Blue Side-Yugyeom

35.Fejezet-Mások gondoskodása

Mikor felértünk a kilátóba, csodás látvány tárult elém. Még a kora ősz ellenére kellemes idő volt, itt fent talán kicsit csípős is. De nagyon jól esett a hűvös levegő.

- Na végre, hogy megérkeztetek. Menjünk fel. – mondta JB.

Felmentünk az épület tetejére és egészen a korláthoz mentem. Olyan gyönyörű volt a panoráma, teljesen belefeledkeztem. Ekkor hirtelen karokat éreztem a derekam körül, amik a korláthoz kapaszkodtak. Megijedtem kicsit.

- Nyugi, csak ki akarom próbálni milyen lenne együtt. – mosolyodott el Mark mögöttem. – Na meg talán azt a tökfej Yugyeom-ot is kicsit beindíthatjuk. Hátha észreveszi magát és rájön, hogy nem akar elveszíteni.

Furcsa volt, hogy Mark ennyire magabiztos. Igazán férfias volt. Magam sem tudom miért, rá hagytam a dolgot. Nem mertem Yugyeom felé nézni. El tudom képzelni mit élhetett át. Kicsit sajnáltam is. Eszembe jutott, hogy nemsokára Ming Hao-val is találkoznom kell. Lassan megindultunk lefelé, ami sokkal könnyebben ment, mint a felfelé menet. Azért igyekeztem nem elesni. Hazafelé is Bambam-mel mentem. Yugyeom már rég elindult, mire leértem és mire hazaértünk neki már hűlt helye volt. Szerettem volna megbeszélni a dolgokat, megnyugtatni, megcsókolni. Azonban úgy éreztem most hagynom kell. Rá kell jönnie, mennyire vagyok fontos neki. Nekem pedig biztosan tudnom kell, mit érzek. Talán jobb is, hogy így alakult. Ráadásul elég későn is értem haza, úgyhogy rohannom kellett a terembe.

Hao már várt rám. Gyorsan el is kezdtünk bemelegíteni. Igyekeztem nem a problémáimra gondolni, hiszen alig lesz már alkalmunk gyakorolni a bemutató előtt. Muszáj, hogy jól sikerüljön. Meglepetésemre egész jól ment a dolog. Odafigyeltem arra, hogy Ming Hao-val vagyok. Csak rá figyeltem. Ki is választottunk a dalt, amire táncolni fogunk. Igazán sikeresnek éreztem ezt az alkalmat.

- Pénteken lesz a bemutató. El tudnál szabadulni kicsit korábban a suliból? – kérdezte felém fordulva.

- Megkérdezem. Hányra kell mennünk?

- 16-kor lesz a bemutató, de előtte még jó lenne kis időt együtt tölteni a ráhangolódás miatt.

- Rendben. Holnap rákérdezek és megbeszéljük.

Bólintott egyet mosolyogva aztán el akartam indulni.

- Gabi. – szólt hozzám, mikor már az ajtóban voltam. – Bármi történik majd ezután, kérlek, ne haragudj rám! Hidd el én csak segíteni akarok.

Teljesen ledöbbentem. Miért kéne haragudnom? Valamit tud, amit én nem? Megijedtem ettől a mondatától, de mégis bíztam benne, ennek ellenére.

- Majd meglátjuk. – kacsintottam rá, de fogalmam sem volt mennyire sikerült hitelesre, hiszen ezzel enyhe félelmet keltett bennem.

Mikor hazaértem már elég későre járt, de JB és Jinyoung még a nappaliban néztek valami filmet. Csatlakoztam hozzájuk, majd JB elment lefeküdni. Jinyoung szinte azonnal elkezdett beszélni.

- Beszéltem Yugyeom-mal. Tudok mindent. – úgy mondta ezt mintha valami rosszat tettünk volna.

- Mit kéne erre mondanom? – kérdeztem vissza.

- Kíváncsi vagyok a te szemszögedre is. Elmesélnéd mi is történt? – kért rá udvariasan.

- Hirtelen történt minden kettőnk között. Annyira hirtelen, hogy még fel sem fogtam. Tényleg kedvelem őt, de igazából nem is ismerem. Csak arra kértem lassítsunk és kezdjük az elején. Erre egyszerűen megsértődött vagy nem tudom. Azóta kerül.

- Tudom, mennyire gyerekesnek tűnik a viselkedése. Magam is sokszor megmosolygom. Hidd el csak idő kell neki, majd keresni fog. Csak le kell nyugodnia. Tudja ő, hogy te kellesz neki, viszont nem érti te miért nem akarod őt azonnal. Még egy kicsit gyerek ezen a téren.

Megnyugtattak a szavai. Olyan érett volt a korához képest. Igazán jól esett ez a beszélgetés. Úgy döntöttem megvárom amíg majd Yugyeom kezdeményez. Nem akartam rárontani, hiszen neki kell eldöntenie, hogy meg akar e ismerni. Bementem a szobámba és hamar el is aludtam.