Jungkookkal ma a korrepetálás után randizni megyünk. Most éppen a könyvtárban ülünk, és matekozunk. Jungkooknak egyre jobban megy a tanulás, és az igazgató azt mondta hogy amíg egy stabil hármasra vagy négyesre fel nem hozzuk a jegyét, addig tanítanom kell őt. Amit persze, nem bánok, mert több időt tudunk együtt tölteni. - Kész. - Fejezte be, a feladatot ami adtam neki. Elvettem előle, hogy leellenőrizzem, de szinte hibátlan lett. - Ügyes vagy. - Dícsértem meg. Ő pedig csücsöríteni kezdett. Elkuncogtam magam, körbe néztem, mikor láttam hogy senki nem néz erre, egy puszit nyomtam a szájára. - Folytassuk. - Fordítottam vissza fejem, a könyv felé. Még egy órán át gyakoroltunk, aztán elindultunk a randi helyszínére. Amit én még mindig nem tudok, ugyanis ez a tulok itt mellettem, nem volt képes elárulni hogy merre megyünk. - Meddig megyünk még ? - Nyafogtam neki. - Majd meglátod, ne hisztizz. - Villantotta meg nyuszi mosolyát. Még jó hogy hisztizek, hát már két órája utazunk, és már sötétedik.
Egy fél órá múlva, egy erdős területre érkeztünk. - Ugye nem akarsz, behurcolni az erdőbe és megölni esetleg megerőszakolni ? - Elkuncogta magát, és kiszált a kocsiból. Átjött az én oldalamra, kinyitotta az ajtó, míg én kiszálltam. - Gyere. - Fogta meg a kezem, és maga után húzott, egyenesen be az erdőbe. Végig sétáltunk egy ösvényes, és egy pusztásra értünk. - Ez csodálatos. Gyönyörű lett Jungkook. - Szorítottam meg a kezét, mikor megláttam hogy mivel készült.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
- Ezt mind te csináltad ? Egyáltalán hogy találtál rá, erre a helyre ? - Néztem könyes szemekkel Kookra. - Namjoon mutatta ezt helyet, és reméltem hogy tetszeni fog neked. - Nagyon tetszik, gyönyörű. Köszönöm Kookie. - Megfogta a kezem, és az asztalhoz húzott. Kihúzta nekem a széket, ő pedig leült a másikra. Az asztalon sushi és bibimbap volt felszolgálva. - Tele vagyok. - Döltünk hátra mindketten. - Gyere, van még valami. - Egészen a víz mentéig húzott, ahol egy pléd volt leterítve, amit égősor vett körül, és párnák voltak elhelyezve rajta.
- Gyönyörű az ég. - Háton fekve néztük a csillagokat. Nem gondoltam volna, hogy Jungkook ilyen romantikus alkat. - Igen, valóban gyönyörű. - Ő viszont nem az eget nézte, hanem engem. Pirulva fordítottam fejem felé. Közelebb húzódott hozzám, és ajkait enyémekre illesztette. - Köszönöm ezt a napot. - Húzódtam el tőle. - Neked bármit. - Érintette össze homlokunkat.
- Menjünk már későre jár. - állt fel a földről, és felém nyújtotta a kezét, amit elfogadtam és felhúzott a földről. Anyának szerencsére szóltam hogy későn érek haza, mivel egy barátommal ,,találkozok,,. Úgyhogy nem kell aggódnia most hogy a fia este tízkor még nincs otthon. - Még egyszer köszönöm a mai napot. Csodálatos volt. - Igyekeztem tökéletessé tenni. - Nem is tudtam hogy tudsz ilyen romantikus is lenni. - Kulcsoltam össze ujjainkat. - Csak nem ismersz még eléggé. - Szorítottam meg a kezemet. - Tudod Jungkook félreismertelek. Azt hittem hogy egy bunkó tajparaszt vagy. Aki nem figyel másokra, de megcáfoltad ezt a gondolatomat. Egy szerethető fiú vagy, aki kedves és gondoskodó. És tudod mit ? Örülök hogy bukásra állsz matekból. - Néztem fel rá, ő is rám emelte tekintetét és szemeiben könnyek ültek. - Most miért sirattál meg ? - Szipogott egyet, mosolyogva. - Na Nyuszi, ne sírj. - Töröltem le könnyeit arcáról. - Nyuszi ? - Vigyorodott el rögtön. - Igen, mert úgy nézel ki mint egy nyúl. - És az baj ? - Dehogy, cuki vagy.
