The Shadowhunters I. - A csábító vámpír ✔

különleges rész 2/1

"A magány ott kezdődik, ha nincs családod."

/Aurora múltja/

Hűvös tavaszi éjszaka volt. A húgom elé siettem, mivel neki tánc edzése volt. Összébb húztam magamon a dzsekim és megszaporáztam a lépteim. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Jobbra fordultam majd balra, de az érzés nem múlt el. Puffanást hallottam a bal oldalam felől, ahol egy sikátor volt. Húzott a kíváncsiságom. Körbe pillantottam, majd beléptem a sötét zsákutcába. Lihegés és hörgés zaja ütötte meg a fülem. Nyeltem egyet.
– Hahó...Van itt valaki?
Egy vörös szempárt vettem észre a félhomályban. Ijedség futott végig a testemen. Hátrálni kezdtem, de már késő volt. Az illető rám vetette magát ezzel mindketten a betonra zuhantunk. Sikítás hagyta el ajkaimat. Egy hófehér bőrű férfi volt fölöttem. Ajkain valami vörös folyadék volt. Kinyitotta a száját így megpillantottam tűhegyes szemfogait. Éhesen pillantott végig rajtam. Vámpír.
– Kérem... Eresszen el!
Nem törődve könyörgésemmel közelebb hajolt és durván a nyakamba harapott. Újra sikítottam. Iszonyatos fájdalom nyilallt végig bennem a nyakamból kiindulva. Könnyek léptek el a szemeim. Itt a vég. Megfogok halni. Szeretlek Marsy.
(...)
Pislogva nyitottam ki a szemeim. Koszos betonon feküdtem a sikátorban. Hogyan éltem túl? Felkeltem, majd ingatag lábakon haza mentem. Remegve léptem be a házba.
– Aurora? – lépett anyukám ki a konyhából. – Úristen kislányom, jól vagy?
– Marsy?
– Az emeleten van! Apád elment érte! Igaz is, te merre jártál?
– Megtámadott valaki!
- Jézusom! -rohant azonnal hozzám. – Ugye nem esett komolyabb bajod Rora?
– Nem...
Vérszagot éreztem mire furcsa érzés kerített hatalmába. Anya jobb kezére néztem, amin egy kötés volt.
– Oh... Ez semmi! Megvágtam szeletelés közben! – mondta anya mosolyogva.
Olyan erős késztetést éreztem, amit még soha. A testemet uraló remegés elmúlt. A vér pulzált az ereimben. Gondolkodás nélkül anyára vetettem magam. Sikítva próbált lelökni magáról, ami sikertelennek bizonyult. Fogaimat a nyakába vágtam. A vér fémes íze azonnal a számba költözött. Pár perc múlva lihegve álltam fel. Anyám halott testét bámulva. Úristen mit tettem? Könnyek kezdtek el lefolyni az arcomon.
– Demetria mi történt? – jött le apa a lépcsőn.
Döbbenten pillantott rám, majd anyám testére.
– Mit csináltál Aurora? – kérdezte dühösen.
Marsy jelent meg mögötte. Újra elöntött az az érzés. Apára vetettem magam és vele is végeztem. Kis húgom zokogva nézett rám. Lihegve néztem végig apró termetén. Alsó ajkam megremegetett. Kirohantam a házból és meg se álltam. Bevetettem magam az erdő sűrűjébe. Megpillantottam egy kis faházat. Bementem és leültem egy sarokba. Zokogni kezdtem. Gyilkos lettem. Megöltem a saját szüleimet. Lépteket hallottam.
– Szervusz kislány! Te mit keresel itt? – kérdezte egy férfihang.
Felpillantottam. Aggódva mért végig.
– Át változtatott... – suttogta.
– Menjen el kérem... Nem akarom bántani...
– Nem is fogsz! Nem hagylak magadra! Barna szemei élénk zölden kezdtek el a világítani.
– Hasonlítunk! – mondta mosolyogva. – Én vérfarkas vagyok!
– Én nem akarok ilyen szörny lenni...Megöltem a szüleim!
– Az első átváltozás a legnehezebb!
– Maga kicsoda?
– Frederick Gray vagyok a helyi rendőrség egyik tagja!
– Elfog vinni?
– Nem! Vigyázni fogok rád!
Megfogta a kezem és kedvesen rám mosolygott. Vissza mosolyogtam rá és bólintottam.  

Victoria ♡