Maybe I'll fall in love

1.

Hatkor keltem. Még mindig utálom, de sajnos muszáj, hét órára megyek dolgozni. Miután sikeresen kimásztam az ágyból, ittam egy kakaót a konyhában. Tudom, hogy nem túl felnőttes így huszonnégy évesen, de a családomra emlékeztet. Kicsiként apa mindig kakaóval vidított fel. Fél hétkor az ajtón kilépve siettem a metró felé. Ma nem találkozunk ügyféllel, emiatt egy szürke-fehér mintás melegítőszerű nadrágot vettem fel, fekete trikóval. A főnök kérése, hogy legyen rajtam egy nyaklánc, aminek a segítségével könnyebben megtalálnak az emberek a munkahelyemen. Nem értem mellesleg, hogy miért, mikor egyszerűbb, ha azt mondja, európai vagyok. Ma a kedvencemet vettem fel, egy ezüst BTS feliratos láncot egy olyan fülbevalóval, amit V viselt anno a DNA videóklippjében. A hajamat lófarokba fogtam, mert mindig a szemembe lóg.

Ahogy elindultam, a lépcsőházban találkoztam a szomszéd nénivel. A boltba indult bevásárolni, tippem sincs, miért ilyen korán. Együtt mentünk a megállóig, majd ott elköszönt, mert ő gyalogolt a piacra. Én metróztam, tíz perccel később már ott is voltam a Big Hit Entertainment irodájában. A főnököm, Kang Jongho az asztalánál ült és éppen papírokat írt alá.

- Jó reggelt Bogi! – köszöntött.

- Jó reggelt igazgató úr! – hajoltam meg – Mi a mai dolgom?

- Nos, mint minden hónap elsején a teendő, kimutatás a költségvetésről, a dolgozók munkájáról... de hiszen már tudod.

- Hogyne – bólintottam. Leültem az asztalomhoz, amit nemrég kaptam meg és nekiálltam a feladatomnak. Közben elgondolkoztam. Nagyon szerencsés vagyok, hogy itt dolgozhatok, erről 2 éve álmodni sem mertem. Igaz, a BTS-sel még nem találkoztam, a fiúk a katonai szolgálatot teljesítik, ahonnan tudomásom szerint a következő hónapban jönnek meg. Kíváncsian várom a találkozást.

Nem sokkal később éppen egy diagramot szerkesztettem nagy odafigyeléssel, amikor berobbant valaki az irodába.

- Üdvözletem igazgató úr! Bogi, szia! – mosolygott rám.

- Heejin nagymama – köszöntöttem – mit tehetek önért?

Yang Heejin tulajdonképpen nem öreg, 54 éves, de 2 unokája van, emiatt elvárja a nagymama megszólítást. Egyébként nagyon fiatalos, szerethető személy, abszolút pozitív tagja a csapatunknak, már ha nevezhetem így.

- Gyere velem, szükségem van a segítségedre – állt meg az asztalom előtt.

- Menj nyugodtan – egyezett bele az igazgató – tudom, hogy elkészülsz a határidőre.

Meghajoltam, felkeltem és elindultam Heejin után.

- Most hová megyünk? – kérdeztem.

- Mindjárt meglátod, csak gyere. Hozd kérlek azt. - mutatott egy kisebb ládára, amiben vizes palackok voltak.

Követtem, tudtam, hogy úgysem mondja meg, mit szeretne, majd kiderül, ha odaérünk. Idegesítő szokása, az már egyszer biztos. Pár perc múlva megálltunk egy ajtó előtt. Bekopogott, aztán beléptünk. Meghajoltunk, utána láttam csak, hogy a táncteremben vagyunk, és hét srác ül velünk szemben. Gondolom megbeszélést tarthattak éppen, mert kérdő tekintettel néztek ránk. Abban a pillanatban felismertem őket. Hiszen ez a BTS!

- Köszi a vizet, tedd csak le az asztalra – mondta Jin. Amíg odamentem, Heejin megszólalt.

- Srácok, hadd mutassam be nektek Kim Boglárkát, Bogit, az új asszisztenseteket.

- Mi?! – kiáltottunk fel mind a nyolcan.

- Bogi, szerintem tudod kik ők, de azért Yoongi, Jin, Jimin, Hoseok, Namjoon, Jungkook és Taehyung. – mutatott körbe – Nézzétek, felesleges tagadni, akármennyire is fiatalos vagyok, nem bírom már a tempót. Muszáj neked átvenned. – nézett rám.