rendben megyek.-válaszolok vissza

A szoknyám szélét meg ragadva el indultam lefele a lépcsőkön. Elővettem a legszebb mosolyomat és próbáltam meg felelni az engem figyelő szemeknek.

Leérve én, mint Sara unokahúga köszöntenem kellett mindenkit. Beszélgetésbe elegyedni a hölgyekkel, akik tökéletesnek tűnnek.

Az itt lévő feleségek mind olyan nagyképűek és kényesek. Én azt értem, hogy a férjük mind egy pénzes fajankó viszont ők mire fel hiszik azt, hogy ő nekik is jut valami? Hiszen a férjüktől csak azért kapnak pénz, mert így kiöltözve sokkal szebbek, mint eredetileg.

Viszont ha jobban meg nézzük, őket belülről már szép lassan rohadnak. Ha levennénk azt a sok sminket, kiegészítőt, ruhát már csak az eredeti maradna. Viszont senkit sem érdekel a belső csak a külső a fontos, de a külső előtt áll a pénz. Ha valakinek van pénze, akkor széppé tudja magát varázsolni. Viszont ha csak esze van neki és azt használja is csak boszorkánynak nyilvánítják ki ahelyett, hogy tanulnának tőle.

Az este is elérkezett. A hatalmas evés már a végét kezdte látni, kivéve az én tányérom, amin még mindig ott volt a vacsora több mint a fele. Alig ettem már megint, de ez már megszokott nálam sajnos. Nem tudok enni nyugalomba bármiféle szorongás nélkül ezért inkább nem is eszem. Lassan már a külsömről is meg lehet állapítani, hogy valami, nincs rendben, de szerencsére sok sminket raknak, rám ezért el tudom takarni.

A táncok is kezdeték vették. A nők a hatalmas szoknyájukkal ez egész helyett elfoglalták. A csillárok fénye tökéletes meg világitást biztosított.

Pont, mint akkor, amikkor először meg láttam ezt a disznóképűt, azon a napon is ilyen holdfényes nap volt. A holdfénye ugyanilyen szépen ragyogott, mint most, csak akkor William még örömöt is vitt az unalmas ünnepségbe. Reményt adott nekem.

Mégis miért gondolok megint rá? Nem akarok rá gondolni, de el felejteni sem akarom.

-Emily.-egy kéz ért a vállamhoz

Egy halk síkitás hagyta el a számat miközben megfordultam.

-jaj. Sajnálom kedvesem, hogy meg illesztettelek. Csak a táncunk kezdődik. Szeretnék szólni, hogy óvatosan, lépkedj, ha netán ne tudsz táncolni, nem akarom, hogy össze kend a cipőmet.-szólt a disznőképű Johnson Charles nevezetű alak

-Rendben köszönöm, hogy óvatosságra intett.

Megragadta a kezemet és a tánctér közepére vezetett. Erősen belemarkolt a derekamba még másik kezével a kezemet fogta.

Közelebbről valami borzalmas szag áradt belőle. Izzadsággal vegyített alkohol, ami mellé még egy kis mosdatlanság által okozott lábszag is párosult.

Még közelebb húzott magához és erősebben szorított, mint az előbb. Kezei nyomott fognak hagyni vékony áttetsző bőrömön.

-Rendesen táncolj.-mordult rám

A zene elindult. Lassan ő is neki látott a zene ütemére táncolni, már ha annak lehet nevezni, amit ő csinált. A lábaival direkt úgy lépet, hogy a szoknyám takarásába legyenek.

A tánc, amit ő produkált valami borzalmas volt és ebben a közelségben sikerült még jobban el undorodnom tőle, mint eddig. Nekem ment a tánc, hiszen gyerekkorom óta tanulom.

A zene, ami aláfestette ezt a jelenetet túl szép volt. Egy gyönyörű dalt és ennyi munkát felesleges pazarolni arra, hogy mi ketten lépdeljünk össze vissza a parketten, miközben mindenki csak eljátssza a valódi reakcióját.

Hallani lehet a szobalányok néhai sóhajtozásait, amikkor Johnson még közelebb húzz magához, hogy elrejtse a lábait. Ezt romantikusnak találják, az emberek távolról viszont a helyemben lenne már más lesz a helyzett.

A kezünk lassan szét csusszan, annyira izzad ez az ember. Megértem, hogy ideges. De azért még zuhanyozhatott volna.

A zene végre végett ért nem sokára.

Elengedte a derekamat végre. Viszont a kezemet nem engedte, helyette rá helyezte az alkarjára. Lassan elindult engemet is magával rántva apám elé.

A tömeg utat engedett az apámig, aki királyhoz méltóan a páholyban foglalt helyett. Meg álltunk előtte. Johnson egy kicsit meg hajolt, de nem teljesen csak úgy félig hanyagul. Én viszont egy teljes pukedlit kellett, hogy ejtsek.

-Tiszteletem.-köszönt oda apámnak

-Jó önt újra látni Charles.- biccent vissza apám

-Ennek a lánynak a kezét akarom. Már csak önnek kell meg engedni, hogy hozzám jöhessen. Ígérem soha nem fog szenvedni semmilyen hiányba.

-Emilyt? A legkedvesebb lányomat? Vigyázni fogsz rá?

-Igen. Jobban fogok rá vigyázni, mint a legdrágább lovamra.

-Legyen.-neveti el magát miközben egyet a saját combjára csap.- az esküvőn, ha nem lesz, finom bor vissza fogom vonni.-nevet még hangosabban

-Önnek az ország legfinomabb borát fogom kínálni. Olyan édes lesz, mint a lánya vagy talán még annál is jobb lesz. Viszont erre inni kell!- neveti el magát Charles is

Elengedett és a boros pohár iránt érdeklődött. Utat törtem magamnak a tömegen keresztül, mint egy szellem át engedtek miközben rám se néztek, mindenki az apámat és Charlest figyelte.

Kimentem a levegőre. Leültem egy eldugott helyre.

Meg engedtem magamnak, hogy kieresszem az érzelmeimet. Hiszen itt senki sem lát engemet és így senki nem tud engemet bántani.

Ennyi voltam? Milyen szép eljegyzés volt, de komolyan. Tudtam mi fog történni akkor most miért ülök a földön és könnyimmet törölgetve?

Sírok és még remeg is a kezem. Ez szánalmas, tudtam ez lesz már jó pár éve viszont mégis miért rázott meg ennyire? Miért fáj annyira, hogy mindjárt belehalok?

William miatt.

Elhitetted, hogy itt leszel, minden rendben lesz, meg hogy mi meg oldjuk együtt. De mégis hol vagy? Elhagytál! Itt hagytál össze törve! Előtted megnyíltam neked adtam a lelkemet viszont te eldobtál! Most meg itt vagyok, miközben darabokra hullok.

De nem fogom hagyni, hogy bármelyik férfi is ezt csinálja velem. Akkor még túl kicsi voltam, olyan könnyen át tudtál verni az érzelmeiddel. Én csak szeretettre vágytam, és te meg adtad nekem. De ez nem fog újra megtörténni mivel bezárom a belsőmet, ez által senki nem tud bántani többet.

Ha még a testemet meg kaparintják és elveszik minden egyes szabadságomat, szólás jogomat, akkor se fogják meg kapni a szeretettemet az érzéseimet.