The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

16

"Szeretteink fontosabbak a hatalommal."

/Charlie/

Mintha transzból ébredtem volna fel. Az intézet csarnoka romokban hevert. Több árnyvadász halott volt. Cecily a falhoz volt szegezve. Balra néztem és döbbenten mértem végig őket. Lilith a földön térdelt karjaiban az eszméletlen Aurora-val. Úristen ugye ezt nem én tettem? Apu sárga macska szemei könnyesek voltak. Szorosan megölelt. Apa Lilith felé vette az irányt. A démon nő könnyes szemekkel nézett fel.
– Apa, ne!
– Már rég meg kellett volna halnod te pokolfajzat! – mondta nem törődve velem.
Oda akartam menni, de apu megragadta a karomat és visszatartott. Rá néztem mire megrázta a fejét.
– Elfogadom a büntetésem! – mondta Lilith.
– A büntetésed halál! – mondta kegyetlenül apa.
– Kérlek, előtte hadd segítsek a lányomnak! – mondta Lilith.
Ledermedtem, de ahogy észrevettem nem csak én. Micsoda? A lánya? Apa megtorpant majd rám pillantott.
– Én is kértem, hogy ne bántsd a parabatai-om! – mondta apa Lilithre nézve.
– Sajnálom! – mondta a nő, majd kezét a padlóra tette.
Fellángolt körülöttük egy pentagram majd eltűntek. Apa idegesen körbe nézett.
– Magnus portált! – mondta ránk sem nézve.
–  Alexander... – mondta apu.
Apa ránk nézett dühös szemekkel. Apu elengedte a karomat, majd megpróbált portált nyitni.
– Nem engedi, hogy bárki Edomba menjen! Lezárta! – mondta csalódottan.
Apa sóhajtott, majd idegesen a hajába túrt. Kiadta a parancsot, hogy mindenki álljon neki rendet rakni és készüljünk a temetésre. Liza a nyakamba ugrott, Connor pedig meglapogatta a hátam.
– Annyira megijedtem, hogy valami bajod van! – mondta könnyes szemekkel Liza.
– Sajnálom!
Megrázta a fejét majd elmosolyodott.

/Lilith/

Aurora-t ágyba fektettem majd a véremmel itattam. Meg kellett volna védenem. Az én feladatom lett volna.
Még mindig emlékszem arra a napra amikor ide jöttek hozzám. Frederick levolt gyengülve karjaiban ott volt Rora eszméletlenül. Könyörgött, hogy segítsek rajtuk én viszont cserébe az életét kértem. Gondolkozás nélkül oda adta csak, hogy Aurora biztonságba kerüljön. Az akkor még kicsi lány ijedt és éhes volt, amikor felébredt. Véremmel etettem meg ami nagyon jó hatással volt rá. Sajátomként neveltem Jonathan mellett. Akik bántani akarták kímélet nélkül megöltem. Az èn birodalmam hercegnője volt. Büszke voltam rá, hisz nagyon sok mindent tőlem tanult. Én tanítottam meg harcolni, fékezni a vérszomját és minden másra. Jonathan húgaként kezelte, ami melengette a szívem. Démonok féltek tőlük. Fiamat leendő királyként kezelték. Asmodeus elakarta venni feleségül a lányom, de megtagadtam. Senki nem vehette el tőlem a gyerekeim, de én gyenge voltam és elvesztettem az egyiket. A másikat nem engedem. Az életem árán is megvédem. Ha kell a lelkem egy szilánkját feláldozom. Végig pillantottam fehér arcán, ami olyan volt akár egy porcelán babának. Sötét fürtjein végig vezettem a kezem. Én kicsi lányom. Ne aggódj innentől fogva vigyázni fogok rád. Megvédelek mindentől és jó anyaként fogok viselkedni. Ha kell az erőmről is lemondok csak fogadj el, mint édesanyád. Hiányoznak azok az idők amikor kicsi volt és anyának nevezett. Én nagyon szeretem őt és remélem ő is engem. Bele pusztulok, ha ellök magától.
– Királynőm! – lépett be egy démon.
– Igen?
– A londoni intézetből levele érkezett! – Micsoda?
Azonnal felé fordultam. Kezében ott volt a fehér boríték. Felálltam és elvettem tőle. Intettem neki mire elment. Óvatosan kibontottam a levelet. 

Victoria ♡