The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

18

"A szerelem a legerősebb fegyver."

/Charlie/

A parkban sétáltam. Azon kattogtam, amit Luke mondott. Nem hiszem el. Aurora Edom hercegnője. Elképesztő. Megtorpantam, hisz előttem egy vörös teleport kapu keringett. A szeráfpengére csúsztattam a kezem, ami azonnal fényleni kezdett. Egy fehér ruhás lány lépett ki rajta. Szemei vörösen izzótak.
– Aurora?
Elengedtem a fegyvert. Mosolyogva lépett közelebb. Sietve oda mentem hozzá és karjaimba zártam. Az ölelésembe simult. Először el sem akartam hinni, de amikor kristály kék szemeivel felpillantott rám tudtam, hogy itt van. Arcélére csúsztattam a kezem. A szívem hevesen vert. Testemet elöntötte valami forró, bizsergető érzés. Közelebb hajoltam hozzá mire mosolyogva hagyta, hogy ajkaink egy forró csókban váljanak eggyé. Kezeit a mellkasomra csúsztatta fel. Annyira boldog voltam, mint még soha. Végre itt van velem és soha többé nem engedem el. Lassan elváltunk egymástól, mint ágtól a levél. Viszont nem örökre csak egy röpke pillanatra. Csillogó szemeibe néztem, amelyek a hold fénye miatt jobban szikráztak.
– Szeretlek!
Lélegzete elakadt és kezét fel csúsztatta a tarkómra. Közelebb húzott magához.
– Én is szeretlek! -mondta mosolyogva majd megcsókolt.
Karjaimat szorosabban fűztem köré. Először életemben most voltam igazán szerelmes. Micsoda véletlen apuék is mások, mint a többi árnyvadász. Úgy látszik jól neveltek.

/Magnus Bane/

Szerelmem vállára csúsztattam a kezem. Az teraszon álltunk és a fiúnkat figyeltük.
– Alexander! Tudom, hogy megakarod védeni minden áron, de a szerelemnek te sem lehetsz akadály!
– Tudom, de féltem őt Mags! Olyan világba csöppent bele, aminek a nagyja még számára rejtély!
– Aurora nem fogja hagyni, hogy bármi baja essen ezt te is jól tudod! Mennyi mindenen mentek keresztül!
– Igazad van! Ha a fiam boldog semmi más nem érdekel!
–  Így van! A mi büszkeségünk!
Kezére kulcsoltam a kezem. Mosolyogva rám pillantott.
–  Úgy látszik a családunk megtartja másságát! – mondta majd újra lenézett.
– Ez tiszteletre méltó Alexander! Kitörtél a megszokott, szürke, unalmas körből és a fiúnk tovább viszi ezt!
– Igen! Nagyon örülök, hogy akkor így döntöttem!
– Én is Alexander, én is!
– Mags!
– Tessék?
Szembe fordult velem.
– Nagyon szeretlek! – mondta majd alsó ajkába harapott.
– Én is szeretlek!
Közelebb húzott magához majd megcsókolt.

/Elizabeth Lovelace/

Mosolyogva figyeltem a csókolózó párt a fa mögül. Tudtam, hogy végre egymásra találnak csak idő kérdése. Őket egymásnak teremtette a sors is. Charlie nagyon jól döntöttél. Egy kéz simult a csupasz vállamra. Ijedten fordultam meg. Connor mosolygott rám.
– Connor?
– Liza...én...
– Igen?
Megfogta a kezem, majd közel húzott magához. Kapcsolni sem volt időm, hisz azonnal megcsókolt. Hatalmas boldogság lett úrrá rajtam. Kezével a hajamba túrt. Elengedte a kezem majd a derekamnál fogva magához vont. Karjaimat a nyaka köré fűztem. Fránya levegő miatt el kellett váljunk egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte.
– Szeretlek! – mondta halkan.
Szívem hevesen kezdett verni.
– Én is szeretlek!
Elmosolyodott majd újra megcsókolt. Úgy látszik ma este nem csak Charlie álma vált valóra, hanem az enyém is. 

Victoria ♡