Négy Kívánság-TAEKOOK(BEFEJEZETT)

18.rész

A héten még nagyon sok helyre elmentünk Jungkookal.Volt,hogy Jin is jött velünk de leginkább csak ketten voltunk.Ez az utolsó nap,hogy itt vagyok nála,nagyon gyorsan elment az idő amit nagyon sajnálok.Miért nem tud megállni ilyenkor?

-Tae,fel kell már kelni.-simogatta a hátamat Jungkook.

-Csak még öt percet.-húztam a fejemre a takarót.

-Fél órája ezt mondogatod.

-Nem baj.-bújtam bele jobban a takaróba és aludni akartam tovább.

Hirtelen a takaró lerepült rólam és Jungkook rángatott ki az ágyból.Kivonszolva engem a konyhába mosolygott elégedetten.

-Ne nevess,nem tudok korán felkelni.

-Tae,nincs is korán.-tett elém egy szendvicset.Kinézetre Jin csinálta.-Megbeszéltük,hogy ma így kelünk,mert megyünk kirándulni.Te akartad.

-De nem hittem volna,hogy neked a "korán kelünk,de nem nagyon korán"-rajzoltam idézőjelet a levegőbe.-azt jelenti,hogy fél hétkor már kelni kell.-dörzsöltem meg fáradtan a szemeimet.-Álmos vagyok.

 Jungkook leülve mellém bökött az oldalamba amitől egyből felkeltem.

-Soha többe ne csinálj ilyet.-néztem rá összehúzott szemekkel.

-Felébredtél?-nevetett ki.-Most meg vagy sértődve?

-Én nem.-vontam meg a vállamat.

-Tae.-szólt Jungkook.

Amikor odafordultam,hogy meghallgassam mit szeretne mondani egy gyors csókot nyomott a számra.

-Nem vagyok megsértődve.-mosolyogtam és siettem felöltözni,mert így is rám kellett várni.

Gyorsan elkészültem és már készen is voltunk,hogy elinduljunk.Odaérve egy hatalmas tó fogadott minket.Jungkook egyből felhozta,hogy akár úszni is mehetünk amitől bevallom nem kicsit fagytam le.Elég volt nekem amikor a hét elején akaratom ellenére is egy kisebb tóba kerültem.

Lepakoltuk a cuccainkat és én már feküdtem is volna le,hogy akkor most alszok egy kicsit de se Jin,se Jungkook nem hagyta.

-Tae,ha alszol esküszöm bele foglak vinni a tóba.-közölték velem egyszerre.

Gyorsan felpattantam a helyemről,kinéztem belőlük,hogy megteszik.

-Majd a kedvenc tevékenységed után alszol amennyit akarsz.-nézett rám Jungkook.

-Te miről beszélsz?-kezdtem kicsit félni,mert ha vízzel kapcsolatos inkább kihagyom.

Dr.Mostmárabarátom egy kisebb kikötőhöz vezetett ahol kettő csónak pihent.Hirtelen leesve fordultam meg és mentem nagyon gyorsan az ellenkező irányba.

-Én abba az úszó koporsóba nem megyek bele.

Jungkook felkapva tett bele a csónakba és ő is beszállva lökte meg a csónakot,ami távolodni kezdett a száraz és biztonságot jelentő földtől.

Szorosan lehunyva a szememet próbáltam valahogy kiimádkozni magam a tó közepéről de ez sajnos nem jött össze.

-Vigyázz Tae felborul a csónak.-jött Jin hangja mellőlem.

-Mivan?-kaptam oda a fejem a nevető Jinre.-Szemét vagy.

-Jin ne mondj ilyet,nem fog felborulni.Elsüllyedni fogunk.-szállt be Jungkook is a szívatásomba.

Számomra egy nagyon hosszú és stresszes csónakázás után hálád adtam mindennek ami a szárazföldön van.

Hála ennek az úszó koporsónak már nem voltam egy kicsit sem álmos ezért csak feküdtem és próbáltam túltenni magam ezen a traumán.

-Ugye,hogy mennyire jó volt?-feküdt le mellém Jungkook.

-Hagyj békén.-mosolyogtam.

-Tudtam,hogy tetszeni fog.-ölelt át nevetve Jungkook.

A kirándulás végére én kellőképp fáradt voltam ahhoz,hogy állva el tudjak aludni.Jin mindenáron körbe akarta sétálni a tavat vagy háromszor.

Jungkookhoz érve összepakoltam a cuccaimat és már mentünk is a buszra,mert picit késésben voltunk hála Jin túrájának.

Egy hosszas buszvárás után végre le tudtam ülni.Felszállva a buszra ültünk le Jungkookkal.A vállára hajtva a fejem aludtam el.

-Nem jössz be?-kérdeztem a házunk elé érve.

-Nem akarok zavarni.-tette a kezét a derekamra.

-Sose zavarsz,na gyere be.

-Makacs vagy.-mosolygott majd közelebb húzva megcsókolt.A csók után egy gyors puszit nyomott a szám fölé és segített behozni a cuccaimat.Miért van az,ha megyek valahova még szépen befér minden a táskámba de ha jövök haza akkor már nem?Ez milyen sötét mágia?

Még az ajtóhoz sem értünk de hirtelen anya rontott ki rajta.

-Sziasztok,Jungkook bejössz?-szia anya,itt van a fiad is.

-Öhm,igen.-motyogta bizonytalanul,amit meg is értek.Honnan tudta,hogy itt vagyunk?

-Nagyszerű,meg akarom ismerni a fiam barátját.-hirtelen oda kaptam a fejemet,még el sem mondtam neki.

-Te az anyám vagy egyáltalán..esetleg titokban nyomozó?

-Fiam az anyád vagyok,mindenről tudok..és nem volt nehéz nem látni titeket az ablakból.