The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

12

"A hivatásunk néha keresztezi a szerelem útját."

/Charlie/

Először el sem akartam hinni, hogy apa minket küldött azért, hogy én vezessem a párizsi intézetet. Hatalmas megtiszteltetés. Még most sem hiszem el, hogy itt ülök az irodában és Gary – aki előttem volt a vezető – mondja el a tudnivalókat. Figyelmesen hallgattam, hisz hasznos tanácsokkal látott el. Liza és Connor is nagyon örültek, hogy ide jöttünk. Tetszik nekik a hely. Gary a kezébe vett egy bordó, bőrkötésű kis könyvet. Azonnal eszembe jutottak azok a gyönyörű szemek és azok az ajkak. Aurora. Francba, hogy szúrhattam el? Biztos gyűlöl most. Gondolkodásomból az éppen kinyíló ajtó húzott ki. Egy szőke hajú lány lépett be. Ajkai vörösen csillogtak. Barna szemei sötétséget tükröztek mégis olyan finom és nőies volt.
– Cecily Orlando! – mondta Gary. – Az egyik legjobb párizsi árnyvadász!
Illedelmesen felálltam és a kezemet nyújtottam.
– Charlie Bane-Lightwood!
– Igen, tudom ki vagy! Nagyok örülök, hogy megismerhetem a legerősebb árnyvadász és a legerősebb boszorkánymester fiát!
Bólintottam.
– Cecily bármiben a segítségedre lesz, ha gondod van! – pillantott rám Gary.
– Rendben!
– Bármikor szólhatsz! – nézett a szemeimbe Cecily.
Bólintottam.
– Hát akkor végeztünk fiam! Sok sikert kívánok a továbbiakban! – állt fel Gary és kezét nyújtotta. – Remélem még látjuk egymást Charlie!
– Köszönöm és igen, én is remélem!
Kezet fogtunk majd ő elhagyta az irodát.
– Mr... – kezdte Cecily, amint becsukódott az ajtó.
– Szólíts Charlie-nak!
– Rendben! Tűz levél érkezett Idrisből! Összehívják a tanácsot és édesapád kérése, hogy te menj! Te fogod képviselni az árnyvadászokat!
– Rendben!
– Ha nem gond elkísérlek!
– Nem gond csak nyugodtan!
Mosolyogva bólintott majd ő is távozott. Leültem a helyemre és mosolyogva néztem körbe. Hát úgy látszik egy Intézet vezetője lettem.
A sárga átjáró bevilágította az egész irodát.
– Ügyes leszel tudom! – fogta meg a vállam apa.
Azért ide jöttek, hogy segítsenek eljutni Idrisbe. Aprót bólintott majd megöleltem aput is. Cecily mély kék ruhában állt mellettem közben mosolygott. Rajtam fekete öltöny volt.
– Sikerülni fog! Bízom benned! – nézett rám büszkén sárga szemeivel apu.
– Köszönöm!
Arrébb álltak így Cecily-vel átléptünk a kapun. A következő pillanatban egy hatalmas épület tárult elénk. Felmentünk a lépcsőn és előre engedtem a szőkeséget. Ahogy beléptem megdermedtem. Aurora pár méterrel tőlünk beszélgetett a tündér királynővel. Gyönyörű volt, mint mindig. Most fekete ruhát viselt a haját pedig elegáns kontyba fogta. Oldalán ott lógott az korbácsa. Mintha megérezte volna, hogy nézem felénk fordult. Tekintete először zavart majd ideges lett. Mondott valamit a tündér királynőnek majd megfordult és eltűnt egy folyosón. Azonnal utána mentem. Egy teraszon állva találtam meg. Karjait maga előtt összefűzte.
– Aurora!
– Mit akarsz?
Megtorpantam. Olyan jeges és semleges volt a hangja.
– Csak beszélgetni szeretnék!
– Miről? – fordult hirtelen felém.
Szemei vörösen izzótak, de engem nem félemlít meg ezzel. Ismerem. Tudom, hogy soha nem bántana.
– Rólunk!
– Olyan nincs!
Mintha egy kést szúrt volna a szívembe.
– Én...
– Charlie! Ms.Fallon! – jelent meg Cecily. – Már csak rátok várnak!
Aurora bólintott, majd elrohant mellettem. Követtem én is. A tanácsteremben nem sokan voltak. Aurora az asztal másik felére ült a tündér királynő közelébe. Dühösen mérte végig a jobbomon ülő lányt majd oldalra fordította a fejét. Merida a sellők királynője kezdett el hozzá beszélni. Összeszorítottam az állkapcsom és az inkvizítor felé pillantottam inkább.   

Victoria ♡