Nem kell ezüst, hisz van vas,
Mert én sem vagyok vérfarkas.
Csak a magány ki társ az úton,
Én se tudom, hogy meddig húzom.
Csak vigyázz, mert az élet sivár
És azt nem tudom, hogy rád még mi vár.
Csak múltad látom jövőd nem,
De, kívánom, hogy szebb legyen!
Nem kell arany vagy szép szó,
Nekem az is elég, ha boldog vagy halandó.
Csak egy kapocs tart a földön már,
A fájdalom, amit te hordoznál.
Senki nem érdemel, oly fájdalmat mi az élettől elragad.
Szívemben a helyed, mégis örökre megmarad.
De, amit nekem hagytál ölelnem kár volt.
Még ellenségnek, se kívánom a kínt amivel lelkem ápolt.
Utamnak vége nem szenved a pokoli szörny.
De, tán egy másik életben majd visszajön.
Nem lesz többé se gonosz vagy árva,
S ez lesz majd végül a vérfarkashalála.
