The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

5

"Ha közeledben vagyok megőrülök, de ha nem vagy a közelemben, attól őrülök meg."

/Aurora/

Ahogy megpillantottam a régi, gótikus épületet melegség töltött el. Ez volt a szülő otthona is. Beléptem a hatalmas kovácsolt vaskapun, miközben elmémet régi emlékek töltötték meg. Végig sétáltam a kavicsos ösvényen, majd ahogy az ajtogoz értem az kinyílt előttem. Nagyon sok vámpír volt bent és mind felém fordult most. Becsukódott mögöttem a fa szerkezet. A teremben teljes csend volt.
– Úrnőm! – hajolt meg előttem a legközelebbi szövetségesem, Travis.
– Mi folyik itt?
- Úrnő... Egy szőke hölgy ma ellátogatott a birtokra! Nagyobb hatalmas ígért nekünk! – válaszolta Travis.
Sötét szemeibe pillantottam. Remélem nem egyre gondolunk barátom.
– Nem mondta meg a nevét?
– Annyit mondott, hogy ő lesz a vezetőnk előbb vagy utóbb!
Dühösen pillantottam végig a teremben. Látszott, hogy a vámpírok két részre váltak szét. Végig sétáltam közöttük, miközben tekintetem végig járattam rajtuk. Travis követte minden lépésemet. A kis emelvényen szembe fordultam velük.
– Aki menni akar most menjen!
A többség döbbenten pillantott rám. Erre senki sem számított.
– De úrnő... – kezdte döbbenten Travis, de leintettem.
– Viszont számítsatok arra, hogy az árnyvilág kifog titeket taszítani! Minden faj vadászni fog rátok!
Sokak ijedten pillangattak egymásra. Az általam nyújtott biztonságot senki nem tudja megadni nekik.
– Honnan tudjuk, hogy te megvédesz minket? -szólalt meg egy sötét hajú férfi.
– Eddig is azt tettem! A klánom vagytok ez a feladatom! Az árnyvadászokkal és a vérfarkasokkal szövetséget kötöttem emiatt!
A teremben morajlás alakult ki egyre hangosabb.
– Csend legyen! – emelte meg a hangját Travis.
– Nem ismétlem magam! Távozzanak azok, akik menni akarnak!
Sokan lehajtották a fejüket, de páran így is elmentek.
– Erősítsétek meg a védelmet!
– Igen úrnőm! – bólintott Travis majd nagy léptekkel elment.
Jobbra fordultam és a hálóm felé igyekeztem. A sötét és a bordó színek keveréke otthonosan fogadott engem. Lerogytam az ágyra és kipillantottam a hatalmas ablakon. A hold fénye gyönyörűen bevilágította ide.
(...)
Az folyosó csendjében sétáltam és gondolkodtam. Hosszú hajam lágyan omlott a vállamra. Bordó földig érő ruhát viseltem a derekán egy fekete vastag övvel. Sürgettő léptek zaját fedeztem fel, majd a hang tulajdonosa meg is jelent előttem. Cassandra volt az, Travis felesége.
– Úrnő! Magnus Bane itt van a birtokon! – hajolt meg tiszteletteljesen előttem.
– Engedjék be!
– Értettem úrnő!
Elsuhant, én pedig a nagy terembe mentem. Kényelmesen elhelyezkedtem a trónon. Kivillant a lábam mivel a ruha bal oldala fel volt hasítva. Két vámpír őr állt az oldalamon. Travis sietős léptekkel állt meg előttem. Meghajolt, ekkor pedig kinyílt az ajtó. Magnus, Cassandra és 4 másik vámpír lépett be.
– Magnus! Minek köszönhetem látogatásod?
– Aurora! A fiam eltűnt! – mondta aggódva.
Most vettem észre, hogy teljesen ramatyul néz ki. Szemei alatt hatalmas táskák voltak. Sminkje elvolt kenődve, haja zilált, ruhája pedig gyűrött volt. Charlie eltűnt. Furcsa érzés kerített hatalmába.
– Segítened kell, kérlek! – nézett rám reménykedve.
– Alec nem tudja bemérni?
– Nem... Próbálta, de sajnos valami blokkolja és nekem sem sikerül!
– Travis! Készíts össze egy csapatot!
– Rendben úrnőm! Felkészülünk!
– Nem! Én vezetem őket te itt maradsz és vigyázol a többiekre távollétemben!
– Értettem úrnő! – mondta, majd elindult összeszedni a legerősebb tagjainkat.
– Köszönöm Aurora! – pillantott rám hálásan Magnus.
- Egy régi barátnak bármit! De mesélj, hogy tűnt el!
– Összeveszett Alec-kel majd a szobájába rohant... Azt hittük, hogy csak duzzogni fog, de amikor nem tudtam bemenni hozzá a zárt ajtó miatt megijedtem! Végül kiderült, hogy kiszökött!
– Csinált már ilyet?
– Előfordult, de soha nem tűnt el így!
– Értem! Rajta vagyunk az ügyön!
– Köszönöm, tényleg!
Bólintottam. Nyitott egy portált majd azon keresztül eltűnt. Én a szobámba mentem és átöltöztem. 15 vámpírral indultam megkeresni Charlie-t. Ruhánk beolvadt az éjszakába. Vámpír gyorsasággal haladtunk, de nem jártunk sikerrel. Hiába kerestük órák óta, nincs a városban. Éppen megálltam egy fa mellett amikor feltűnt nekem valami furcsa a földön. Oda lépkedtem, majd leguggoltam és kezembe vettem a kis tárgyat. Ez Charlie irónja. Tényleg bajba lehet főleg, hogy, ha ez nincs nála. De viszont van nyom, amin elindulhatok. A földön vörös csillámpor volt, ami egyet jelenthet. Tündér.  

Victoria ♡