Az ajtóban állva integettem még egyet Jungkooknak, mielött bementem volna a házba. Anya mint ahogy mondtam, már aludt. Így osonva mentem a szobámig. Jungkookkal megbeszéltük hogy az iskolában, majd titokban találkozgatunk a szünetekben. Örülök hogy Jungkookkal ilyen jóban lettünk, és hogy randizunk. Ennél jobb már nem is lehetne.
Amint kiértem a házból, Taehyungot láttam meg a kapunk elött. - Szia TaeTae. Hogy-hogy itt vagy ? - Futottam oda a kapuhoz. - Gondoltam mehetnénk együtt is iskolába. - Persze, menjünk ne hogy elkéssünk. - Karoltam át a vállát. - Mitől van ilyen jó kedved ? Mióta kijöttél a házból, vihogsz a semmin, és már vagy öt bokortól rángattalak el, amibe majdnem beleestél. - Kuncogta el magát. Na jó, talán egy kicsit túl jó kedvem van ma. - Az ég világon semmi problémám nincs. - Vigyorogtam rá, ami inkább már hasonlított egy vicsorra.
- Tae. - Szólítottam meg öt perc csend után. - Igen ? - Fordította felém fejét. - Mondtam már hogy mennyire imádlak ? - Fura vagy. Nem vagy beteg ? - Tette kezét a homlokomra. - Nem Tae, nincs lázam. Csupán jó kedvem van. Te nem is szeretsz ? - Biggyesztetten le ajkaimat. - De, én is szeretlek. - Mikor ezt kimondta, egy erőteljes krágogást, hallottunk meg magunk mögül. - Sziasztok. - Ha ezt Jungkook hallotta... - Sziasztok. - Fordultunk hátra. Jungkook mérgesen nézett ránk, Hoseok pedig csak jól szórakozott rajta. - Mehetünk veletek ? - Döntötte oldalra fejét Hobi. Bólintottunk egyet, és Hoseok közénk, míg jungkook a jobb oldalamra állt. Csendben sétáltunk, mikor egy kezet éreztem meg a derekamon. Tekintetem a nyuszimra vezettem, és próbáltam kezét lecsapni a derekamról, ami persze sehogy sem sikerült. - Engedj el. - Sziszegtem neki, nehogy Taehyungék meghallják. Egy gonosz mosoly jelent meg ajkain, majd belemarkolt az oldalamba, mire megugrottam. - Mi az ? - Kérdezte az engem bámuló Tae és Hobi. - Csak rám szállt egy bogár. - Fújtattam egyet. Szerencsére a fiúk nem vették észre, hogy hol van Jungkook keze, és Kook sem molesztált többet.
Hobiéktól elköszöntünk és a termünkbe mentünk. - Biztos nem történt semmi. Komolyan mondom, megrémítesz a folytonos vihogásoddal. - Vágott fancsali fejet Tae. - Mondtam már, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ne aggódj, jól vagyok. - Huppantam le a székemre. Beletörődően bólintott, majd ő is ledobta magát mellém.
Az órának amint vége lett, oda szóltam Taenek hogy elkell mennem a mosdóba. Kiszaladtam a teremből, majd egészen a Jungkook megbeszélt helyig futottam. Messzebről kiszúrtam hogy Jungkook már ott van, és mivel nem láttam senkit a közelben, így egyenesen az ölébe ugrottam. - Na mivan, Kicsim. - Tett le a földre, és úgy ölelt magához. - Hiányoztál. - Motyogtam mellkasába. - Hiszen egy órája találkoztunk. - Nevetett fel. - Te is hiányoztál nekem. - Simogatta meg a fejemet. - Viszont érdekelne hogy reggel, miről beszéltetek Taehyunggal, amikor azt mondta hogy szeret téged. - Tudtam hogy hallotta. - Hát tudod, én is szeretem őt, és ő is engem. Én csak elmondtam neki hogy imádom őt és ő is visszamondta. De amúgy ennyi, szóval semmi lényeges nem történt, ami miatt lenne okod mérgelődni. - Szóval szeretitek egymást mi ? - Ennyi esett le neki, nem is tudom mit vártam. - De csak mint legjobb barát. Naaaa Kookie, ne legyél mérges. - Mnetem közelebb hozzá, és karoltam át nyakát. A kezét automatikusan a derekamra tette, majd lenézett rám és elmosolyodott. - Rád nem tudok. Beszélgettünk még egy kicsit, majd mikor meghallotuk a csengőt, egy csókot váltottunk, és elindultunk a saját termünk felé.
Sziasztok. Itt is van az új rész. Remélem tetszett nektek. További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💙💚💜
