» A Különleges Terápia « <Hannigram>

595 15 0
                                    

Hannibal az izzadság cseppekben úszó homlokát törölgette ruhaujjával, miközben rajzolta az utána kutakodó nyomozó arcát. Éppen ebédidő múlt, ha bárki kiment volna a hatalmas ablakok egyike elé, mentén szénné égett volna. Lecter jobbnak látta az árnyékban maradást, habár nem sokat csillapított a forróságon. Általában át szokta nézni a naptárját, miután az előző páciens elment, ám akkor túlságosan belemerült az elképzelésének papírra vetésébe. Körülbelül fél óra múlva kopogás hallatszott a sötét tölgyfa ajtón. Hannibal nem sietve megigazgatta öltönyét, majd magafelé kinyitotta az ajtót. Az illető besétált, majd miután becsukódott mögötte az ajtó, az orvoshoz lépett.

- Will Graham vagyok. - Készségesen kezet ráztak, - Doctor Hannibal Lecter. Kérem foglaljon helyet.

Mindketten leültek egy-egy fotelba, majd egy kis ideig csend állt be. Hannibalnak az a kevés idő pont elég volt arra, hogy a felismerés jeges zuhanyként essen nyakába.

- Nos, Mr Graham. Hogy érzi magát mostanában? - kérdezte higgadtan.
- Igazán jól. - tartott egy kis szünetet, közben körülnézett
- Szeretném, hogyha mesélne nekem. - dőlt előre a fotelban. - Mióta is dolgozik ebben a szakmában?
- Nézze, Will, itt az én feladatom lenne kérdezni öntől.
- Tudom Dr. Lecter. - kicsit hezitált Will, majd felállt és a könyvespolcokhoz sétált a szoba túlsó feléhez, kikerülve az orvost. Hannibal egy-két pillanatig türelmesen várt, majd ő is csatlakozott "páciens" - éhez.
Kissé közelebb hajolt a férfihez, aki felől erős alkohol szag érződött.
- Mr. Graham kötelességem lenne önnel tudatni, hogy a terápiát nem folytathatjuk, amíg ön bizonyára nem kifejezetten józan állapotban van.
Will kissé hátranézett, majd levett egy könyvet. Remegő kezeibe vette, majd olvasni kezdte. Nem akart elmenni.
- Mr. Graham. - Lépett közvetlenül páciense mellé Hannibal. - Távoznia kell.
- Nem megyek sehova. Különben is, nem is ittam egy pohárnál többet. - kuncogott miközben a könyvet becsukva, visszatette azt a polcra.
Ezt követően Hannibal szemeibe nézett és folytatta,
- De ez most nem is lényeges. Engem maga érdekelne leginkább. - Lecternek lassan kezdett leesni mire megy ki az egész. Talán sejthet valamit kilétéről. Bár már beismerte magának, hogy kezdett beleszeretni a nyomozóba már egy jó ideje, mégsem volt más választása, mint hogy ha beigazolódik sejtése, gyorsan végez vele és megpróbálja minél hamarabb elfejteni. Egy mozdulattal zakójánál fogva nekivágta Will-t a hatalmas könyvespolcnak, amire ő felnyögött, ahogy a gericének vágódott az éles polc. Pár könyv le is esett ennek következtében. Hannibal könnyedén páciense nyaka köré fonta ujjait és úgy próbálta megtartani, miközben Will eszeveszetten csapkolódótt és rugdósta ellenfelét ahol csak érte.
Hannibal nem tudta elég sokáig tartani, az ujjai elergyedtek, aminek következtében a nyomozó magabiztosabban rúgta hason az orvost, majd mikor az a földön volt, ránehézkedett teljes testsúlyával. Piszolyát előrántotta és rögtön Hannibal-ra szegezte. Lecter szíve majd kiugrott a helyéről és akaratán kívül át összes vér az alsó tájékába folyt. Arcát vörös szín töltötte fel.
Willnek egyből leesett, hogy mi történt kissé lejjebb. - Lám csak, a verekedés izgatja fel? Igazán szokatlan. - röhögcsélt gúnyosan, a pisztolyt szorosan markolászva.
Hannibal tudta, hogy ez lehet az egyetlen lehetősége a menekülésre, így hát muszáj volt megtennie amit tett.
- Nem a verekedés miatt van. Maga miatt. - Újra felvette határozattabb stílusát, a kezeit pedig Will derekára fektette, nem törődve a pisztollyal.
- Mit csinál, Hannibal? Vegye le rólam a kezeit. - Dobogott szíve a torkában a nyomozónak. A pisztolyt nem sikerült valami határozattan tartani miközben az alatta lévő igyekezett kihúzni ingjét a nadrágjából. - Ne ellenkezzen, Will. Tudom, hogy maga is akarja. Ismerem magát. - Will ösztönösen hátrébb csúszott, ám mikor Hannibal férfiasságát megérezte, kissé összerándult. Hannibal ezt kihasználva ülőhelyzetbe tornázta magát, majd egy hirtelen mozdulattal megragadta Will állkapcsát és maga felé húzta. Ajkuk amint összeért, nem akarták többé elengedni egymást . A helyzet amiben voltak, nem is kissé volt izgató és ekkor már mindketten tudták, mi fog következni. Azt viszont egyikük sem akarta megakadályozni. Miután szétváltak egy kis időre, Hannibal rögvest páciense nyakához húzódott, majd ott kezdte beborítani nedves csókokkal. Eközben kihúzta Will ingjét, és elkezdte kigombolni. Gyorsan lekerült a ruhadarab, a földön landolt mellettük. Ezután Hannibalon volt a sor, aki a saját öltönyét szintén ledobta és kis idő után az ingje is a földön végezte.
