Nos, kedves olvasóim, eltüntem. Tudom és sajnálom. Az a helyzet, hogy megírtam előre 2-3 részt a jegyzeteimben. Aztán egy szép napon, mikor a telefonomról kivételesen leszedtem a tokját, képes voltam leejteni, összetörni és tönkretenni a telefonomat, ezzel elveszítve minden kedves fejezetet. Kicsit nagyon ideges lettem, sírógörccsel, mindennel, igen, eléggé kiakadtam. Rögtön az volt a fejemben, hogy egy darabig biztos nem írom újra őket, nem lenne hozzá türelmem. És igen, mint észrevehettétek az utóbbi időben kedvem sem volt írni ezt a drága történetet, pedig annyi mindent elterveztem. Úgy gondolom, mivel nagyon kevés rész van csak publikálva, teljesen elhamarkodtam a dolgokat, túl korán, hirtelen felindulásból keztem el rögtön megosztani a részeket, bele sem gondolva a rendszeres frissítésbe. Felelőtlen voltam, bevallom. Tényleg nagyon sajnálom, de nem valószínű, hogy itt folytatni fogom, pedig nagyon igyekeztem, hogy jó történet legyen belőle. Számomra az egész olyan összekapottnak tűnik, túl gyorsan történik benne minden, amit utálok.
VISZONT
Magát a sztorit borzasztóan megszerettem. Nem lennék képes így eldobni az ötleteimet, mindent, amit elterveztem. Szóvaaal!
Hónapok óta, talán egy éve, biztosra tudtam, hogy a későbbiekben szeretnék írni egy könyvet. És igen. Az a helyzet, hogy elmeséltem anyukámnak az egész történetet, amit elterveztem, és teljesen belelkesült. Szerinte, ha részletesen kidolgozom, nagyon jó könyv lehetne belőle. És szerintem is. Az a helyzet, hogy a szereplők neveit teljesen lecserélem (Tae baba mégse lehet benne *könnycseppek*), a történetet kicsit átformálom, de az egész alapja ez a kis sztori lesz, amit itt kapkodva elkezdtem. A könyvben magyar nevek lesznek, illetve az egész (majdnem ;) ) Magyarországon lesz, mivel magyar "író" vagyok.
És tudom ez mind szép és jó, de képes vagyok erre? Őszintén nem tudom, de el kezdtem írni, a bevezetője már kész, 6-7 oldalas lett, amire nagyon büszke vagyok. Tudom, hogy meg fogom írni, mert teljesen oda vagyok meg vissza, lehet csak kezdeti lelkesedés, de minden esetre imádok írni, és ez az egy ami sosem fog változni. Nem mondok időt, hogy mikor lesz kész, az is lehet, hogy évek múlva, nem tudom. Ha lassan is, de haladok vele, ha egyszer neki ülök meg tudok írni egy fejezetet is, ha olyan kedvem van. Rengetegen támogatnak, példaképem is van, akinek köszönhetem, hogy rávettem magam, hogy tényleg elkezdem, az ő könyvei borzasztóan inspirálóak, nem kevés ihletet adott nekem, amiért nem lehetek elég hálás. Nagyon remélem, hogy ti is támogatni fogtok és itt lesztek velem🥰 Igyekszem hamar elárulni néhány dolgot, de biztosra még én se tudok semmit, csak azt, hogy valóban írok egy könyvet. Szerettem volna veletek mindenképpen megosztani, tartozom nektek ennyivel, a magyarázatommal! Remélem ti is örülni fogtok velem, ha ez az egész megvalósul.Szeretlek titeket, vigyázzatok magatokra, majd jelentkezem.
Xoxo: Tia ♡
YOU ARE READING
Eljátszott esélyek [ Kim Taehyung and BTS ff.]
Fanfiction"Egyik pillanatban azt mondta szeret. Aztán a másikban úgy sétál ki az ajtómon, hogy pontosan tudom, ebben a percben lépett ki az életemből is. A személy akibe visszafordíthatatlanul beleszerettem." Jaysie Wolfram egy mély depresszióban szenvedő lán...