The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

9

"A legjobb történetek csókkal végződnek."

/Aurora/

Felnéztem gyönyörű barna szemeibe, amiben megcsillant a hold ezüstös fénye. Olyan erős késztetést éreztem, amit még soha. Az arca melege kellemesen simult a tenyeremhez. Hallottam szíve vad dobogását, légzése gyorsulását és érdekes módon ezek melegséggel töltötték el rideg testem.
– Hova sietsz?
– Apáék várnak haza!
– Magnus tudja, hogy nem esik itt bajod!
Nyelt egyet. Tekintete a szemeimről lejjebb siklott ajkaimra. Tenyere a csípőmre csúszott. Vékony ruhán keresztül azonnal megéreztem érintését. Közelebb lépett így testünk majdnem összesimult. Ajkaink súrolták egymást. A levegő felforrt körülöttünk. Kizártam mindent csak rá koncentráltam. Szívem egy ütemre kezdett verni az övével. Leheletünk összekeveredett. Másik kezemet a karjára helyeztem amikor ki vágódott az ajtó. Azonnal szét rebbentünk. Cassandra nézett Charlie-ra dühösen.
– Úrnő itt van! – pillantott rám a váratlan vendég.
– Azonnal megyek csak át öltözőm!
Bólintott. Charlie-val együtt elhagyták a szobát. Felvettem egy mély vörös térdig érő ruhát a hajamat pedig copfba fogtam. Felkaptam egy pár fekete magassarkút és a csarnokba mentem. A klánom tagjai harcra készen álltak. Az ajtóban Heidi állt mögötte pedig egy csomó vámpír sorakozott. Travis mellé léptem a társaim elé. Heidi lenézően mért végig.
– Mit kerestek itt?
– Kihívlak Aurora Seyara Fallon egy párbajra! Aki nyer ő irányítja a vámpírokat! – mondta, mire Travis felmordult.
Felemeltem a kezem ezzel csendre intve barátom.
– Legyen!
Sokan döbbenten néztek rám, de volt, aki ijedten.
– Menjünk ki!
Heidi bólintott majd megfordult. Követtem, az ő harcosai között végig haladva. Szembe fordult velem és győztes vigyorral két pengét húzott elő.
– Enyém lesz a hatalmad ahogy a kis barátod is! – mondta fölényesen majd ki villantotta a fogait.
Nekem rontott. Elugrottam a támadás elől és kiütöttem az egyik kezéből a fegyvert. Rám vicsorgott majd újra támadott. Az arcomhoz kaptam, ahol egy kis vágásból folyt a vér. Leemeltem az övemről az ostorom. Szemeim elváltoztak. A csuklója köré tekertem a bőr szíjat. A földre rántottam és rá léptem a pengét tartó kezére. Megfogtam majd elhajítottam az éles kardot. Hátra ugrottam a következő karmolása elől. Újra összecsaptunk. Nagyon ügyes volt hisz feltudta velem venni a harcot. Kicsivel később alig állt már a lábán. Tele volt a teste vágásokkal. Haja már rendezetlen volt ruhája pedig sáros.
– Hogy lehet, hogy te még nem fáradtál el? – kérdezte lihegve.
- Látod ez a különbség közted és köztem!
Hörögve nekem futott, de kitértem előle így a földre zuhant.
– Befejezted?
Legyőzötten hajtotta le a fejét, miközben a sárban térdelt.
- Jobb vagy nálam, sokkal! Elfogadom a vereséget... Úrnő! – mondta fájdalmasan.
Az ostorom visszaraktam a helyére.
– Travis!
– Igen Úrnő! -lépett azonnal mellém.
– Vigyétek az egyik cellába!
– Értettem!
Két vámpír megragadta Heidi egy-egy karját és elvonszolták. Az idegen vámpírokra néztem.
– Két lehetőségetek van! Vagy csatlakoztok hozzám vagy ki taszítottak lesztek!
Sokan azonnal fejet hajtottak, de volt, aki vicsorogva elrohant. Megpillantottam Charlie-t ahogy előrébb jött. Kifújtam a levegőt, ezzel együtt a maradék erőm is elhagyott. Lábaim összecsuklottak és azt hittem a földre zuhanok, de két erős kar azonnal utánam kapott. Felpillantottam az ismerős barna szempárba. Aggódva figyelt.
– Úrnő! – ijedt meg azonnal Cassandra.
- Jól vagyok!
Charlie a karjaiba emelt majd bevitt az épületbe azon belül pedig a szobámba. Óvatosan letett az ágyra.
– Jól vagy? – kérdezte aggódva.
– Persze csak nem számoltam azzal, hogy a méreg még mindig bennem dolgozik!
– Elképesztően harcolsz!
– A klánom miatt tettem és mia...
Csókjával elnémított, bár azt hiszem örökké ebben a pillanatban maradnék.

Victoria ♡