- Hannibal.. - Súgta Will, csukott szemmel. - Nem szabadna.. - nyelt egy nagyot.
Az orvost nem nagyon érdekelte, mit mond a másik, rögvest a saját övét csatolta ki.
- Nem hat meg, Will. Jöjjön, felsegítem. - Kibújt a nyomozó alól, kissé nehézkesen a gatyája miatt. Hannibal kinyújtotta kezét, amit Will elpirulva elfogadott. Amint felrántotta a nyomozót, nekinyomta az íróasztalának, majd kissé megemelte fenekénél. Feltette az asztalra és szét húzta a lábait. Be állt közéjük majd csókolni kezdte a nyomozó testét. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ennyire szerencsés lesz.
- Gombolja ki a nadrágját. - Szólt rá határozattan, miközben saját magáról is le rángatta a maradék összes ruhadarabot. - Gyorsabban. - Szólt ismét, majd letérdelt.
Will egész alsóbb testtája lebénult, de hamar végzett a kiszabott feladattal. Hannibal hamar szájába vette Will férfiasságát és rögvest kényeztetni kezdte. Sajátját csak kézzel tudta izgatni, önnön szenvedésére. Egy-két percig csak hallgatta Will szuszogását, kis szünetekkel együtt. Mikor végzett odalent, előhúzott egy kis palackot, aminek tartalmával saját férfiasságát kente be, majd felülkerekedett a nyomozón. A nyakát ismét kicsit megcsókolgatta, néhol kissé megszívta. Will két lába közé állt, majd lassú mozdulatokkal be hatolt a nyomozóba. Will először fájdalmasan felnyögött, nem igazán tudta, hogyan kell egy férfival csinálni. Hannibal viszont pontosan tudta, mit kell tennie, így Will füléhez hajolva suttogni kezdte, - lazíts, úgy nem fog fájni. - párszor még elkellett mondania, míg végre egész mérete befért és feltudott venni egy normál tempót. Will a hátába kapaszkodott, enyhén belevájva körmeit. Kis nyögések közepette nyikorgott az asztal alatta. Hannibal hirtelen kihúzott belőle, majd az egyik fotelhez sétált, magával húzva a nyomozót. Ott beleült a székbe, ő rá pedig nem kis idővel Will. Újra felvették a tempót és együtt nyögdécseltek az eufóriától. Hannibal nem győzte csókolni Will mellkasán az izomtömeget, míg Will csukott szemmel húzta az alatta lévő hajánál fogva őt közelebb. Pár perc múlva a nyomozó nem bírta tovább, és Hannibal hasára élvezett. Azután már csak az orvosra várva nyögdécselt az elképesztő érzés hullámai közepette. Hannibal lehúzta magához Willt, majd szenvedélyesen csókolni kezdte, miközben ő is elment, mélyen a nyomozóban. Jól eső morgás hagyta el száját, majd magához húzta Willt. Egy pár másodpercig csak szuszogtak mindketten. Mikor már vissza állt a lélegzetvételük a normálisra, a nyomozó lassan kihúzódott Hannibalból és visszament összeszedni ruhadarabjait. Egyikük sem szólalt meg, hiszen tudták, erről még csak beszélniük sem lenne szabad. Will attól még odaadta Hannibalnak az ő ruháit is, majd csendben felöltöztek, titokban mindketten mosolyogva.

Will az ajtóhoz sétált, s a társasága követte. Mielőtt még azonban Hannibal kinyitotta volna az ajtót, egy játékosabb mozdulattal nekilökte a nyomozót. Will erre csak mosolyogni kezdett majd Hannibalt a nyakkendőjénél fogva magához húzta egy csókra. Az orvos ajkai édesek voltak, akárcsak a méz. Will akaratán kívül is csak többet akart belőle. Hannibal azonban nem engedett többet, sőt kifejezetten komoran elhúzódott majd kinyitotta az ajtót és enyhén gúnyosan kezdett vigyorogni.

- Nos, akkor legközelebb is várom egy hosszabb időtartamú terápiára. Persze csak ha önnek is megfelel. - simított végig finoman Will enyhén borostás arcán.
A nyomozó belecsókolt Hannibal tenyerébe, majd kilépett az ajtón. Elindult lassan, de visszanézett még egyszer.

- Nemsokára találkozunk, Dr. Lecter.

~ A borítóképet twitterről szedtem, de sajna nem emlékszem az alkotó nevére. Ha bárki ismeri, kérem szóljon! ~

Oneshot gyűjtemény(em)Where stories live. Discover now