The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

15

"A testi fájdalom nem fogható a lelkihez."

/Aurora/

Elrántottam a fejem és hátra léptem.
– Nem vagy az anyám!
Szemeiben harag gyúlt.
– Ki tartott életben éveken keresztül? Kinek a véréből táplálkoztál? Az enyémből!! – hangja megremegtette a falakat.
– Megölted Frederick-et!
– Nem volt más választásom! Ő jött el hozzám, hogy segítsek rajtad mert éhezel és bajban vagytok!
–  Te mégis ki oltottad az életét! Lett volna más választásod!
Szemeim könnybe lábadtak.
– Nekem csak ő volt...senki más! Te mégis elvetted tőlem!
– Rora... – lépett közelebb aggódó szemekkel. – Kislányom már csak te maradtál nekem! Jonathan is meghalt! Nekem te vagy és te leszel a legfontosabb!
– Hazudsz! Jonathan miattad halt meg! Az ő testében építetted újra magad! Még mindig élne, ha nem ölöd meg!
– Nem igaz! Jonathan maga áldozta fel magát miattam! Tudta, hogy a húgának szüksége lesz rám!
– Nincs rád szükségem!!
– Rora..
– Nem! Azt hittem segíteni fogsz mivel tudom, hogy nálad van Charlie! A pentagramod a padlóba volt égve!
– Nem tudják, hogy a lányom vagy igaz?
– Hol van Charlie?
– Ha engem megölnek nem foglak tudni megvédeni kicsim! Nem érdekel már semmi csak te, hisz te maradtál nekem! Nephilimek viszont vadászni fognak rád!
– Nem fognak! Bíznak bennem!
– Addig amíg nem tudják, hogy én vagyok az anyád! Az én vérem dominál benned!
– Nincs hozzám semmi közöd! Hol van Cecily?
– Már látom, hogy az évek alatt elfelejtettél! Megértem viszont én akkor is védeni foglak kislányom! Hisz szeretlek téged!
Alsó ajkam megremegett. Megráztam a fejem és hátráltam.
– Az intézetben vannak! – mondta végül csalódottan.
Bólintottam majd elhagytam a kastélyt. Rohanva mentem vissza a mi világunkba. Cassandra legyengülve omlott férje karjaiba.
– Azonnal kell egy csapat!
– Azonnal úrnő! – mondta Travis.
A szobámba mentem és átöltöztem harci ruhába. Ostoromat az oldalamra helyeztem majd kimentem az épület elé. Körülbelül harminc vámpír volt kint. Mind harcra felszerelkezve. Bólintottam Travis felé.
– Az Intézetbe megyünk! Szükség van ott ránk!
Mindenki bólintott, majd vámpír gyorsasággal oda mentünk. Sikolyok hallatszottak ki. Berontottam. Charlie és Cecily kaszabolták le az árnyvadászokat. Fiú szemei feketék voltak. Az ostoromat a kezembe véve Cecily felé csaptam. A bőr rá tekeredett a kezében lévő szeráfpengére. Döbbenten fordult felém. Szemeim vörösre váltottak. Körbe néztem. A többiek még életben voltak.
– Charlie! Öld meg! – ordította Cecily.
A fiú elengendte a kezében lévő halott árnyvadászt aki a földre zuhant. Felém vette az irányt. A halott nephilimek sötét szemekkel felkeltek és felénk indultak.
– Öljétek meg mindet!
Vámpírok azonnal rájuk rontottak. Én Charlie-val harcoltam. Próbáltam a legkevesebb kárt tenni benne, de ez lehetetlen volt úgy, hogy ő egyre többször megsebzett. A karjára csavartam az ostort és megvetettem a lábaim.
– Figyelj rám! Erősebb vagy, mint egy varázslat hallod! Tudom, hogy ott vagy és hallasz kérlek!
Gonoszan elvigyorodott és közel rántott magához. Szemeim ki kerekedtek és egy nyikkanás hagyta el az ajkaim. A szeráfpenge az oldalamba fúródott. El lökött magától így a földre zuhantam. Az oldalamhoz kaptam. Cecily egy íjjal a kezében megcélozta Charlie-t. Nehezen felálltam és a testemmel fedtem el az árnyvadászt. Szőke lány elvigyorodott majd lőtt. A nyílvessző célba talált a vállamon. Lihegve néztem a szemeibe. Többet ki lőtt viszont nem találtak el, hanem hamuvá váltak. Lilith állt nem messze Cecily-től.
– Bármit megtehetsz, de ha még egyszer hozzá érsz megöllek! – mondta a fekete hajú nő.
Ez volt az utolsó, amit hallottam mert elnyelt a sötétség.  

Victoria ♡