The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

3

"Minden erőmmel igyekszem, hogy a dolgok rendben legyenek, de valahol a zsigereimben azt érzem, hogy vigyáznom kell, mert amit nem ismersz, az árthat."

/Aurora/

Kezdeti sokkból felébredve sietősen szedtem a lábaimat az ideiglenes szobám felé. Kedves volt Alec-től, hogy megengedte, hogy itt maradjak. Megtorpantam, hisz hirtelen hasított belém a felismerés. Úristen én pedig majdnem csókolóztam a fiával. De azok a ragyogó barna szemek, a rúnákkal borított felső teste... Aurora azonnal fejezd be! A pokolba... Miért kelt bennem ez a nephilim ilyen érzéseket? Megráztam a fejem hátha elűzőm ezeket az érzéseket, de nem sokat segített. A szobában átöltöztem a hajamat pedig összekötöttem. A csarnokba mentem, hátba megtudok valamit Heidi-ről. Ám ott mindenki ideges volt.
– Történt valami? – léptem Magnus mellé.
– Charlie-ék eltűntek! Jace talált Liza laptopján egy térképet! – válaszolta rám nézve.
– Tudok segíteni?
– Vámpír segítség kellene! – nézett rám Alec, majd egy telefont nyomott a kezembe, amin egy piros pont villogott.
– Azonnal indulok!
Kirohantam az épületből. Út közben pedig szóltam pár tagnak a klánból. Hátha elkel a segítség. Egy sikátorba mentünk, ahonnan hangok jöttek. Még időben elkaptam Heidi nyakát, aki Connor-t próbálta megharapni.
– Megint te... – sziszegte dühösen.
A szemeim elváltoztak, majd a falhoz vágtam. Azonnal talpra ugrott és nekem rontott. Liza és Connor a többi vámpírral harcolt. Heidi-t bedobtam a fémszemét tárolók közé, ami nem igazán tetszett neki. Rám vicsorgott, majd elrohant. Segítettem Liza-éknak, majd felugrottam a tetőre.
– Trash! – szóltam rá a férfira aki Charlie-t szuggerálta.
Azonnal felém fordult, meghajolt majd eltűntek. Körbe néztem, így láthattam két halott vámpír testét.
– Köszönöm.... Megint! – szólalt meg Charlie.
– Butaság volt egyedül jönnötök! A szüleitek nagyon aggódnak!
– Tudom... – hajtotta le a fejét.
– Menjünk vissza az intézetbe!
Bólintott majd immáron négyen mentünk vissza. Mindenki ideges volt mire vissza értünk. Alec és Magnus azonnal félre vonta Charlie-t. Liza-t és Connor-t is elkapták a szülei. Én elvonultam a szobámba.
Később annyira tehetetlennek éreztem itt magam, hogy elmentem körbe nézni az intézetben. Mindenhol régi bútorok – de csak is a modern kütyük mellett – és fali festmények voltak. Éppen szemügyre vettem az egyik képet, amikor hallottam, hogy nyílik egy ajtó a közelemben. A hang irányába fordultam. Charlie lépett ki a folyosóra. Haja kócos volt és felül nem viselt semmit. Csillogó szemekkel rám nézett.
– Nem tudsz aludni? -kérdezte, miközben az ajtókeretnek dőlt.
– Már mondtam nekem nincs szükségem alvásra!
– Igaz! – bólintott aprót. – Hány éves is vagy?
– Több, mint nyolcszáz!
–  Komolyan egy nyolcszáz éves vámpír vagy?
– Nem... Komolytalanul is annyi vagyok!
Halkan kuncogni kezdett. Megforgattam a szemeim, de a mosolyom nem tudtam elrejteni.
– Viszont neked aludnod kellene!
– Nem tudok, szóval... – vonta meg hanyagul a vállait.
Észre se vettem először, hogy közelebb lépett hozzám. Keze a tarkómra csúszott, ajkai pedig súrolták a számat. Nyeltem egyet, majd nehezen elfordítottam a fejem.
– Sajnálom Charlie, de nem lehet!
Sietősen szedve a lábaimat hagytam el az Intézetet. A szél erősen belekapott a hajamba, ahogy a házak tetején ugráltam. El sem hiszem... Meg akart csókolni. Én pedig hagytam volna. Megbolondultam vagy nem tudom mivan velem, de most szükségem van vámpírokra. Leugrottam egy hatalmas épület elé. Dumort Hotel. Nem törődve a tekintetekkel bementem, fel egyenesen Raphael-hez, aki éppen koktélozott. Amint észrevett talpra ugrott majdnem eldobva a poharat.
– A...Aurora! -dadogta. – Hát te?
– Csak szükségem volt egy kis friss levegőre, majd ide jöttem, mert késő éjjel nem szeretnék visszamenni az intézetbe!
– Jól tetted! Itt van a fajtád nem pedig ott!
Bólintottam, majd leültem az egyik fotelba. Egy poharat adott a kezembe, amiben Isten tudja mi volt, de ittam belőle.
– Ez vér?
- Igen! Egy kis vodkával keverve nem rázva!
Leült velem szembe, majd már nyitotta a szájat, hogy beszélni kezdjen. Ám egy tűz levél zavarta meg, ami megjelent előttem. Gyorsan elkaptam és olvasnia kezdtem.
"Klán vezér,
A vámpírok között felkelés készülődik távollétedben nagyon sok befolyást engedtek meg a félvéreknek és a vérfarkasoknak. Szükségünk van rád.
Travis"
– Mi az? – kérdezte kíváncsian Raphael.
– Dolgom akadt!
Letettem a poharat. Aztán ráírtam a levélre és visszaküldtem.
– Rohannom kell, de addig keressétek Heidi-t!
Vámpír gyorsasággal az irányt a D'Noar birtok felé vettem. Úgy látszik valaki nem tud megülni a seggén. Majd most én rendet rakok közöttük...  

Victoria ♡