Ismét egy csodás reggelre virradt a nap. Lassan felültem az ágyamban és szemeimet dörzsölve el is illant az álmosság. Kikelve a meleg takaró alól végeztem el rutinomat.
A nevem Izuku Midoriya, 16 éves vagyok. A családomról csak annyi, hogy édesanyámmal élek egy háztömbben. A lakásunk lehet, hogy kicsi és a falak is elég vékonyak viszont szeretek itt lakni.
Tanulni a UA-be járok. Mikor először léptem át a gimi kapuját, bevallom egy kicsit féltem. Hatalmas az épület és párszor el is tévedtem év elején. Társaságom se nagyon volt, de megismertem a mostani legjobb barátaimat: Tenya Iida és Ochako Uraraka.
De most befejezem a csevegést, mert mennem kell. Nem szeretnék elkésni az óráról. Iida jól ki is osztaná a fejem, ha nem érnék be időben.
Felkaptam hátizsákom és az ajtóban még felvettem kedvenc piros cipőmet. Már nyúltam volna a kilincshez, mikor anya megállított.
- Izuku drágám! A reggelid.- szólt utánam.
- Oh. El is felejtettem.- vakartam meg tarkóm.
- Köszönöm.- vettem át az ételt.
- Még mielőtt elmennél.- jött elém és arcomra nyomott egy puszit.
- Legyen szép napod.
- Köszönöm anya. Neked is.- mosolyogtam rá és kilépve az ajtón siettem a suliba.
Útközben összetalálkoztam Todoroki-kunnal, így együtt folytattuk utunkat a UA-be.
(A hibákért bocsánat.🙏)
YOU ARE READING
Az enyém vagy!
Fanfiction-- Szünetel -- Boku no hero akademia átlagos változata, ahol nem rendelkeznek különleges képességekkel. Ha van kedved olvass bele! 😁
