Blue Side-Yugyeom

48.Fejezet-Yugyeom szerelmének kezdete

Teljesen megfeledkeztem róla. Felálltam az asztaltól és távolabb mentem. Mit írjak neki? Úgy döntöttem, egyelőre nem válaszolok. Ezt még át kell gondolnom. Ekkor Yugyeom karjai nehezedtek a testemre, majd megkérdezte.

- Ki írt? Tanácstalannak tűntél.

- Jimin. – válaszoltam egyszerűen.

Hirtelen megváltozott az arca.

- Mit írtál neki? Mit akar még tőled? – kérdezte szinte követelőzően.

- Nem írtam neki semmit. Jegeljük ezt a dolgot most. Úgy érzem személyesen kéne elmondanom majd neki.

- Mi? Még találkozni akarsz vele? Nem akarom. Ha arra gondolok, hogy majdnem elvett tőlem, akkor szétrobbanok.

Láttam, hogy a kezei ökölbe szorulnak és az egész teste megfeszül. Jobbnak láttam, ha többet nem említem előtte Jimin-t.

- Nincs mitől félned Yugyeom. Gyere, menjünk vissza a többiekhez.

Megfogtam a kezét és visszasétáltunk. Nagyon heves a természete, főleg, ha rólam van szó. Pedig nem akartam bunkó módon elbánni Jimin-nel, megérdemelte, hogy szemtől szembe mondjam el neki. Ismét tüzet raktak a többiek, majd mikor már kezdett sötétedni kitaláltuk, hogy kártyázunk. Yugyeom persze már ment volna föl a szobába, de én élveztem a többiek társaságát. Holnap pedig a barátnőm is jön. Tényleg még nem is szóltam.

- Srácok. Feng holnap eljönne. Remélem nem baj, hogy meghívtam.

Jackson arca teljesen kivirult. Rögtön rávágta, hogy semmi gond, én mégis Mark arcát fürkésztem. Visszanézett rám.

- Persze, nem gond. – mondta kedvesen.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá.

Leültünk az asztalhoz pókerezni. Sose voltam jó játékos, így úgy döntöttünk Yugyeom-mal, hogy együtt leszünk.

- Én leszek a macád. Mit szólsz? – mondtam neki nevetve.

Magához húzott és a fülembe súgta, hogy más ne hallhassa.

- Inkább lennék veled kettesben a szobában.

Egyértelmű, hogy vesztettünk. De nem bántam, jól éreztük magunkat. Lassan kezdett hűvös lenni az idő, így bementünk a házba. Gyorsan bepakoltuk a maradék kaját aztán leültünk és elkezdtünk iszogatni. Közben beszélgettünk. A fiúk rengeteg sztorit meséltek a turnékról, hogy mennyire élvezik, amikor más kultúrákkal találkoznak. Elmondtam, hogy régebben már voltam egy koncertjükön még Londonban. Mindenki feszült figyelemmel hallgatott. Elmondtam, hogy akkor csalódtam Yugyeom-ban, de amint kijött az új teaser videójuk már nem tudtam haragudni rá. Elmeséltem, mekkora élmény volt, hiszen az volt az első koncert élményem. Aztán a fiúk egymás szájából vették ki a szót, hogy elmeséljék a legutóbbi koncertjüket. Persze ott voltam én is, mégis hagytam őket, mert jó volt hallgatni. Hirtelen rám tört a fáradtság. Elmentem a mosdóba, hogy felfrissítsem magam, megmostam az arcom. Ekkor láttam, hogy az ajtóban Yugyeom áll és alig hallhatóan beszélt hozzám.

- Tudod, azon a koncerten, én láttalak.

Teljesen ledöbbentem. Már annyira távolinak tűnt az az emlék.

- Már akkor tudtam, az életem része kell legyél. Rád néztem és tudtam, hogy nem véletlenül vagy ott. Aztán a koncert végén kint voltam és éppen arról ábrándoztam, milyen jó lehetne veled. Akkor jelentél meg. Rohantál valakihez. Ő pedig türelmesen várt rád. Tudom azt is, ki volt az. Nem akarom, hogy mesélj róla, csak azt akartam, hogy tudd, én már akkor szerettelek.

Nem tudtam reagálni. Hiszen akkor még nem is ismert. Mégis annyira őszintének tűnt, hogy minden egyes szavát elhittem.