Lélekben kész

6. rész

Az út során be nem állt a szám, ami úgy látszott sofőrömet nem csak egy kicsit idegesítí. De nem érdekelt. Itt minden olyan király. A legtöbb dologról ami most körbevesz már hallottam, és láttam képen, de nem gondoltam, hogy a valóságban így néznek ki. Például a közlekedési lámpák.
-Ezek maguktól váltanak át vagy valaki kapcsolgatja őket?-kérdeztem miközben azt fürkésztem, hogy áll e valaki a lámpa alatt, hogy irányítsa azt.
-Automatikusan váltanak. Felszerelik őket és bevannak állítva.-válaszolta századik kérdésemre unott hangon a tata.
-Uhhh.. és ha elromlatak akkor baj van?
-Igen.-válaszolta és megnyomott egy gombot amikoris az autó zenélni kezdett.
-Ez mi? Honnan jön?-kérdeztem érdeklődve.
-Ez a rádió és onnan.-mutatott egy sötétebb pontra.
-Az nem úgy néz ki mint egy rádió -mondtam mire Richard sóhajtott egyet.
-Én ezt nem bírom... Megállunk pihenni.-kapcsolta le a zenét és a kocsit leállítva kiszállt a járműből, és én is követtem a példáját.

-Miért álltunk meg?-kérdeztem utánna rohanva ugyanis tata létére elég gyorsan sétál.-És mikor érünk oda? Mit fogunk ott csinálni? -És m...
-Fogd már be!-üvöltött rám szavamba vágva.
-De..én csak kérdeztem...-motyogtam. Ennek meg mi baja?
-Oké. -sóhajtott egyet.-így is nehéz dolgom lesz veled, mert konkrétan semmit se tudsz a civilizált világról és mindent az alapokkal kell majd kezdenem.... szóval. Van öt perced, hogy feltegyed az összes idegesítő kérdésedet és utánna befogd a szád, mert már elegem van az irritáló formádból. -mondta és leült egy padra velem szemben mire bennem a levegő is megállt. Hogy mi?
-Mi az? Nem szólsz semmit?-emelte meg szemöldökét és egy flaskát vett elő kabátja alól. -Na...öt percet mondtam, és ebből már kettő letelt. -ivott bele italába.

Szóval öt perc? Hahh...Lezavarom én ezt néhány másodperc alatt.

-Tudja...-kezdtem bele.-Nincs több kérdésem.-vonatam vállat flegmán mire meglepődve nézett rám az öreg. Bizony, Eliot most kimutatja foga fehérjét. -Minden tisztelettel, de maga egy megsavanyodott vén köcsög aki megköveteli magának a tiszteletet  viszont a másiknak nem adja meg. Játsza itt a nagy embert de tudtommal ha nem szeretne itt lenni nem vállalta volna el. Nincs igazam? Talán már nem övezi önt akkora tisztelt mint régen. Talán elkövetett egy súlyos hibát és konkrétan kiutálták magát. Azért állt végig a fal mellett.-nevettem fel gúnyosan.-Mert senki se hívta magát oda mert nincsenek barátai...vaaagy-hajoltam közelebb arcához. -mert a bűntudat miatt amit érez nem mer kapcsolatokat kialakítani.-hajoltam el tőle mire ő csak rezzenéstelen arcal nézett rám.

Most kellene a fejéhez vágnom, hogy "ohh, csak nem ráéreztem?" de nem... Így is túltoltam. Most is csodálom, hogy leálltam, ennél élesebb nyelvem van de nincs szándékomban a lelkébe taposni.....nagyon, csak utálom ha lenéznek.

-Na, várom a kegyelem döfést.-szakította meg gondolat menetemet az öreg és újból ivott egy kortyot.
-Nincs...-válaszoltam és leültem mellé mire csak oldalba bökött és felém nyújtotta a flaskát amit én elfogadtam, és habozás nélkül beleittam. Hát igen, ahogy sejtettem ez nem gyümölcs lé.

-Neked jobb a beszélőkéd mint gondoltam.-sóhajtott fel az öreg mire visszaadtam neki az italát. -pedig kinézetre egy ártalmatlan kis kullancsnak tűnsz.
-Sok minden vagyok de ártatlan az nem. -vágtam rá mire elmosolyodott.
-Tudod ez a kiakadásod... tipikus hozzáállása a fajunknak. Mivel elég kistermetű vagy és a kinézeted nem félemlít meg senkit az agyadat használod és úgy nyersz. Megfigyelsz rengeteg apró részletet és miután ezeket feljegyezted az elmédben később összerakod őket és következtetéseket vonsz le belőlük. Nagyon ügyes. De ez a képesség sajnos sok fajban megtalálható. Viszont az igaz, hogy mi a legkisebb részletekre is odafigyelünk. Ezt jegyezd meg mert még hasznodra lehet. Tényleg jól használod ezt az adottságot-veregette meg a vállam mire én csak pislogtam.
-Várjunk...ön is egy róka?
-Te most komolyan itt akadtál fent? És szerinted mit keresnék melletted ha nem róka lennék?
-Jó igaz...-hajtottam le a fejem mire az öreg felállt mellőlem.
-A fiamra emlékeztetsz...-jelentette ki.
-Ő is ilyen menő?-kérdeztem nevetve miközben felálltam a padról.
-Nem. Ő egy szófogadatlan, arogáns és nagyon makacs ember volt.-mondta és egy utolsó korty után eltette flaskáját.

Volt?

Én néhány órája tapasztaltam meg milyen elveszíteni valakit. De a remény még bennem van, hogy valaha látni fogom őt. Viszont a tata... Ő már nem láthatja a fiát...

-Éhes vagy?-törte meg a csendet kérdésével az öreg mire bólintottam egyet. -Akkor keressünk egy kajáldát.-mondta mosolyogva és én szónélkül követtem.

•••••••••••••••••

Már alkonyat volt mikor megérkeztünk az iskolába, és mire kiértem az eligazítasról már rendesen beesteledett.

Ez nagyon unalmas volt. Két órát beszéltek arról amit öt percben is össze lehet foglalni.
-Na mit mondtak?-kérdezte az öreg mikor kijöttem az irodából mert ő "nem akarta a feleges csacsogást" hallgatni.
-Maga már biztos tudja.-vágtam rá. Nincs kedvem itt magyarázni. Lusta vagyok.
-Oké akkor vedd úgy mint egy feladat. Nem jegyzeteltél semmit, kíváncsi vagyok mire emlékszel.
-Ahjj oké....Van öt épület.-kezdtem bele- Én az 'A' és néha a 'C' épületben fogok tanulni önnel, de néha lesznek közös óráim a 'B' épületben a többiekkel. Az udvar ki van táblázva szóval nehéz lenne ott eltévedni, minden megfogok találni. Egy lakótömbhöz hasonlító valamiben fogok lakni. Első két évben lesz valaki aki velem lakik majd, de nem én választom ki őt szóval szívás. És most el kell mennünk a fő épület portájára ahol megkapom a lakásom kulcsát és egy kis füzetet ami a házirendet tartalmazza. A ruhák miatt nem kell aggódnom mert a kiosztottat kell majd hordanom és az összes személyes tárgyam le kell adnom. -soroltam fel mindent amire emlékeztem.
-Ennyi? Nem hagytál ki valamit? -mondta mire elgondolkodtam. Ha ő is tud arról hogy én kihagytam valamit akkor van ami vele kapcsolatos lehet...de mi a...
-Oh igen!-csaptam a fejemre.-az órarendem önnél van. Meg valami tanulói tabletta vagy mi...
-Hát..-vette fel a székről a táskáját.-ez nem egy tabletta...de majdnem.-adott kezembe egy hideg fém tárgyat. -Ez egy tablett.
-Ohhh...és, mit kell vele csinálni?

•••••••••••

Hosszas magyarázás után nagyjából felfogtam mi, hogy működik ezen a táblán. A portát elhagyva mentünk lakásom épülete felé.
Az ajtóból eköszöntünk egymástól és miután megbeszéltük holnap hányra, hova kell mennem megindultam befelé.

Az előtér tele volt velem egy idősekkel. Beszélgettek, nevettek...úgy tűnik ismerik egymást, és barátok....

027, ez van a kulcsomra írva. Akkor gondolom ilyen számú ajtót is kell keresnem. Elindultam fel a lépcsőn és itt volt időm elmélyedni a gondolataimban.
Ez a hely...gyönyörű. Minden szép tiszta, nyoma sincs kosznak vagy pornak.
És maga az épület.... egy hatalmas előcsarnokból áll és onnan vezet fel az emeletre néhány lépcső. Mindenhonnan  barna, vörös, fehér és sárga színek díszítenek mindent. Az emeletek az eddig látottakhoz képest egyszerűbbek mint a földszint. Egy hosszú szőnyeg vezet az ablakok és az ajtók között, és egy folyosón öt ajtó van. Beépített víz, áram.... ez a hely maga a luxus.

És én mostantól itt fogok élni? A régi otthonomhoz képest mintha a mennyországba kerültem volna. És különben is...Az eligazításon szó se esett arról, hogy az iskolán kívül hogyan tartsam a kapcsolatot rokonaimmal, de lehet csak tapintatosak akartak lenni, mert látták hogy nekem nincsenek. Vagy mivan, ha erre van lehetőség? Talán láthatom Mark-ot?

Mikor felértem az ötödik emeletre elkezdtem keresni az ajtóm.
-Ez lesz az.-motyogtam magamban mikor megtaláltam az ajtóm.
-Szóval szomszédok leszünk.-szólalt meg mellettem egy ismerős hang amire gyorsan felkaptam a fejem.